Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
A magyar-szovjet vízgazdálkodási együttműködés 1983 decemberében Kijevben tartották évi értékelő ülésüket a magyar— szovjet vízgazdálkodási együttműködésben 1968 óta résztvevő magyar Országos Vízügyi Hivatal (OVH) és a szovjet Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztérium (Minvodhoz) megbízott képviselői. AZ ELŐZMÉNYEK 1968-ban a magyar—szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Kormányközi Bizottság III. ülésén határozatot hoztak közvetlen vízgazdálkodási műszaki—tudományos együttműködés kialakítására. Ezt követően az OVH és a Minvodhoz 1968 december 23-án megállapodást írtak alá Moszkvában és kidolgoztak javaslatokat is, amelyeknek alapján az együttműködés első két évére (1969—70) összeállított munkaterv felmérte az igényeket és lehetőségeket, s az együttműködés problémáit. Közben e problémák megoldására kijelölt magyar és szovjet intézmények között is közvetlen megállapodások jöttek létre. Az 1971—1975-re megalkotott műszaki—tudományos együttműködési terv két nagy problémakört fogott át: — az öntözővíz-elosztó rendszerek távirányítását és automatizálását; — a műanyagok alkalmazása a vízépítésben c. témát. Az együttműködésre kijelölt szovjet intézetek (Szojuzvodprojekt, Kirgiz NIIVH) és a magyar intézetek (VITUKI, VIZITERV) közötti kutatás és tapasztalatcsere munkamegosztásra támaszkodott. Ebben az időszakban a szovjet intézetek kutatói a nyíltcsatornás öntözőrendszerek automatizálásával, о magyar intézetek a nyomócsöves esőztető öntözőrendszerek automatizálási feladataival foglalkoztak, de ehhez közösen dolgozták ki a fejlesztési irányelveket és műszaki követelményeket. Úgy a Szovjetunióban, mint Magyarországon kísérleti területet jelöltek ki (Krjukovo, illetve Mezőhék). A másik nagy problémakörben a műanyagok vízépítésben való alkalmazásával kapcsolatosan a kutatók jelentős sikereket értek el. A fóliaburkolatok kialakítása, műgyanta vízépítésben való alkalmazása, fóliafüggönyös réselés stb. terén sikerült az együttműködésben résztvevő ukrán VNIIiGM és a VITUKI kutatóinak komoly, a gyakorlat számára is rendkívül hasznos módszereket kidolgozni és anyagokat kikísérletezni. Az 1976—1980 közötti időszakban is folytatódott az említett témakörök területén az együttműködés, a közös kutatás. A munkatervbe új témát iktattak: ,,Az árvízvédelmi művek létesítésének és fejlesztésének kérdései, különös tekintettel az új technika, az elektronikus számológépek alkalmazására” c. témát. Az együttműködés egy fejlettebb szakaszba lépett, szerződést kötöttek az együttműködő szervek és munkamegosztást érvényesítettek a kutatások végzésében. Az öntözőrendszerek technológiai folyamatainak automatizálására megindított tevékenységet folytatták. A zárt csővezetékes öntözőrendszer automatizálására a szovjet és magyar szakemberek kidolgozták a távellenőrzött automatikus üzemű esőztető öntöző telepek üzemeléstechnológiáját, a hidraulikus automata szerelvényeket, a központi szivattyútelep vezérlő automatikáját, s egyéb gépészeti berendezést, amelyeket 1979-ben próbaüzemelésnek vetettek alá a Mezőhék—I. öntözőtelepen. A nyíltcsatornás öntözőrendszerek problémakörében magyar szakemberek közreműködtek a kirgiziai „Tus" csatornarendszeren beépített távirányítási rendszer üzemi vizsgálatában. Magyarországon az eredmények alkalmazása a К—IV csatornán (Debreceni VÍZIG területén) történt. Ennek távirányító rendszere 1983 nyarán került üzembe helyezésre. A munkák végzését az együttműködésben érdekelt két fél külkereskedelmi szervezeteik (TESCO— VNYESTECHNIKA) közbejöttével kialakított szerződés alapján végezték. A szerződés értéke 700 ezer rubel volt, amely fele-fele arányban oszlott meg a két szerződő fél között. A magyar fél a csatorna előkészítésében és a távirányító rendszer központi egységének létrehozásában vállalt szerepet. Ez rendkívül sok munka elvégzését jelentette (csatornafürt teljes töltésrendszerének átépítése a gépi karbantartás igényeinek megfelelően, vízkivételi műtárgy építése, új típusú vízhozamadagoló csőzsilip kifejlesztése, automatikus vízszinttartó, talajmechanikai rendszer, automatikus távirányító rendszer központi egységeinek létrehozása stb. