Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
A zsírtalanított kukoricacsírát jelenleg takarmánynak használják, pedig megfelelően kezelve és lisztté őrölve, élelmiszerek összetevője lehet. A liszt kb. 25% fehérjét, 24% keményítőt, 11% hamut, 2% nyersrostot és legfeljebb 0,5% nyerszsírt tartalmaz. A vegyiparban is számtalan hulladékmentes technológiát alkalmaznak. Ezek egy része a vegyipar és más iparágak határterületére esik. Pl. a foszforsav gyártása során keletkező hulladékgipsz feldolgozására több eljárást is kidolgoztak. Az egyik módszer szerint a kalciumszulfátot koksz segítségével kalciumoxiddá redukálják. A képződő kéndioxidot kénsavgyártásra hasznosítják, míg a kalciumoxidot megfelelő adalékokkal cementklinkerré égetik. Az elhasználódott autógumiabroncsok hasznosítására sok eljárás ismeretes. Az egyik szerint a gumit őrlés után pirolizálják, azaz levegő kizárásával hevítik, aminek eredményeképpen éghető gázt, diesel minőségű olajat és aktív szenet nyernek. Más eljárás szerint az aprított gumihulladékot hangszigetelő panelekké, közlekedési felületekké dolgozzák fel. Sportlétesítmények futófelületeinek kialakításánál ugyancsak hasznosítják. Ismeretes olyan megoldás is, amikor villamos kábelek szigetelésére használják. Ebben az esetben a megőrölt gumiabroncsból az acéldrót betétet mágneses úton eltávolítják. 250 °C gőz hatására a gumi képlékennyé válik, amit hengerléssel alakítanak a megfelelő formára. Nálunk pl. a TAURUS Gumiipari Vállalat elismerésre méltó módon keresi azokat a lehetőségeket, amelyek az elhasználódott autó-gumiabroncsok gazdaságos hasznosítását teszik lehetővé. Sokat foglalkoztatja a kutatókat a bauxit feldolgozásakor keletkező vörösiszap hasznosítása is. Többféle eljárás is kialakult. Használják például könnyített beton előállítására is. Ekkor a vörösiszapot előzetesen szárítják, őrlik és megfelelő finomságú homokkal, mészszel, cementtel keverik. A vörösiszapot tortalmazó keverék a gázbetonnál gyorsabban fejleszt gázt és viszonylag nagyobb a pH értéke is. Az alumínium felületkezelése során keletkező szennyvizek semlegesítésére és hasznosítására is dolgzotak ki eljárást. Ennek lényege a teljesen zárt ciklus. Az eddig alkalmazott ioncserélő anyagok és szerkezeti megoldások nehézségeit megszüntetve a rendszerbe visszatáplálható minőségű savas, lúgos anyagokat, valamint vizet állítanak elő és ugyanakkor melléktermékként alumíniumhidroxit képződik. Más eljárás szerint a vaskohászati szennyvizekből vastartalmú csapadékot, fenolt, krómvegyületeket, olajokat és zsírokat nyernek ki. A foszfortartalmú kohászati salakokat a talajszilárdság fokozására lehet felhasználni, elsősorban homokos talajok esetében. A klinkergyártásnál az agyag teljesen helyettesíthető a vanádiumos nyersvasak gyártásakor képződő nagyolvasztó salakkal. Egyidejűleg jelentősen csökkenthető a mészkőfelhasználás, ami kedvező hatással van a tüzelőfogyasztásra. A gyártás termelékenysége is nő, mivel a salakos iszap ülepedése sokkal gyorsabb, mint az agyagos iszapé. Kidolgoztak eljárást a ferromangán gyártásánál keletkező salak cementipari nyersanyagként történő felhasználására is. Más eljárás szerint az ilyen salak granulálva falazó blokkok gyártásánál használható fel előnyösen. Ebben az esetben a nedves granulálással előállított szemcseméret maximum 10 mm volt. Számos helyen dolgoztak ki receptúrákat az erőművi pernyének cement adalékként történő felhasználására. A pernye hozzájárul a beton szilárdságának növeléséhez. Az erőművek pernyéje bázikus, alumíniumszilikátos vagy kovasavas csoportba sorolható. Kedvező esetben a cement mennyiségének 20— 30%-a is helyettesíthető pernyével. Fontos követelmény a pernye állandó minősége. Egyes pernyefajták alkalmazása esetében csökkent a vasalás korróziója. Sikeresen alkalmazták az erőművi pernyét és salakot a téglagyártásban is. Megállapították, hogy a pernye adagolása csökkenti a szárítással és zsugorítással szembeni érzékenységet. A kis képlékenységű agyagokba 13—15% pernye adagolható. Mivel a pernye és salak rendszerint éghető maradékot is tartalmaz, tégla égetéséhez szükséges tüzelőanyag-felhasználás is csökken. Figyelemre méltó az az eljárás is, amely a széndúsításnál visszamaradt meddő anyagot használja fel