Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

dig tanul az ember a maga kedvéért, és meddig azért, hogy jobb szakember legyen. Mert ennek már a közösség is hasznát látja. Én is éreztem, hogy a munka mellett tanulni is kell. Úgy gon­doltam, legjobb ha megszerzem a szak­mérnökit folyami vízépítésből. Ez a szakmámba vág. A Műegyetemen ta­nultam két évig, három hetente három napot odafönt töltöttem konzultáción. Félévenként vizsgázni kellett, majd jött az államvizsga. És jól sikerült. Olyan jól, hogy mondogatták ismerőseim, ba­rátaim: „te, miért nem írsz doktori disszertációt?” Aztán megírtam. És 1982-ben meg is védtem. „A Hernád vízgyűjtő komplex vízgazdálkodása” volt a disszertáció címe. 80 oldal szö­veg és plusz a mellékletek. Már mondta, még valamikor a be­szélgetés elején, hogy 1982. március 22- én védte meg, vagyis a leánya, Beáta nevenapján. Ettől felfénylik a szeme. Hogy a lánya nevenapján ... Gyorsan át is tér más témára. Hogy milyen feladatot is vett át. Dicséri az igazgatóság szakmai összetételét. Jó és alkalmas a technikai felkészültségük. A saját feladatok teljesítésére 2240-en vannak. Csak akkor kell segítség, ha nagyobb a víz a szokásosnál, vagy az átlagosnál. Akkor már nem szakmai, hanem megyei, vagy országos érdek a vizek megfogása. — Hogyan érzi magát, mint igaz­gató? Először úgy tesz, mintha nem értené c kérdést. Persze szembetalálta magát valami újjal. — Majdnem mindenkit ismerek, még kint a területen is — mondja határo­zottan — és ez nagy előny. Bizonyá­ra felmerül bennem, később, az idő múlásával, hogy „lehet, hogy én ezt nem így csinálom", de az az elvem, ami jó volt, azt nem kell megváltoz­tatni, illetve csak a változtatás ked­véért nem szabad változtani. De ugyanakkor nem biztos, hogy ami ta­valy jó volt, az az idén is jó! Az élet örök változás. Az intézkedéseket min­dig a szervezet egészéhez kell alakí­tani. Ez rugalmas és folyamatos fel­adat. És még valami, ami nagyon lé­nyeges: ebből a székből másként lát bizonyos dolgokat az ember! Nekem most néhány elsődleges célom van: ki­jutni a területre, ott lenni az emberek között, éppen folynak az első negyed­évi termelési tanácskozások. Soha ki­­tűnőbb lehetőség a vélemények meg­ismerésére, találkozni az egységek dol­gozóival. Elvem a jövőben is: tájéko­zódni, elbeszélgetni, informálni, látni! Van hat szakaszmérnökségünk és há­rom üzemünk. S a szűkebb haza után ismerkedni, kapcsolatot tartani a tá­­gabbal: a szomszédos VIZIG-ek veze­tőivel, de ezek ne protokolláris láto­gatások legyenek. Vigyük magunkkal a gondokat is. Szerezzünk tapasztalato­kat. Bekopogtatni azokhoz, akik többet tudnak nálunk. Nagyon sok a felada­tunk: az idei terv 400 millió termelési eredményt ír elő, s ha a személyi, a műszaki és a technikai feltételek adot­tak, akkor nem lehet baj a teljesítés­sel. Sokszor átgondolt dolgokat közöl ve­lem. Ez benne van, mindennapi kimon­dott, vagy kimondatlan céljairól be­szél. Dicséri a begyakorlott gárdát, hangsúlyozza, hogy segítségük nélkül nem lehet semmire se menni, de hát a jó munkakapcsolat, a kollektíva tá­mogatása erőt ad. Jó reményekkel in­dulhat az újabb tizennyolc esztendő felé. Közben látogatónk érkezik: Vezse Sándor, a már felmondási idejét töltő volt igazgató. Már hármasban megy körbe a szó. A múlt idézése. Az egészen régen voltaké. Amikor luxusnak számí­tott a szabadság kivevése. — Nem szabad elaprózni a szabad­ságot! — mond véleményt erről Pa­dos Imre. — Fáradt emberekkel nem lehet jól dolgozni! Úgy kell beosztani a feladatokat, hogy legyen idő a pi­­henére, a szabadságra. Menjenek, üdüljenek, pihenjenek, utazzanak. — Tavaly hol töltötte a nyarat Pados Imre és családja? — Mi is szeretünk utazni, ha csak lehet utazunk. Tavaly az NDK-ban vol­tunk, de bejártuk