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) és az Ukrán VNIIiGM közötti együttműködés keretében a hetvenes évek végén kezdődött el a Magyarországon kifejlesztett műanyagok vízépítési alkalmazása. A Krím félszigeten egy öntözőcsatorna-szakasz felszíni szigetelését végezték el a Taurus magyar gyártmányú butilkaucsuk fóliával (a burkolt csatornaszakasz azóta is jól üzemel). A szovjet gyártmányú furán-epoxigyantával Kaposvárott vontak be egy vasbetonmedencét. Jelentős munka folyt és folyik a VITUKI és CNIIKIVR (Minszk) között az árvízvédelmi szempontból eltérő fejlettségű vízrendszerek matematikai modellezése terén. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS 1983. ÉVI EREDMÉNYEI A meliorációs és vízgazdálkodási létesítmények automatizált tervezési rendszerének, valamint a tervező és kivitelező vállalatok automatizált irányítási rendszerének létrehozása (I. o. téma) témában a Szovjetunió Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztériuma Szojuzvodprojekt és Szojuzgiprovodhoz intézetei az MNK Országos Vízügyi Hivatala Vízügyi Tervező Vállalatával végeztek közös munkát, amelynek során foglalkoztak regionális csővezetékekkel, a települések vízellátásával, s ezekre a feladatokra számítógépi programokat és algoritmusokat dolgoztak ki a felvetődő problémák gyors és korszerű megoldása érdekében. A téma keretében a szovjet szakemberek a magyar szakemberek rendelkezésére bocsátották a Szoszna elnevezésű programcsomagot, amely a soktagú vízellátási rendszer tervezéséhez szükséges műszaki-gazdasági problémák komplex megoldására szolgái. A magyar fél a szovjet Stream programot is tanulmányozza, amely a nem permanens vízmozgás számítására szolgál szétágazó folyókra és csatornákra. Külkereskedelmi szerződés alapján a szovjet fél rendelkezésére bocsátottuk a Digitális terepmodell elnevezésű magyar programot, amelyet a szovjet fél több — 100 ezer ha-nál kisebb — meliorációs rendszer tervezéséhez kíván hasznosítani. A Szovjetunió részéről a VINIPIekonomiki (Meliorációs és Vízgazdálkodási, Rendszerirányítási D'szszövetségi Kutató-Tervező Intézet, Moszkva) és CNIIKIVR (Komplex Vízkészlethasznosítási Központi Tudományos Kutató Intézet, Minszk) együttműködik a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központtal (VITUKI) és a Vízgazdálkodási Intézettel (VGI) a „Módszertani és mérnöki megoldások kidolgozása a lakossági és népgazdasági vízigény megfelelő színvonalon történő kielégítése és a vizek káros hatásának megelőzése céljából" című témakörben. A szovjet és magyar szakértők kicserélték anyagaikat a szennyvíztisztítási beruházások variációs prognózisának számítógépi programjára, a távlati vízigény számítógépi programozására vonatkozóan. A magyar szakemberek a szovjet fél rendelkezésére bocsátották a távlati mezőgazdasági, ipari és kommunális vízigények meghatározásának modelljét. Ezt a magyar anyagot a szovjet fél „A Szovjetunió vízgazdálkodás fejlesztésének komplex prognózisa az 1991—2010 közötti időszakra" munkában kívánja hasznosítani, amelyet az SZSZKSZ Tudományos Akadémiája és az Állami Műszaki Tudományos Bizottsága dolgoz ki. A tárgyidőszakban a szovjet és a magyar szakemberek közösen dolgoztak a maximális árvízi lefolyás kialakulásának elemzésén. Magyar részről kidolgozták a maximális árvízi lefolyás paramétereinek és formáinak előrejelzési módszerét, számítógépi programját, valamint az árvízvédelmi vésztározók feltöltésének és leürítésének méretezésiszámítási módszerét. Szovjet részről ehhez az együttműködéshez a nem permanens vízmozgás számításának kiinduló adatai korrigálásához szükséges értékelési kritériumokat szolgáltatták. Végeztek műszaki-gazdasági elemzéseket az árvízi vésztározók feltöltésére és leürítésére vonatkozóan. Ebben a témakörben a szovjet szakemberek meghatározták a vésztározók helyének kiválasztására ható tényezőket. 4
