Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

A telefonok „forró dróttá" váltak a védelmi központban Első úticélunk Ráckeve. Am előbb az újságírót szedik le a tíz körméről: hova gondolok, félcipőben nem lehet ilyen veszélyes helyre menni, legkevesebb a gumicsizma. Valóban, csak ekkor tűnik fel, hogy az szb-titkár és az igazgató is gumicsizmában van. Indulhatunk. Az igazgatót a félcipőm aggasztotta, engem sokkal inkább a valóban mos­toha időjárás. Az utakat vastagon lepi a hó, csúszkál alattunk a személyko­csi, még bent a városban is. Kiérve a házak oltalma alól, vad nyargalással hordja a szél a havat. Az út már csak egy nyomon járható, ráadásul elég lassan. Remélem, valóban elérjük úti­célunkat, Ráckevét, de onnan vissza­indulhatunk-e ezen a napon? A kocsi URH-rádiója jelenti most a kapcsolat­biztonságot. „Csikócsapat" védekezik a III. sza­kaszmérnökségen. A védelemvezetői törzsön Bohák Imre, a ráckevei sza­kaszmérnökség vezetője most amolyan megfigyelő, „súgnia” nem szabad. — A helyzet olyan, hogy 1100 em­ber szükséges a védekezéshez most — tájékoztatja Bohák Imre az igazgatót és az szb-titkárt —, homokzsákokból nyúl­­gátat építenek Tököl, Szigetújfalu loka-Naplózzák a legfrissebb jelentést if “.'T2Ä .% lizációs töltésén, meg Szigethalom és Ráckeve között. Nyíregyházáról is meg­érkezett a vízügyi igazgatóság oszta­ga, velük együtt 128 osztag, 20 mér­nök, 12 technikus, 140 egyéb munkás dolgozik a térségben. Az emberek szál­lása Lóréven van, de a mérnökök és technikusok a védelmi központban szál­lásoltak el. A helyi ÁFÉSZ-szel felvettük a kapcsolatot, onnan hozzuk a meleg ételt. Valamennyi védekező kap forró teát. A védelemvezetői törzsön Patzinger Miklós mérnök, a második védelmi sza­kasz vezetője jelent Vasadi János igaz­gatónak. Ez a fiatal gárda még soha nem védekezett, most 28 kilométer fo­lyószakaszért felelősek. Pillanatnyilag Makád térségében dolgoznak, nyúlgá­­tat építenek. Az igazgató nem megy el szó nélkül emellett, érdeklődik, miért vált szükségessé ez az intézke­dés, és miként látják kivitelezhetőnek. Eközben ismét felbontanak egy bo­rítékot. Ez áll benne: ,,A tass—sziget­újfalui őrszemélyzet jelenti, az adonyi torlasz megcsúszott, felette a vízszint tovább nem emelkedik. A jég megin­dult lefelé." Mivel a védekezés irányítói itt nem élhettek át „éles” védekezést, minden fontos információt, helyi sajátosságot igyekszenek megismerni. Azt például, hogy Lórév még gátszakadás esetén sem úszik meg, olyan magasan van. A víz körbefolyja. Annál több veszélyt és gondot jelenthet egy látszólag kis dolog, az a rókalyuk, amelyik éppen a ráckevei szakaszmérnökség épületé­vel szemközt van a gátban. Gyakorlat közben akad lélegzetvé­telnyi idő is. A jég megindulását közlő boríték után a következőben mindösz­­sze ennyi van: Vízállások. Budapest (Vigadó tér) 847 cm, Lórév 798 cm, Makád felső 784 cm, Makád alsó 950 cm, Tass 1023 cm. Ráckevéról visszaútban benézünk a 0203 védemi szakaszra. Tökölön, a gát­őrházban kilenc ember szorong egy kis szobában. Három gátőrjárás, Tököl, Halásztelek, Szigetújfalu 28,3 kilomé­teréért felelősek az itt védekezők. Ledő Károly védelemvezető jelentésében ar-Szünet nélkül dolgozik a telexgép Ráckevén is Ledő Károly védelemvezető jelent Vasadi János igazgatónak ra is kitér, hogy Budapest határától a Szigetújfalu és Lórév közötti közigaz­gatási határig terjedő szakaszon 333 ember védekezik, közülük 298 közerő. A BUVIZIG 11 és Nyíregyháza négy műszaki embere van szolgálatban. A gyakorlatot tekintve már a harma­dik napon vagyunk, ezért nem meg­lepő, hogy ez a védelmi pont össze­szokott, dolgát jól tudó szakemberek együttese. Nem jönnének zavarba ak­kor sem, ha valami váratlan feladatot kapnának. Akár az igazgatóság más szakaszmérnökségein, itt sem hiányzik a részletes műszaki leírás. Ez a „biblia” a Szigetújfalu—Csepel védelmi szakasz tudnivalóit tartalmazza. Az egyes ré­szek főcíme és az alcímek gyorsan út­baigazítják az érdeklődőt. „A védelmi szakasz fővédvonalai”, „Az ártérre eső települések”, „Veszélyeztetett nagyobb üzemek”, „Veszélyeztetett közlekedési vonalak". Ezután következik a fővéd­vonalak részletes leírása: a töltés anyaga, altalaja; védekezési tapaszta­latok; gátszakadások; csurgások; szi­várgások; buzgárok; fakadóvizek. Meg­található a külön figyelmet igénylő he­lyek számbavétele, megtudható milyen a hullámtér, mi jellemzi a véderdőket, a nyári gátakat. Szó van a hajózási nyiladékokról, az üdülőterületekről, a jégtorlódásra hajlamos helyekről. Nem hiányzanak a mértékadó vízmérce ada­tai, a törzsraktárak, töltéstartozékok, munkásszállás, közlekedés, anyaglelő­helyek, méreg raktárak, mentési útvo­nalak leírása. A 0203-as védelmi szakasz „harcál­láspontján" kilenc ember őrködik. A körülmény, hogy egyetlen kis szobában vannak, nem nevezhető ideálisnak, de ki gondol most erre, amikor még nem múlt el a veszély. Kint lassan elül a szél. Egyre több látszata van a gátőr hólapátoló igyekezetének. Először az utakat tisztítja meg, s amint ideje lesz megszabadítja a formás lucfenyőket is súlyos hóterhüktől. Mélyeket lélegzek a kristálytiszta le­vegőből, jól esik a szobák nehéz, ciga­rettafüstös ájere után. A kocsiban szól a rádió, kihallatszik az ÚTINFORM je­lentése: az országban minden út jár­ható. Van remény, hogy baj nélkül visszaérünk a védelmi központba. Ott majd levedlem ezt a hideg, mind kel­lemetlenebbé váló gumicsizmát. Később, hazafelé menet, visszakí­vántam a csizmát, mert bokáig ért a kásás hólatyak, s betüremkedett a fél­cipőmbe . . . Szabó Zsigmond 9

Next

/
Thumbnails
Contents