Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
Szennyvíztisztítás. elhelyezés és hasznosítás vízi - és talajrendszerekben A VÁLTOZATOK ÉS KOMBINÁCIÓK ALAPESETEI \Mechanikai tisztítás □ Biológiai I tisztítás \Roviddej tárok lejú I >ás___I Hosszúidejű tárolás I Graw/óc/ésj Nyomás alatti ELOKEZELES ÁTMENETI TÁROLÁS KIJUTTATÁS. SZÉTOSZTÁS Stabilizációs-oxidációs tórendszer Vízi ökoszisztémák Algásto — egyeztették a kutatási és vizsgálati módszereket, valamint a szennyvízöntözésnél betartandó követelményeket és az alkalmazható műszaki megoldásokat; — a szervezésben élen járó országok példái nyomán a többi ország is kialakította ennek az interdiszciplináris témának országon belüli kutatási koordinációját; — megalapozták a szennyvízöntözés komplex, a bevezetőben már említett, korszerű szemléletének kialakulását. A KGST együttműködések főbb eredményei a következők voltak: — a szennyvizek mezőgazdasági hasznosíthatóságának eldöntéséhez szükséges vizsgálatok komponenseinek és metodikájának, valamint egyes káros (toxikus) összetevők határértékeinek meghatározása; — a talajok tisztítóképességére vonatkozó ismeretek összegezése, különféle szennyvizek esetén; — a szennyvízöntözés termésfokozó, valamint a termés minőségére gyakorolt hatásainak megállapítására az egyes országokban végzett kísérletek eredményeinek összefoglalása; — a szennyvízöntözés egyes műszaki megoldásainak és berendezéseinek fejlesztése; — a szennyvízöntözés ökonómiai kérdéseinek vizsgálata és az a gazdaságossági értékelés módszereinek megalapozása; — a hígtrágya mennyiségére és minőségére vonatkozó normatívák kidolgozása ; — a szennyvízöntözés szerepének tisztázása a különféle szennyvizek utótisztításában, illetve a tisztított szennyvizeknek a környezetbe történő ártalommentes visszajuttatásában. A két- és négyoldalú együttműködések elsősorban a szennyvíz- és a hígtrágya-hasznosító telepek modellterveinek, közös mintatechnológiájának kidolgozásában, és a kutatási eredmények kölcsönös cseréjében realizálódtak. A JELENLEGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Az 1981—85 közötti ötéves ciklusban a VVÉ ismét önálló témaként iktatta kutatási-fejlesztési programjába a korszerű szennyvíz- és hígtrágya-hasznosítási technológiák kidolgozását és be-Nádas szűrcmező Meglévő erdő Talaj - növény rendszerek Ültetvény jHaszonfa I (cellulóz ■ontó I óz nyár) I Gyümölcs — Szőlő Növénytermesztés Évelők Egyévesek W£ $ d vezetését, különös tekintettel az automatizálhatóságra. Az a nyilvánvaló felismerés tükröződik ebben, hogy a keletkező nagy mennyiségű szennyvíz és folyékony hulladék ártalommentes kezelésében és elhelyezésében nemcsak számíthatunk, de számítanunk is kell az ember által kialakított és irányított természetes ökoszisztémákra, mert ezekben a hulladékanyagok lebontása mellett az újrahasznosítás lehetőségei is megteremthetők. Az ilyen technológiák hatékonyan szolgálják a környezetxédelmet azokban a térségekben, ahol alkalmazásukra sor kerül. Ezért tartotta fontosnak a VVÉ, hogy a tagországok külön téma keretében vizsgáljk meg a továbblépés, a szélesebb körű gyakorlati alkalmazás lehetőségeit és ennek érdekében összegezzék ismereteiket. A korszerű követelményeknek megfelelően intenzíven foglalkozni kell a szennyvízhaszosítások egyes műveleteinek, berendezéseinek, illetve fokozatosan az egész technológiai folyamatnak automatikus vezérlésével, hogy a szennyvizekkel való közvetlen emberi érintkezés kiküszöbölhető legyen. A II.