agloporit, a betongyártáshoz szükséges könnyű, porózus töltőanyag előállítására. A meddőanyagot maximum 0,5 mm szemcseméretre őrlik. Az így előállított porból 12% nedvességtartalmú masszát készítenek, amelyet vákuumprésen dolgoznak fel és granulálnak. A granulátumot szárítják, majd égetik. A meddőhányók világviszonylatban komoly problémát okoznak. A hányák anyagának eltávolítása sok esetben annak hasznosításával párosítható, amire számos javaslatot vettek figyelembe és próbáltak ki. Egyik legjobban bevált módszer, amikor a szénbánya-meddőhányók anyagából kinyerik a még hasznosítható szenet, majd a maradék jelentős részét, főleg építőipari alapanyagokká dolgozzák fel. Az elmúlt években létrejött technikai, technológiai haladás azt mutatja, hogy egyre több műszaki lehetőség van olyan folyamatok bevezetésére, amelyek révén az egyre növekvő termelés és fogyasztás, valamint a véges értékű nyersanyagforrások és a természeti környezet védelme közötti konfliktus feloldása lehetséges, vagy legalábbis a konfliktusból származó kár csökkenthető. Mint a felsorolt példákból is látszik, hatalmas mennyiségű technológiai eszközzel rendelkezünk már ma is, a fő probléma ezek nem megfelelő mértékű nagyüzemi alkalmazásában rejlik. Ennek okát mindenekelőtt a gazdasági környezet nem elegendő mélységű feltárásában, a gazdasági eszközök és ösztönzők hiányában kell keresnünk. Számítások szerint a világ nyersanyagkészletei olyan mértékben merülnek ki, hogy 2000-re az összes nyersanyagfelhasználás 25—30 százalékát hulladékból kell fedezni. Az anyagszükséglet mérséklése mellett u másodnyersanyagfelhasználás csökkenti a fajlagos energia-felhasználást, és korlátozza az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségét is. Ha a hulladék a keletkezés helyén nem használható fel, akkor bel-, illetve külpiaci értékesítésre, illetve megsemmisítésre kerül sor. A hulladékexport azonban gyakran nem gazdaságos, a belföldi értékesítésnek pedig még nem alakultak ki a szervezeti feltételei. Hazánkban a hulladékhasznosítás, minden részeredmény ellenére, elmarad a nemzetközi színvonaltól. Csekélyek vagy legalábbis nem elegendők a műszaki lehetőségek, és azok kutatása szűk keretek között mozog. Nincs a hulladékhasznosításnak megfelelő társadalmi bázisa sem. Az elmaradás okai közé sorolhatjuk egyebek mellett a vállalatok elégtelen költségérzékenységét és az új beruházások létesítésének korlátozottságát, elsősorban azonban azt, hogy a termelőknek általában olcsóbb és egyszerűbb az elsődleges nyersanyagok felhasználása, mint a hulladékból nyerteké. A nyersanyagok feltárása, kutatása, az energiaszükséglet stb. együttes számításba vétele alapján azonban nyilvánvaló, hogy a másodnyersanyagok újrahasznosítása népgazdasági szinten nemcsak szükséges, de gazdaságos is. A népgazdaságban 1982-ben az elszámolt, a saját termelésből származó hulladékok értéke 11 milliárd forint volt, amihez még hozzászámítandó a termelésbe automatikusan és nyilvántartás nélkül visszavezetett, a vásárolt, valamint a már feldolgozott (megmunkált), ún. másodnyersanyagok értéke. így az anyagköltség 1 százalék körüli arányát kitevő, nyilvántartott érték valóságban lényegesen, egyes számítások szerint 2—3-szor nagyobb. A hulladék döntő részét az iparban használják fel, ahol 1983-ban — az eddigi legnagyobb ütemű növekedés eredményeképpen — az előző évinél 20%-kal több hulladékanyagot hasznosítottak. KORMÁNYPROGRAM A GAZDASÁGOS ANYAGFELHASZNÁLÁSRA Az 1981 márciusában elfogadott hulladékhasznosítási program elmaradásunk felszámolását célozza. A program a jelenlegi ötéves terv időszakára azt tűzi ki célul, hogy 10,2 milliárd forint ráfordítással csaknem kétszer annyi hulladék hasznosuljon. Ezzel a másodnyersanyagok felhasználásának aránya elérné a teljes anyagfelhasználás 5 százalékát. A program eddigi eredményei biztatóak. Az Állami Fejlesztési Bank és a Magyar Nemzeti Bank eddig 113 vállalatnak nyújtott e célra hitelt, 8,4 milliárd forint összegben. Ebből 75 készült el 1983 végéig. A hulladékgazdálkodás javulását azonban elsősorban nem a számszerű, hanem az egyéb eredmények jelzik. A legjelentősebb eredménynek az tekinthető, hogy a hulladékhasznosítás már komplexebb módon épül be a gazdálkodási folyamatba. L. F. 24
