Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
Előadása további részében Bártfay Csaba utalt arra, hogy az 1980-as évek elején az eredeti koncepciót felül kellett vizsgálni. A térség településeinek egymástól igen eltérő fejlődése, az ivóvízellátás ugrásszerű javulása, a Balaton vízminőségének fokozódó romlása, a megnövekedett beruházások meggyorsítását és azonnali intézkedéseket tettek szükségessé. 1983-ban a Balaton térségében 20 db szennyvíztisztító telep üzemelt, amelyek együttesen 59 650 m3/d tisztítási kapacitást regisztráltak. Az új koncepcióterv a területet 7 régióra osztotta fel. Ezek — a központi szennyvíztisztító telep helyének megnevezésével — az alábbiak: I. régió — Siófok II. régió — Bog Iárlelle III. régió — Balatonkeresztúr IV. régió — Keszthely V. régió — Badacsonytördemic VI. régió — Balatonfűzfő VII. régió — Balatonakarattya. A 2003/1983. (III. 3.) MT sz. határozat a Balaton vízminőségének javítására három fokozatot jelöl meg. Az „A" fokozat (1983—87) célja az 1980-as évek elejére jellemző vízminőség fenntartása. Ez az úgynevezett gyorsfejlesztési koncepció alapja. A szennyvízelvezetés és kezelés fejlesztése természetes mutatók alapján az „A” fokozatban Gravitációs csatorna 29,2 km Nyomócső 96,3 km Átemelő 41 db Szennyvíztisztító telep kapacitás (bővítés, ill. új) 18 000 m3/d Szippantott szennyvíz előkezelés 2 000 m3/d A balatoni szennyvízkezeléssel és elhelyezéssel kapcsolatos témát követően „A folyékony és szilárd kommunális hulladékok együttes kezelése” c. előadásra került sor, melyet Kristóf János, a VIZITERV irányító tervezője tartott meg. Bevezetőjében utalt arra, hogy milyen veszélyt jelentenek a településeken keletkező különféle hulladékok, melyek közös jellemzője az, hogy a környezetet potenciálisan károsító hatásukat bomlásra hajlamos szervesanyag-tartalmuk és a bennük található kórokozók útján fejtik ki. A VIZITERV a szippantott, folyékony hulladékok kezelésére szolgáló létesítmények tervezése során az elmúlt időszakban az adott szempontból részletesen megvizsgálta Vas megye, Mosonmagyaróvár, Győr és a Balaton-part körülményeit. Az általánosnak tekinthető helyzetet az előadó a Balaton példáján keresztül mutatta be, melyet az alábbiak szerint foglalt össze: A Balaton környéki üdülőterületeken kommunális szennyvizek szippantásával 12 üzem és számos magánszemély foglalkozik. Az összegyűlt hulladék jelentős mennyiségű, napi 2600 m3 (évi 500 000 m3). Kezelése sokféleképpen történik: — szemétdepóniára öntözik, — földkazettákban elszikkasztják, — tőzegtelepen szikkasztják, — tőzeg keveréssel trágyát gyártanak belőle, — szennyvíztisztító telepen kezelik. A felsoroltak közül a két utolsó megoldás bizonyult a vizsgálatok alapján elfogadhatónak környezetvédelmi szempontból. A jelzett nagy mennyiségű folyékony hulladékból azonban előkezelés és víztelenítés nélkül tőzegbekeveréssel csak egy töredék hasznosítható. Általánosan alkalmazható megoldásnak a szennyvíztisztító telepekhez kapcsolt előkezelő telepek létesítése tekinthető. Az előkezelők technológiája a beszállított anyagok homogenizálását, előlevegőztetését, mennyiségi és minőségi kiegyenlítését biztosítja. Az előkezelés után a folyékony hulladékot általában kis szennyvízterhelés időszakában (például éjjel) továbbítják a tisztítótelepre. Az üzemeltetővel egyeztetett javaslat szerint ilyen előkezelők épülnek 10 balatoni szennyvíztisztító telepen. A szennyvízelvezetési régiók teljes kiépülése után a helyi telepeken, majd csak a folyékony hulladék előkezelése történik és kezelés után az a szennyvízelvezető rendszeren keresztül a csatornázott területek szennyvizével együtt a regionális telepre kerül. Ilyen módon az összes szennyvízféleségből egy helyen, a regionális telepen keletkezik ártalmatlanítást igénylő iszap. Előadása további részében Kristóf János