Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

Mint a valóságban Jég-gyakorlat a BUUlZIG-nél örvendetes, hogy a téma keretében megkezdődött az ilyen technológiák folyamatainak, berendezéseinek auto­matizálását szolgáló tudatos kutató­fejlesztő tevékenység. A témában hasz­nálatos szakkifejezések, értelmezések egységesítését kívánja előmozdítani a kidolgozandó terminológiai szótár, amely több nyelven tartalmazza majd a szennyvizek mezőgazdasági haszno­sításával kapcsolatos legfontosabb fo­galmakat és azok szabatos definícióját. FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK A jelenlegi együttműködés nagy lépés­sel viheti előre a szennyvízhasznosítá­sok ügyét a KGST országokban, de a mostani kooperáció legsikeresebb befe­jezése esetén sem mondhatjuk el, hogy nincs tovább szükség nemzetközi ösz­­szefogásra. Az együttműködést foly­tatni kell, méghozzá elsősorban a kö­vetkező területeken: — a kidolgozott és adaptált minta­technológiák adaptálása, megvaló­sítása és üzemeltetése tapasztala­tainak összegzése és értékelése; — a megvalósított és rendszeresen üzemelő technológiák automatizálá­sának továbbfejlesztése, az automa­tizálást szolgáló műszaki berende­zések kialakítása; — az ellenőrző vizsgálatok rendjének, módszereinek, hatékonyságának fel­mérése, értékelése; — a szennyvízhasznosító rendszerek gazdaságossági, érdekeltségi és szervezeti kérdéseinek vizsgálata. Fejleszteni volna célszerű magának az együttműködésnek módszereit is. A kommunikáció alapformája manapság az írásos jelentés, ami valójában me­rev forma, az aktív és rugalmas meg­beszélést, véleményformálást nem köny­­nyíti meg. Igen kevés lehetőség van a szakemberek személyes véleménycse­réjére, vitájára, kölcsönös meggyőzé­sére. Ezért a jövőben meg kellene fon­tolni annak lehetővé tételét, hogy a KGST témák és altémák koordinátorai az IMCS-ülések közötti időszakban sze­mélyesen is fölkereshessék a közremű­ködő intézményeket és kutatókat, s ve­lük a helyszínen vitathassák meg a fel­adat kidolgozásának módszereit. Ez a lehetőség nagymértékben elő­mozdítaná az együttműködés aktivitá­sát, a munka hatékonyságát, a határ­idők pontosabb betartását éppúgy, mint a munka tartalmi javulását, továbbá nagyobb bepillantást engedne a koor­dinátor számára a közreműködők tevé­kenységébe és megkönnyítené a közös munka eredményeinek végső összesíté­sét, ezen keresztül gyakorlati felhasz­nálását is. Mindkét egyéni és közösségi törek­vésünk, így együttműködésünk végső célja is éppen ez: a magasabb szín­vonalú gyakorlati tevékenység hatékony segítése. Ehhez kell keresnünk és ter­jesztenünk együttes erővel a legered­ményesebb megoldásokat mind szakte­rületünk, a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása, mind pedig szép múltra visszatekintő és ígéretes együttműkö­désünk területén. Dr. Vermes László Й természet is „beszállt" az OVH ár­­vízvédelmi szakemberei által ösz­­szeállított jéggyakorlatba. Egyik napról a másikra hidegebbre vál­tott a tél, rövid idő alatt viszonylag sok hó esett. Akár vérfagyasztóan igaz is lehetett volna a gyakorlat kezdetén, január 24-én felbontott boríték tar­talma : „Az átlagosnál hidegebb tél vége ha­tására a Duna Vaskaputól Pozsonyig 8—14 százalékos medertelítettség mel­lett összefüggő, helyenként egy méter vastagságot meghaladó jégtakaróval beállt. Erre felmelegedés következett, jelentős mennyiségű eső hullott a fo­lyó vízgyűjtőjének felső szakaszán, s mindezek következményeként árhullám indult el. A Duna a középvízi meder­ből kilépve a víz a jégtakarót felszag­gatta, másodlagos jégzajlást indított el. A folyó a