Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
A SZÁZAID SODRÁBAN ******* Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyekről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatban, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak a hátuk mögött. Folyóiratunk sorozata őket szólaltatja meg, őket mutatja be. RIZSFÖLDEK ÉS HALASTAVAK (Beszélgetés dr. Fóris Gyulával) — A telefonban azt mondta dr. Fóris Gyula, hogy — erre a beszélgetésre készülve — elkészítette Curriculum vitaejét. Kezdjük hát ezt az életpályát mindjárt a bölcsőnél! A BERETTYÓ HOLTÁGAIN — 1908: szülőhelyem Nagyszalonta, a Toldiból ismert ,,Nagyfalu'', ahol Arany János bölcsője is ringott. Alighanem ezért lettem irodalomszerető ember, ezért vagyok rajongója a Toldi költőjének. Szívesen elővenném a verseskötetet, s örömmel idéznék kedves Arany-verseimből, dehát most nem azért ültünk le, hogy a szépirodalomban mélyedjünk el . . . Ha mégis fontosnak tartom ebbéli vonzódásomat itt, e folyóirat hasábjain megvallani, annak oka: a humanizmust, az emberséget, a tisztességet, amelyet Aranytól tanultam, vízügyi munkálkodásom közepette is mindig meghatározónak tartottam. Bármilyen szakterületre kerül is az alkotó munkát végző ember — kerüljön éppen mérnöki pályára — erről az igényéről nem mondhat le. Nem szabad, hogy lemondjon! — A diákéveket is a szépirodalmi vonzódás jellemezte? — Jellemezhette volna . . . Hiszen például Debrecenben Ady Lajos — Ady Endre öccse volt a tankerületi főigazgatónk. De hogyan kerültem Debrecenbe? Szüléimét korán elvesztettem, édesapámat már az első világháború idején. Nagyszüleim neveltek Berettyóújfalun, ott végeztem az elemi iskolát. A gimnáziumot Nagyváradon kezdtem, közbeszólt azonban a történelem. 1920- ban, két vagonnyi diáktársammal együtt repatriálnom kellett és Debrecenben folytattam tanulmányaimat. Itt aztán instruálásokból tartottam fenn magamat, sőt — viszonozva korábbi áldozatkészségüket — nagyszüleimet is én támogattam. Visszatérve azonban a kérdésre: nem az irodalom felé tartottam. Már kisiskolás koromban nagyon érdekeltek a gépek. Karácsonyi ajándékként mindig kis gőzgépeket, villanymotorokat kaptam. Gyakran játszottunk katonásdit pajtásaimmal. Ilyenkor a Berettyó holtágain, a vízzel teli vályoggödrökben a „terveim" szerint barkácsolt, kormányozható tutajokon harcolт. Lorain (USA) vonóköteles kotró a Siószabályozásnál (1933). (Csak két ilyen kotró volt akkor) Begécsi tavak rekonstrukciója Biharugrán Halastavi részlet (termelőtó a teleltetőkkel) 14