В—07. sz. téma főkoordinótora ismét az MNK, felelős intézménye a VITUKI lett. Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy kilenc ország (az MNK mellett a BNK, NDK, Kuba, LNK, SZSZKSZ, RSZK, CSSZSZK, VSZ) jelentette be érdekeltségét, illetőleg közreműködői szándékát. A téma kidolgozását végző ideiglenes munkacsoport (IMCS) 1982 áprilisban alakult meg Budapesten. Az ülésen résztvevő delegációk tájékoztatták egymást a szennyvízhasznosítások helyzetéről országukban, majd a következőket állapították meg: — az adott probléma igen aktuális, és nagy érdeklődést vált ki az összes közreműködő országokban; — a témához tartozó folyékony hulladékok hasznosítása olyan komplex, több természeti jelenséggel és termelési tevékenységgel összefüggő kérdés, amely nemcsak egy, hanem több népgazdasági ágazat érdekeit érinti; — a közreműködő országok természeti, adminisztratív, gazdasági és egyéb viszonyai között fennálló eltérések miatt a probléma megoldásához is különböző utak vezetnek, eltérnek az egyes előírások is; — az ipari szennyvizek esetén különösen az élelmiszer-, a könnyű-, a vegyi-, a villamosenergia- és a szénfeldolgozó ipar szennyvizeinek öntözéses hasznosíthatóságát kell vizsgálni, de külön figyelmet kell fordítani a kevert szennyvizek alkalmazására. Az ülés résztvevői úgy határoztak, hogy négy altémában fogják végezni a jövőben munkájukat: 1. Kommunális és egyes iparágak szennyvizeivel való öntözés. 2. öntözés hígtrágyával (állattenyésztési hulladékvizekkel). 3. öntözés folyékony (szivattyúzható) szennyvíziszappal. 4. A szennyvízhasznosítás terminológiája. Minden altémában külön foglalkoznak a következő feladatokkal: — a szennyvizek és hígtrágyák hasznosításának technológiái, — a szennyvízöntözés automatizálásának berendezései és lehetőségei, — az üzemeltetést ellenőrző mérőmunkálatok, vizsgálatok. A közreműködő országok delegációi az alakuló ülésen elfogadott részletes munkaprogram és tervezet szerint végzik munkájukat. Ennek értelmében került sor újabb IMCS-ülésre 1983 május végén Budapesten, egyidőben az ugyanitt megrendezett nemzetközi konferenciával, amely a „Települési és egyéb szerves hulladékok ártalmatlanítása, különös tekintettel a mezőgazdasági hasznosításra” címet viselte. így az IMCS-ülés delegációi részt vehettek a konferencia azon szekcióinak munkájában is, amelyek a KGST együttműködési témához szorosan kapcsolódtak. Ezen az ülésen a közreműködő országok képviselői áttekintették a KGST VVÉ 29. ülésének határozatai szerint átdolgozott munkaprogramot és elkészítették a téma zárójelentésének vázlatát abból a célból, hogy a közbenső anyagok már annak ismeretében készülhessenek el. A folyamatban levő együttműködés programja a legnagyobb figyelmet azoknak a technológiáknak szenteli, amelyek a korszerű, komplex szemlélet jegyében valósítják meg a különféle szennyvizek mezőgazdasági haszosítását. Az egyes technológiai lépéseknél szóba jöhető változatok sémáját mutatja be az 1. ábra. Ezt figyelembe véve rögzítik a közreműködők azokat a bevált technológiákat, amelyek példaként szolgálhatnak hasonló környezeti jellemzőkkel rendelkező helyek számára mind a kommunális, mind az egyes ipari szennyvizek, mind a hígtrágyák, mind pedig a folyékony szennyvíziszapok esetében. 7
