Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

Mint a valóságban

Jég-gyakorlat a BUUlZIG-nél

örvendetes, hogy a téma keretében megkezdődött az ilyen technológiák folyamatainak, berendezéseinek automatizálását szolgáló tudatos kutatófejlesztő tevékenység. A témában használatos szakkifejezések, értelmezések egységesítését kívánja előmozdítani a kidolgozandó terminológiai szótár, amely több nyelven tartalmazza majd a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos legfontosabb fogalmakat és azok szabatos definícióját.

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK

A jelenlegi együttműködés nagy lépéssel viheti előre a szennyvízhasznosítások ügyét a KGST országokban, de a mostani kooperáció legsikeresebb befejezése esetén sem mondhatjuk el, hogy nincs tovább szükség nemzetközi öszszefogásra. Az együttműködést folytatni kell, méghozzá elsősorban a következő területeken:

— a kidolgozott és adaptált mintatechnológiák adaptálása, megvalósítása és üzemeltetése tapasztalatainak összegzése és értékelése;

— a megvalósított és rendszeresen üzemelő technológiák automatizálásának továbbfejlesztése, az automatizálást szolgáló műszaki berendezések kialakítása;

— az ellenőrző vizsgálatok rendjének, módszereinek, hatékonyságának felmérése, értékelése;

— a szennyvízhasznosító rendszerek gazdaságossági, érdekeltségi és szervezeti kérdéseinek vizsgálata.

Fejleszteni volna célszerű magának az együttműködésnek módszereit is. A kommunikáció alapformája manapság az írásos jelentés, ami valójában merev forma, az aktív és rugalmas megbeszélést, véleményformálást nem könynyíti meg. Igen kevés lehetőség van a szakemberek személyes véleménycseréjére, vitájára, kölcsönös meggyőzésére. Ezért a jövőben meg kellene fontolni annak lehetővé tételét, hogy a KGST témák és altémák koordinátorai az IMCS-ülések közötti időszakban személyesen is fölkereshessék a közreműködő intézményeket és kutatókat, s velük a helyszínen vitathassák meg a feladat kidolgozásának módszereit.

Ez a lehetőség nagymértékben előmozdítaná az együttműködés aktivitását, a munka hatékonyságát, a határidők pontosabb betartását éppúgy, mint a munka tartalmi javulását, továbbá nagyobb bepillantást engedne a koordinátor számára a közreműködők tevékenységébe és megkönnyítené a közös munka eredményeinek végső összesítését, ezen keresztül gyakorlati felhasználását is.

Mindkét egyéni és közösségi törekvésünk, így együttműködésünk végső célja is éppen ez: a magasabb színvonalú gyakorlati tevékenység hatékony segítése. Ehhez kell keresnünk és terjesztenünk együttes erővel a legeredményesebb megoldásokat mind szakterületünk, a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása, mind pedig szép múltra visszatekintő és ígéretes együttműködésünk területén.

Dr. Vermes László

Й természet is „beszállt" az OVH árvízvédelmi szakemberei által öszszeállított jéggyakorlatba. Egyik napról a másikra hidegebbre váltott a tél, rövid idő alatt viszonylag sok hó esett. Akár vérfagyasztóan igaz is lehetett volna a gyakorlat kezdetén, január 24-én felbontott boríték tartalma :

„Az átlagosnál hidegebb tél vége hatására a Duna Vaskaputól Pozsonyig 8—14 százalékos medertelítettség mellett összefüggő, helyenként egy méter vastagságot meghaladó jégtakaróval beállt. Erre felmelegedés következett, jelentős mennyiségű eső hullott a folyó vízgyűjtőjének felső szakaszán, s mindezek következményeként árhullám indult el. A Duna a középvízi mederből kilépve a víz a jégtakarót felszaggatta, másodlagos jégzajlást indított el. A folyó a Pozsony—Ercsi közötti szakaszának jegét a Drávatorok— Adony között (a jégmegállás szempontjából veszélyes helyeken) kisebbnagyobb torlódásokkal felrakta.”