az iszap ártalommentes elhelyezésének módozataival foglalkozott és ennek kapcsán kitért a leggyakrabban használatos alábbi eljárásokra : — végleges depóniába helyezés (földtakarással), — mezőgazdasági hasznosítás (folyékony vagy víztelenített állapotban), — szilárd háztartási hulladékkal való közös kezelés és elhelyezés, — égetés vagy granulálás. Ezek lényegét az előadó az alábbiakban foglalta össze: A földtakarásos depóniák kialakítása közismert és bevált eljárás. Nehézséget csupán az okoz, hogy a nagy városok és az üdülőkörzetek környezetében egyre kevesebb az olyan völgy, illetve gödör, amely minden szempontból megfelel iszaplerakás céljára. Iszaplerakóhelyek felkutatására irányuló tervezést az elmúlt években több alkalommal végzett a VIZITERV. Vizsgálta Vas megye, a Balaton-part és Budapest iszapelhelyezésének lehetőségeit. A módszer, Budapest példáját bemutatva a következő: A gyors, azonnali megoldás érdekében csak a végleges depónia jöhetett számításba. A lerakóhely megkeresését kizárásos módszerrel végezték. Kiindulás a vizsgált területszennyeződés érzékenységi térképével összehangolt morfológiai vizsgálat volt. Az előválogatást, amelynek során három terület maradt „versenyben”, helyszíni bejárás, majd részletes talajmechanikai és geodézia feltárás követte. A részletes vizsgálat alapján javaslatot lehetett tenni a depónia helyére, ami Maglód—Gyömrő—Mende vonalától É-i irányban helyezkedett el. Az iszap depóniába helyezésénél ökológiai szempontból elfogadhatóbb megoldás a mezőgazdasági hasznosítás. Nehézséget elsősorban a mezőgazdasági üzemek fogadókészségének hiánya okoz. Kisebb ellenállás várható az iszap és a háztartási szemét közös kezeléséből származó komposzt felhasználásával szemben. Magyarországon először Keszthely térségében készült olyan üzem, amely a komposztálás gyorsított eljárását alkalmazza. Itt a kezelés három lépésben történik: — gyorskomposztálás, — a friss komposzt finomítása, — utóérlelés. A létesítmény 1983-ban lefolytatott próbaüzemének voltak pozitív és negatív tapasztalatai. A technológiai berendezések a tervezett módon üzemeltek, a mű több száz tonna érett komposztott állított elő. Az eddig elvégzett tenyészedényes és mikroparcellás kísérletek szerint a komposzt talajszerkezet javító hatása jó, növényi tápanyagtartalma pedig jelentősen meghaladja az istállótrágya jellemzőit. Nehézséget okozott a próbaüzem során a beszállított szemét mennyiségének és minőségének alakulása. A problémák megoldására, a technológiát szállító osztrák MUT cég és az üzemeltető DRW közreműködésével ideiglenes intézkedéseket tettünk. Világossá vált azonban, hogy korszerű iszap- és szemétfeldolgozást csak a szemétgyűjtő rendszer hasonló színvonalú megszervezése esetén lehet megvalósítani. Az OVH megbízásából 1983-ban kidolgoztunk egy koncepciót, amely szerint a Balaton parti sávját négy körzetre bontva megvalósítható a folyékony és szilárd hulladékok komplex feldolgozása. Ennek kapcsán Keszthely körzetében is kialakul egy magas színvonalon szervezett iszap- és szemétgyűjtési rendszer, amely biztosítani tudja a komposztáló mű zavartalan üzemét. A nagytérségi szemétgyűjtés új problémát vet fel, a távszállításét. A tervezés jelenlegi fázisában lehetőség mutatkozik arra, hogy a távszállításra hazai, tőkés importot nem igénylő megoldást találjunk, hangoztatta az előadó. Ez a mai gazdasági körülmények között igen örvendetes célkitűzés és kedvező feltételeket biztosít a környezetvédelemre fordított beruházási eszközök koncentrált felhasználására. A következő előadást Horváth Gábor osztályvezető tartotta „A VIZITERV műszaki fejlesztési feladatai és eredményei a kommunális és ipari szennyvízkezelés területén” címmel. Bevezetőjében utalt arra, hogy a Vízügyi Tervező Vállalatnál szennyvíztisztító telepek, illetve szennyvízelvezető 19
