Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

Bagdi Lászlóné, fúrómester Telep ez? Tábor? Négy lakókocsi (én már így mondom, holott nincs kerekük, ha majd tovább­állnak, vontató jő, s még nagyobb ko­csikra emeli e komfortos bódédobozo­kat) Maglódon túl, behavazott síkon körbevesz egy fúrótornyot. A sűrű hó­hullásban csak egy torony, óriási kút­­ágas mutat utat. Hóba, csendbe merült kis telep, csak egy asszony lép ki az egyik bódédo­bozból („ez a parancsnoki kocsi, iro­da”) jő elém. Ő most e tábor — kocsik, berende­zések, csövek — őre, s a szabadságos csapat egyik fúrómestere. Őhozzá, Bagdi Lászlónéhoz, Behán Rozáliához jövök. Az ország egyetlen női fúrómestere, s méghozzá: nyugdí­jas fúrómestere. Azért még egy jó ide­ig a leendő kutaknál találjuk . . . A VIHARSAROKTÓL MAGLÓDIG Rózsika néni ■— így hívják — har­mincnégy évvel ezelőtt állt be a válla­lathoz. Persze akkor még más volt a név: Vízkutató és Fúró Vállalat, de Kútfúrók Az egyetlen női fúrómester Élete a kutsaké volt már „Tokodi Mélyfúró Vállalat”, aztán Országos Vízkutató ... de mégis mindig csak egy cég, s egy cél. Üjkígyósi parasztlány — klencen testvérek, s a szülők újgazdák — ak­koriban jött ki Békéscsabáról a vízmű­vektől öt csapat, s kutatófúrásokot vég­zett. Addig csak artézi kutak adták a gróf Wenkheim birtokon (vihaisarki falvakban) a vizet. Vizet szerezni, vizet vinni a viiar­­sarki falvakba jöttek a kútfúrók, fül­­döncnek vették fel. öt berendezés az Újkígyós határában. Egy-egy berence­­zés mellett nyolc fős csapat. Olyan hí­­romlábas kis kézi berendezések voltok ezek, kézzel kellett hajtani. Ezek közt járt, vizet hordott, bevásá­rolt, postára ment. A jármű bicikli volt. Nyolchónapos küldöncködés után jelent meg az akkori rendelet: nőket, minden munkakörben alkalmazni lehet. Elment hát átképzősnek: „ötven nőt vettek fel, de csak ketten végeztünk. Az a másik is abbahagyta már." ötven telén már Sztálinvárosban van, előrelépés ez: már segédmunkás! Ta­lajmechanikai fúrásokat végeztek. 1951 októberében fúrómesteri iskolát végez (háromhónapos tanfolyam ez) és fúró­mester lesz. Itt ismerkedett meg a fér­jével is. Ő is mester, Tiszavasváriból való. Katona lett — három évig várnak egymásra — mikor leszerelt akkor ke­rülnek össze. Mint férj és feleség, de úgyis, mint fúrómesterek. Egy berende­zésnél dolgoznak. Akkor épp Sajókaza környékén, szénkutató fúrásokat végez­nek. Aztán Komáromtól Esztergomig a feltáró fúrások. S ugye említettem azo­kat a háromlábas, kézi berendezése­ket. Bagdiné, Rózsika 180 métert fúrt le ilyen kézi berendezéssel, ez a re­kordja. Aztán sorolhatnám szinte az egész országot. Visontán évekig a leendő erőműnél, a oányánál dolgozik. Itt tíz évig táboroztak. (Lakókocsiban tíz évig. „Szeretem ezt az életet, de hogy miért? Nem tudom megfogalmazni. Talán azért mert hogy mindenfelé jár az ember.”) A Borsodi Szénbányák vidékét járták be, Gyulán a húskombinátnak szereztek vizet; Pécs, Szigetvár, Kecskemét — hogy merre járt azt nem, de azt hogy az ország mely részén nem fúrtak, meg tudja mondani. „Kalocsán és Szombat­helyen nem voltunk, másfelé minden­hol.” Hatvankilencben kapták ezt a Salz­­gitter típusú motoros berendezést, fú­rótornyot Elvállalták („a férjemé a to­rony" tizes-tizenötös csapattal — az ország minden iészéből, de főként Szabolcsból, Borsodból — vannak itt emberek, ezekkel dolgoznak. Azóta már csak i/ovíz után kutatnak. Nagy mély­ségű Utakat fórnak, itt Maglód hatá­rában is egy 250 méteres kút lesz, amely a majd melléépült vízmüvet táp­lálja. Már kétszáz méternél tartanak, a legénység most odahaza, a tábort egyedül ő vigyázza. Az utolsó ötven méterre jönnek majd vissza. LEVELEK A BARÁTOKNAK Kocsi, barakk mindég a lakása, ott­hona? „Tiszavasváriban — hisz odavaló a férjem — építettünk saját házat. Kert, ház, de csak kéthavonta járunk haza, akik gondozzák a kertet, azok vigyáz­nak a házra. Hazamegyek, letörölgetek és jövök is vissza.” A Margitszigeten is táboroztak már. Amikor a Thermál Szálló épült, amikor Zsigmondy Vilmos régi facsöves kútját, gycgyvizes forrását újrafoglalták. Kora nyáron, rózsanyíláskor, s a következő év őszén mentek. Hogyan élt Rózsi néni azon a nyáron a szigeten? „Nagyon szép volt, csak a kerítésre tikönyököltem — mert bekerítettük a Ktrás területét — és jött a nép, erre játak a színészek, finom népek, virág­­kiillítás is volt, csak kikönyököltem és nétem . . .” :z volt a nyár a Margitszigeten. fa egyedül van mit csinál? A leve­lezés. Amerre jár — tudjuk csak két hel'ütt nem járt — új ismerősök, új boátok, a boltosok, a postások. Most is iertőszentmiklósra, a postáskisasz­­szorynak írt, Taszárra, Tápiószöllősre az \BC-boltosoknak, Katona Ibinek, Kiss Jánosnak. Nyugdíjban van, de azért továbbra is о fúrásoknál dolgozik. Márciusban itt sefejezik a munkát — Maglódnak jó vize lesz — jönnek a vontatók, fel­pakolják ezeket a bódé lakódobozo­kat, s viszi к Szigetvárra. „Márciustól Szigetváron, a konzerv­gyárnak szeizünk vizet." Kőbányai György SOROKBAN... A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat az idén közel 50 kilométer hosszú ivóvízhálózatot épít a hozzá szükséges műtárgyakkal, víz­műtelepekkel. Ezáltal jut jó ivóvízhez hét település, Nyúegyháza—Sóstóhegy és a Nyíregyháza közelében levő sza­badidőközpont, Kabalás lakossága. A Baktalórántházi Vizműtelep téli időszakban 650 köbméter ivóvizet szol­gáltat Nyírjákó, Nyírkéres, Petneháza és Baktalórántháza lakói részére. A közeljövőben a négy településhez csat­lakozik Laskod is, ahol már fektetik a vízvezetéket. 17

Next

/
Thumbnails
Contents