Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
Jó két és fél esztendeje, 1981 nyarán, amikor folyóiratunk megkereste: mondaná el pályafutását, idézné emlékeit lapunkban, rövid levelet küldött szerkesztőségünkbe : „Megtisztelő érdeklődésük jól esett, köszönöm. A magam személyét nem tartom oly fontosnak, hogy külön foglalkozzanak vele. A beszélgetésre mégis készen állok, mert úgy érzem, hogy amit a magyar vízügy elmúlt évtizedeiről tudok, kötelességem a vízügyi közvélemény elé tárni. Ennyivel nekem is hozzá kell járulnom a magyar vízügy krónikájához." A vízügy még élő nagy öregjei közül is kevesen tudtak annyit századunkról, mint a vízépítő Lászlóffy Woldemár. Hosszú pálya, nehéz út állt mögötte. 1929-ben került a vízügyi szolgálatba, előtte négy esztendeig tanársegédkedett a Műszaki Egyetemen. Az FM vízrajzi osztályára került, aztán a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal élére, majd átvette az FM vízhasznosítási ügyosztályának vezetését. A felszabadulás után, 1948-tól az Országos Vízgazdálkodási Hivatal vízrajzi osztályának helyettes vezetője. 1952-ben megbízzák a VITUKI vízgazdálkodási osztályának vezetésével. 1968-ban kinevezték a VIZDOK tudományos tanácsadójának — — innen vonult nyugdíjba. Mindenekelőtt hidrológusként írta be a nevét a vízügy történetébe. Sokat tett a magyar vízrajzi szolgálat korszerűsítéséért, a hidrológia magyarországi fellendítéséért. Több nemzetközi és hazai bizottság elnökeként, tagjaként tevékenykedett. Közreműködött a dunai országok hidrológiai előrejelzési munkaközösségének életre hívásában 1961-ben. Titkára, illetve ügyvezető elnöke volt a Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti bizottságának, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökségének tagja. Nem hiányoztak az elismerések sem. Még 1948-ban megkapta a Magyar Hidrológiai Társaság Schafárzik-érmét, 1972-ben a Vásárhelyi Pál emlékérem Egy beteljesült alkotó élet (Búcsú Dr. Lászlóffy Woldemártól) tulajdonosa. A magyar vízrajzi szolgálat fennállásának hetvenedik évfordulóján, 1965-ben Munka Érdemrenddel tüntették ki. Nyolc esztendővel később a Munka Érdemrend arany fokozatával. Ekkor töltötte be hetvenedik életévét. Túl a határokon is jól ismerték a nevét. Tagjává választotta a Toulousei Tudományos Akadémia. A bécsi Műegyetem Prechtl-éremmel tüntette ki. A párizsi Société d'Encouragement au Progrés aranyozott ezüstéremmel tisztelte meg. Tiszteletbeli tagja volt a lengyel Geofizikai Társaságnak. Emlékeznünk kell a lapszerkesztő Lászlóffy Woldemárra is. A vízügyi tudományos kultúra fáradhatatlan propagálójára. Ifjú korában ő készítette el a Vízügyi Szakkönyvtár katalógusát. A Vízügyi Közlemények szerkesztőjeként Leningrádtól Dijonig ismertté tette a folyóiratot. Lapszerkesztőként a nyelvművelés elszánt harcosa: „A szakirodalomban sem engedhető meg az érthetetlen, homályos, magyartalan fogalmazás — mondta 1981-ben, amikor lakásán felkerestük. — A tudományos dolgozatot is érthető, szép magyar nyelven kell megírni. Ez alól nincs felmentés!" Vallotta, hirdette: nem a tudományoskodás teszi tudóssá a tudóst, hanem a nyílt, szabatos beszéd, írás. Munkáiban, műveiben ezt a törvényt tartotta szem előtt. Hatvan nagyobb tanulmányt, százötven cikket, ismertetést, népszerűsítő írást publikált. Fiatal korában előszeretettel foglalkozott a Dunával, a folyó jégviszonyaival. Sorsszerű, hogy életművét másik nagy folyónkról írott könyvével zárta le. Tiszakötete, amelyen annyi esztendőn át dolgozott, ez a 600 oldalas összefoglaló mű a közelmúltban jelent meg az Akadémia kiadó gondozásában. Nemsokkal halála előtt. Ajándéka a sorsnak, hogy ezt még megérte. Épp eleget gyötörte a betegség férfikora delelőjétől kezdve. Ennek ellenére folyóiratot szerkesztett, tanulmányokat írt, ágyhoz kötve is intézte hivatali ügyeit. Aztán erős akarattal talpra állt. Fiatal kutatók sorát nevelte fel a vízgazdálkodás számára, önzetlenül segítette az utána jövő nemzedéket. 1959-ben két hónapra meghívták Toulouse-ba. Azonnal intézkedett: a tanulmányutat megfelezte barátjával és tudós társával. Tudjuk: Lászlóffy Woldemár 82-ik életévében is fogta a tollat. Már halálosan szorongatta a betegség, az öregség, de ő írt, kutatott, tanulmányokat tervezett. Az alkotó ember örök törvénye szerint. (kása) Szolnokon—Milléren % jrr ■■ ■ r • rá r ■ Vízügyi újítási és találmányi kiállítás Az OVH, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a Vízépítőipari Tröszt, a Forrás és a VIBESZ rendezésében vízügyi újítási és találmányi kiállítás színhelye lesz szeptember 5—14. között Millér, a Középtiszavidéki VÍZIG oktatási, közművelődési sport- és múzeumi központja. A kiállítás célja azoknak az újításoknak és találmányoknak a bemutatása, amelyek hatékonyan segítik a vízügyi ágazat munkáját. A rendezők célja az is, hogy a jelenlevők kölcsönösen megismerjék az innovációs munkák eredményét és ezzel lehetővé váljon azok mind szélesebb körű alkalmazása. A kiállításon kész berendezésekkel makettekkel és tablókkal lehet részt venni. Ezek elhelyezésére, megfelelő tér és fedett helyiségek állnak rendelkezésre. A szervező munka zavartalansága és a felkészülés elősegítése érdekében fontos, hogy a részvevők 1984. május 1-ig közöljék részvételi szándékukat a KÖVIZIG Műszaki Tervezési és Fejlesztési Osztályával (5000 Szolnok, Ságvári krt. 32.). A jelentkezésben találmányonként rögzíteni kell a pontos megnevezést, a kiállítási formát (eredeti darab, makett, tabló stb.), rövid ismertetést (maximum 10 sor), a helyigényt (szabadtéren, vagy fedett helyiségben és m2), a tablóhelyigényt (m2), a bemutatáshoz milyen helyi segítséget igényel (daruskocsi, energia stb.). A kiállítás során szakmai napokra is sor kerül, amelyeken lehetőség nyílik előadások tartására, film és dia vetítésére is. Ezt ugyancsak kérik előre jelezni. A beküldött anyagok és témák elbírálásra kerülnek, az elfogadottakról és egyéb tudnivalókról a rendezők értesítést küldenek. A kiállított anyagokat zsűrizik, díjazzák. A milléri kiállításra minél több vízügyi szerv részvételét várják. 25