Pozsony—Ercsi közötti szakaszának jegét a Drávatorok— Adony között (a jégmegállás szem­pontjából veszélyes helyeken) kisebb­­nagyobb torlódásokkal felrakta.” A valóság, szerencsére más, de mindez nem jelenti azt, hogy a gya­korlatot félvállról lehet venni. A hely­zet olyan, mintha „élesben" élnénk át azt a hét napot, amit 32 órába sűrítve dolgoznak végig az érintett vízügyi igazgatóságok Budapesten, Székesfe­hérváron, Baján, Pécsett, Szombathe­lyen és Győrben. Délután háromra jeleztem érkezé­sem a Középdunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság (BUVIZIG) vezetőjének, a por­tán mégsem engednek tovább. „Hadi­állapot” van, harmadfokú készültség, ilyenkor nem lehet csak úgy mászkál­ni az igazgatóság épületében, folyo­sóin. Kísérőt adnak mellém, egészen az igazgató, Vasadi János szobájának aj­tajáig kísér, és meg is várja, hogy va­lóban bemenjek. A játékidő szerint a védekezéssel töltött első nap maradt mögöttünk, éjfél van. Percekkel ezelőtt érkezett vissza az igazgatóság szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Tarrá Péter, aki a vé­dekező szakaszmérnökségeket látogat­ta sorra, mert látni kívánta mindenütt van-e rendes szállás, jó ellátás. Koppány György árvízvédelmi osz­tályvezető keze felkötve. Ennek semmi köze a gyakorlathoz, a véletlen hozta így, ám hangulatában nagyon bele­illik az összképbe. A BUVIZIG fővárosi, Rákóczi úti iro­dái most a védekezés főhadiszállásává váltak. Az ajtókra csak a készültségek idején érvényes felírások kerültek, hogy az intézkedők ne vesztegessék az időt keresgéléssel. Erre egyébként sincs le­hetőség, mert a gyakorlat ideje alatt negyed óra éppen annyit jelent, mint­ha a valóságban egy óra telne el. Gyorsan, pontosan, határozottan kell intézkedni, mert aki egyszer elmarad, félő, nem éri utál tennivalóit. Ilyenkor — az idő rövidsége miatt — még az is gond, hogy az egyes értesüléseket naplózzák, mellette a tett intézkedést is rögzítsék. Lassú most a telexgép, szinte szünet nélkül foglaltak a tele­fonok — valóságos „forró drót" vala­mennyi —, kapcsolatteremtő biztonság­nak még ott van az URH-összekötte­­tés is. — A gyakorlat lényegében hasonló körülményeket idéz elő, mint az 1956- os jeges ár idején volt, de néhol te­tézték további tennivalóval — tájékoz­tat Vasadi János. — Az akkor véde­kezők közül ha egy-két embert találni a mostani gárdában, ráadásul a több­ség fiatal, akik még soha nem sza­goltak puskaport. Mielőtt útrakelnénk, hogy körbejár­juk a pillanatnyilag leginkább veszély­ben levő szakaszmérnökségeket, véde­kezési helyeket, Koppány György cél­ratörő tömörséggel összefoglalja a tör­ténteket. — Az igazgatóság szakemberei közül nyolcvanon irányítják a munkát, pilla­natnyilag 2000 ember védekezik. Mi­vel a vízmagasság minden eddig mért felett van, a gátakon rendkívüli a hely­zet ... Az osztályvezető nem folytathatja, mert Jancsovics Lajosné szállítási elő­adó lép be, kezében telexszalaggal: — Hatvan autót rendeltem a VO­LÁN központjától. A gépkocsivezetők eligazítása megtörtént. Hol jelentkez­zenek? — Tökölön — mondja az osztályve­zető. — Intézkedjen arról is, hogy az autókkal váltó gépkocsivezetők is menjenek, és legalább három napra elegendő üzemanyagot vételezzenek — ad utasítást az igazgató. — Természe­tesen a legszükségesebb tartalék alkat­részekről se feledkezzenek meg. Intéz­kedni kell abban is, hogy Tökölön meg­felelő szállásuk és ellátásuk legyen az embereknek. Nemcsak ennivalóra gon­dolok, hanem pl. az orvosi ellátásra is. Koppány György árvizvédelmi osztály­­vezető a veszélyben levő gátszakaszt mutatja a térképen 8

Next

/
Thumbnails
Contents