A valóság, szerencsére más, de mindez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatot félvállról lehet venni. A helyzet olyan, mintha „élesben" élnénk át azt a hét napot, amit 32 órába sűrítve dolgoznak végig az érintett vízügyi igazgatóságok Budapesten, Székesfehérváron, Baján, Pécsett, Szombathelyen és Győrben.

Délután háromra jeleztem érkezésem a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (BUVIZIG) vezetőjének, a portán mégsem engednek tovább. „Hadiállapot” van, harmadfokú készültség, ilyenkor nem lehet csak úgy mászkálni az igazgatóság épületében, folyosóin. Kísérőt adnak mellém, egészen az igazgató, Vasadi János szobájának ajtajáig kísér, és meg is várja, hogy valóban bemenjek.

A játékidő szerint a védekezéssel töltött első nap maradt mögöttünk, éjfél van. Percekkel ezelőtt érkezett vissza az igazgatóság szakszervezeti bizottságának titkára, Tarrá Péter, aki a védekező szakaszmérnökségeket látogatta sorra, mert látni kívánta mindenütt van-e rendes szállás, jó ellátás.

Koppány György árvízvédelmi osztályvezető keze felkötve. Ennek semmi köze a gyakorlathoz, a véletlen hozta így, ám hangulatában nagyon beleillik az összképbe.

A BUVIZIG fővárosi, Rákóczi úti irodái most a védekezés főhadiszállásává váltak. Az ajtókra csak a készültségek idején érvényes felírások kerültek, hogy az intézkedők ne vesztegessék az időt keresgéléssel. Erre egyébként sincs lehetőség, mert a gyakorlat ideje alatt negyed óra éppen annyit jelent, mintha a valóságban egy óra telne el. Gyorsan, pontosan, határozottan kell intézkedni, mert aki egyszer elmarad, félő, nem éri utál tennivalóit. Ilyenkor

— az idő rövidsége miatt — még az is gond, hogy az egyes értesüléseket naplózzák, mellette a tett intézkedést is rögzítsék. Lassú most a telexgép, szinte szünet nélkül foglaltak a telefonok — valóságos „forró drót" valamennyi —, kapcsolatteremtő biztonságnak még ott van az URH-összeköttetés is.

— A gyakorlat lényegében hasonló körülményeket idéz elő, mint az 1956- os jeges ár idején volt, de néhol tetézték további tennivalóval — tájékoztat Vasadi János. — Az akkor védekezők közül ha egy-két embert találni a mostani gárdában, ráadásul a többség fiatal, akik még soha nem szagoltak puskaport.

Mielőtt útrakelnénk, hogy körbejárjuk a pillanatnyilag leginkább veszélyben levő szakaszmérnökségeket, védekezési helyeket, Koppány György célratörő tömörséggel összefoglalja a történteket.

— Az igazgatóság szakemberei közül nyolcvanon irányítják a munkát, pillanatnyilag 2000 ember védekezik. Mivel a vízmagasság minden eddig mért felett van, a gátakon rendkívüli a helyzet ...

Az osztályvezető nem folytathatja, mert Jancsovics Lajosné szállítási előadó lép be, kezében telexszalaggal:

— Hatvan autót rendeltem a VOLÁN központjától. A gépkocsivezetők eligazítása megtörtént. Hol jelentkezzenek?

— Tökölön — mondja az osztályvezető.

— Intézkedjen arról is, hogy az autókkal váltó gépkocsivezetők is menjenek, és legalább három napra elegendő üzemanyagot vételezzenek — ad utasítást az igazgató. — Természetesen a legszükségesebb tartalék alkatrészekről se feledkezzenek meg. Intézkedni kell abban is, hogy Tökölön megfelelő szállásuk és ellátásuk legyen az embereknek. Nemcsak ennivalóra gondolok, hanem pl. az orvosi ellátásra is.

Koppány György árvizvédelmi osztályvezető a veszélyben levő gátszakaszt mutatja a térképen

8