már a világ jó részét. Én különösen sokfelé eljutottam. Vol­tam a Szovjetunióban, Szibériában, Olaszországban, Ausztriában, Görög­országban, Törökországban, Csehszlo­vákiában, Jugoszláviában, Lengyelor­szágban, na, valami biztosan kimaradt. Mi, miskolciak szerencsések vagyunk. Hiszen itt van a hátunk mögött a cso­dálatos Bükk. Nekünk is van a Lyukó­­völgyben egy kis telkünk, feleségem is, én is kiélhetem kertészkedő szenvedé­lyünket. Mindössze 8 km-re van háztól házig. Élvezem és szeretem a termé­szetet . . . — Mit nem mondtunk még el? Segít Vezse Sándor: — Imre hallgat a kitüntetéseiről, hogy megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, hogy a vízgazdálkodás kiváló dolgozója, többszörös kitüntetettje az árvízvédelmi emlékéremnek... És hogy tagja a Hidrológiai Társaságnak .. . Sőt pontosabban: a Hidrológiai Társa­ság vízgazdálkodási szakosztálya bor­sodi területi szervezetének elnöke . . . — Én azt mondom befejezésül, hogy jó segítőim vannak: dr. Stéfán Márton igazgatóhelyettes, főmérnök, Schmied László termelési igazgatóhelyettes és Zsebe János gazdasági igazgatóhelyet­tes személyében. Most velük közösen tartunk majd értekezleteket, egy-egy szakaszmérnökség területén, s ezekről nem hiányozhat a párt, a szakszerve­zet és a KISZ képviselője sem. Csakis közös összefogással tudunk kiemelke­dően dolgozni .. . Takács Tibor Л világ első tengeri természetvédelmi területe A Nagy-Péter öböl — melynek partjainál Vlagyivosztok felépült — már a régi időkben is ismert volt gazdaságáról. A Csendes-óceánnak ez az egyedülálló sarka egyaránt érzi a hideg Primőrjei-, és a meleg Cuszim-áramlat hatását. A halászok gazdag lepényhal-, fűrészhal-, hering, szardínia-, tőkehal- és la­zaczsákmánnyal tértek meg a kikötőkbe. Jutott a különlegességeket kedvelők asz­talára is tengeri uborka, tergeri saláta és éti fekete kagyló. Gazdag volt a ten­ger alatti veteményeskert termése is. (Például tengeri káposzta.) Jelenleg a Nagy-Péter öböl államilag védett terület. Itt alakították ki a világ egyetlen tengeri természetvédelmi területét. A terület három fő részre osztható. Az első és legfontosabb a Rimszkij-Kor­­szakov szigetvilág. Ez a rezervátum a Japán-tenger partján élő természet etalonja, ahol minden gazdasági tevékenység tilos. Ide kizárólag tudósok és kutatók jut­hatnak el. A rezervátumban számtalan értékes tengeri állat és növény él. Vizsgá­latukkal a Szovjet Tudományos Akadémia Távol-Keleti Központjának Tengerbioló­giai Intézete és más szakosított laboratóriumok foglalkoznak. A védett terület másik része délnyugaton terül el. Ez a Poszjot öböl és a Furugelman sziget. Itt alakították ki a Dalriba össz-szövetségi kísérleti halte­nyésztő telepet. A szakemberek a tengeri saláta és a nagytestű osztriga természe­tes körülmények közötti szaporításával kísérleteznek. Ez jelenleg az egyetlen ilyen telep a Szovjetunióban. A harmadik rész a Vlagyivosztok közelében található Popov-sziget, mely sza­badon látogatható. Itt tengeri múzeumot alakítottak ki, amelyben érdekes egyedi és kihalófélben levő tengeri növényeket és virágokat mutatnak be. A tervek sze­rint a közeljövőben a tengeri élőlények életét bemutató botanikus kertet és óceá­­náriumot készítenek. A területen tudományos kutatások is folynak. Mindenekelőtt összeírják a Nagy-Péter öböl növény- és állatvilágát. Tudományosan megalapozott választ kell adni a flóra és fauna kipusztulóban levő egyedeinek szaporítását biztosító kér­désekre. A tengeri természetvédelmi terület létrehozása csak az első lépés a Távol- Kelet környezetvédelmét érintő átfogó program megvalósításában. A tervek sze­rint a közeljövőben a Nagy-Péter öböl mellett újabb tengeri természetvédelmi kör­zeteket jelölnek ki. APN 11

Next

/
Thumbnails
Contents