Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
rúbb előírásai alapján az összegek emelkedni fognak. Foglalkozott tájékoztatójában az OVH elnöke a vízgazdálkodás gondjai közül a felszíni vizek szennyeződésével, a veszélyeztetett települések vízellátásával. Adatokat mondott arról, hogy az elmúlt 5 esztendőben 700 közegészségügyileg veszélyes településen kaptak a rászorulók egészséges ivóvizet. Ebből 200 községben vezetékes, vagy közkutas ellátást. 500 községben szállított, illetve tartályos ellátást biztosítottak. Megoldatlan az egészséges ivóvíz ellátása 250 településnek, s ezek nagyobb része újabban elszenynyeződött területen van. A megoldásra részletes végrehajtási programot dolgoztak ki, határidőkkel, felelősökkel. NEMZETI ÉRTÉKÜNK A BALATON Ugyancsak közérdeklődésre számot tartó kérdéskör következett ezután: a Balatonhoz kapcsolódó vízgazdálkodási fejlesztési program. Mint köztudott, a Minisztertanács tavaly márciusban mondta ki, hogy a Balaton üdülőkörzete olyan nemzeti érték, amely különleges védelmet igényel és döntött arról, hogy a vízminőség-védelmi feladatokat meg kell gyorsítani. — A vízgazdálkodási tevékenységet a Balaton üdülőkörzetében már tavaly is a minisztertanácsi határozatnak megfelelően végeztük. Az összes fejlesztési és fenntartási ráfordítás összege meghaladta az 1,3 milliárd forintot, s az összeg csaknem kétharmada közvetlenül vízminőség-védelmi célokat szolgált. Új szennyvíztisztítók kezdték meg működésüket Siófokon, Fűzfőn és Balatonberényben. Megépült a zalaegerszegi szennyvíztisztító mű, napi 10 ezer m3-es kapacitású I. üteme. A boglárlellei tisztított szennyvízkivezető megépítésével, a foszfortalanító üzembe helyezésével felére csökkent a Balaton szennyvízeredetű foszforterhelése. Megépült a marcali vízminőség-védelmi tározó és ebben az esztendőben befejezik a Kisbalaton vízvédelmi rendszerének I. ütemét. A kormányhatározatnak megfelelően megemelt összeg 900 millió forint áll 1984-ben is rendelkezésünkre közvetlenül vízminőség-védelmi beruházásokra — jelentette ki Kovács Antal államtitkár. Háttérinformációként tájékoztatta az újságírókat a GNV-ről is. LEGFONTOSABB TENNIVALÓK 1984-BEN A hidrometeorológiai viszonyok elemzése után elmondta az OVH elnöke, hogy a talajvízszintek országszerte 40—50 cm-rel a sokéves átlagos értékek alatt vannak, a Duna—Tisza közén pedig az eddig észlelt minimális szintek alatti talajvízszintre kell számítani. A folyók vízszállítása is — a Duna kivételével — jelentősen elmarad az ilyenkor szokásostól. Ezért — hangsúlyozta — a fő figyelmet most a hasznosítható vízkészletek növelésére a kisvízi időszak vízminőségi problémáinak lehetőség szerinti elhárítására fordítják. Mindenhol, ahol arra szükség van visszatartják a lehullott csapadékot, ha nem javul a csapadékhelyzet, sajnos gondokkal kell számolni az észak-magyarországi tározóknál, a szokottnál korábban kezdték meg a síkvidéki tározók, holtágak és halastavak feltöltését. Egyébként a területi vízhiányt jelzi az is, hogy az öntözővízigény-bejelentések a vízjogilag engedélyezett területek 75—80%-ára megérkeztek. — Mindez nem azt jelenti— mondta Kovács Antal, hogy elhanyagolhatjuk klasszikus vízkárelhárítási feladatainkat, az ár- és belvizek elleni védekezést. Az idén 20 kilométer töltésépítés, -erősítés szerepel a tervben, s így az előírt méretre kiépített töltések hosszának aránya 62,2%-ra növekszik majd. Üj beruházásként indul a Csepelsziget budapesti szakaszán a töltések erősítése, hasonlóképpen a Dráván és a Rábán Szentgotthárdnál. A VI. ötéves terv meliorációs fejlesztési programján belül a főművi fejlesztések teljesítése időarányos összhangban van a társulati és a MÉM koordinálásban készülő üzemi művekkel. Az idén 12,3 milliárdot fordít az ágazat beruházásokra, ebből 6 milliárd állami beruházás és ugyancsak 6 milliárd a vállalati és társulati. Vízellátásra, csatornázásra, szennyvíztisztításra és fürdőellátásra fordítják az öszszeg 77%-át, 13%-° vízkárelhárítási célt szolgál, a fennmaradó 10% pedig mezőgazdasági vízszolgáltatás, nagyberuházás és egyéb. Kovács Antal államtitkár a jelenlevő újságírókhoz fordulva elmondta, hogy jónak és rendszeresnek ítéli a vízügyi ágazat és a hírközlő szervek kapcsolatát. Sokat segítenek abban, hogy az ágazat társadalompolitikát szolgáló tevékenysége, felelősségteljes munkája tudatosuljon a közvéleményben. A tájékoztatót követően kérdeztek az újságírók. Sas Béla (MTI) a vízgyűjtőkön levő hórétegről érdeklődött, arról milyen csapadék várható a tavaszi hónapokban és azt is megkérdezte, hogy a kedvezményes öntöződíj mennyire jelent kedvezményt. Kiss László (Déli Hírlap) Miskolc város vízellátásáról, Csulák András (Pest megyei Hírlap) a GNV-vel kapcsolatban tett fel kérdést. Csongor György (Dunaújvárosi Hírlap) a város vízellátását segítő magaslati tározó építésének munkálatairól tudakozódott, és szólt azokról a szennyezésekről is, amelyeket a város üzemei okoznak. Simor István (MTI Külföldi Adások Szerkesztősége) a vízügyi ágazat exporttevékenységére volt kíváncsi. Enyedi G. Sándor (Békés megyei Népújság) a megye ivóvízellátásáról tett fel kérdéseket és a Körösök szennyezettségéről érdeklődött. Pfeiffer Júlia (Magyar Rádió) Kisköre fejlesztési lehetőségeiről akart hallani. Bálint Gy. György. (Csongrád megyei Hírlap) a Tisza vízminőségéről, a Csongrádi Vízlépcsőről tett fel kérdést. Szabó Ernő (Heves megyei Népújság) az egerszalóki termálvízzel kapcsolatban kért véleményt. Sarok Zsuzsa (Dunántúli Napló) megkérdezte, mikor jelenik meg rendelet a balatoni stégekről. Sárvári Márta (Magyar Nemzet) a szerelvényekkel, ezek ipari hátterével, a csatornabekötésekkel, illetve az ezzel kapcsolatos anyagi teherviseléssel foglal-Kovács Antal államtitkár sajtótájékoztatóját tartja Kiss László (Déli Hírlap) Miskolc vízellátását elemzi kozott — kérdezett. Somlai Ferenc (Vízkutatás) a kútfúrás magánvállalkozói tevékenységével, a nitrátosodással foglalkozott felszólalásában. Pesti Klára (FOKA) a Duna—Tisza-csatorna megvalósításának lehetőségét kérdezte meg. Csongor György (Dunaújvárosi Hírlap) a vízszennyezésről beszél (Vizy Zsigmond felvételei) 13
