Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 2. szám

A Schaíarzik-emlékérem kitüntetettje

A viz a mindenem...

Nehéz utat járt meg a hajdan volt kisdiák, Karácsonyi Sándor, mire eljutott az érettségiig, hogy utána határozzon élete felől. Édesapját hamar elveszti, alig hároméves ekkor, édesanyja is meghal, mielőtt elvégezte volna az elemi iskola negyedik osztályát. így aztán árvaházba került, polgári iskolába járt, de különbözetivel mégis gimnáziumba került. S mivel kitűnő tanuló volt, kormányösztöndíjat kapott, ami nagyon nagy szó volt akkoriban, a felszabadulás előtt. De nem érdemtelent jutalmaztak, mert a tudásra szomjas gyermek és ifjú tanulással hálálta meg a róla való gondoskodást. Gyulán végezte a gimnáziumot, amely a hajdani, nagy rokon nevét viselte, igen, a gyulai Karácsonyi János gimnáziumban érettségizett Karácsonyi Sándor. Ha nincs ösztöndíja, ha nem kap évi 400 pengőt, akkor nem is gondolhatott volna a továbbtanulásra. De már csak ezért is tanulni akart, hogy meghálálja a gondoskodást.

Valahogy így indult a beszélgetés dr. Karácsonyi Sándorral, akit nemrégiben tüntettek ki a Schafarzik-emlékéremmel, s szobájában, a Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat mérnökgeológiai irodájában idéztük fel hajdan volt ifjúságát, s mérjük a megtett utat: honnan indult, s hova érkezett.

— Az volt a baj ifjúkoromban — emlékezik vissza —, hogy nem voltak tanácsadóim, mit csináljak, mi legyek? A gimnáziumot már úgy végeztem el, hogy közben tanítottam is. De valójában nem tudtam a célomat. A háború után magam is dolgoztam az újjáépítésben, s amikor társaim közül néhányon a műegyetemre jelentkeztek, én is oda mentem. 1946—1950 között végeztem el az általános mérnökit. De bizony már hírül se olyan könnyen, mint a gimnáziumot. Nem a tanulás volt a nehéz, hanem az, hogy nem volt logarlécem, bizony jó körzőhöz jutni is csodának számított. Az általános mérnökin belül vízszakot végeztem. Az volt az álom: vissza Gyulára! Nem is volt más elképzelésem. És beleszólt életembe a megváltozott világ.

S meséli: akkor kezdték az irányított elhelyezést. Ö a földalatti építéséhez került. Az Astoriánál dolgoztak, akkor azt a munkahelyet a Márkus-parki megállónak hívták, munkagödröt mélyített a brigád, és iszonyatos lótemetőre bukkantak. A szag elviselhetetlen volt. Karácsonyi Sándor a legszívesebben elmenekült volna. De szerencséje volt: nem kellett menekülnie, mert közben kiderült, hogy a háború során kapott szilánk és légnyomás okozta átmeneti süketség megakadályozta abban, hogy itt alkalmazzák.

— Ekkor kerültem át a mostani vállalatomhoz. 1950. december 1-én. Alapiló tag vagyok, azt hiszem már csak

3—4-en vagyunk a kezdő gárdából.

Jegyzem a szavait:

— Nagy létesítmények komplex vízellátási feladatait kellett megoldani. Hogy egyet említsek is: például az akkor épülő Inotáét. Kialakult nálunk egy részleg, amelynek a feladata a vízszerzés volt. Együttműködtek a mérnökök és a geológusok. Később már az egyetemen is rájöttek arra, hogy geológus-mérnököket képezzenek. Geofizikusok is beléptek. Bővült a kör.

S közben tovább tanult. A tudást soha nem önmagáért akarta megszerezni, de azért, hogy használjon vele. 1953—56 között marxista egyetemet végzett. Majd esti levelezőn bányamérnöki képesítést szerzett, négy év alatt. Hogy honnan vette ehhez az energiát?

— Szükségem volt a tudásra. Úgy éreztem három egyetemmel a vállamon, többre leszek képes. 1962-ben doktoráltam. Akkor ez nem volt még mindennapos dolog. Az 1963-ban elfogadott dolgozatom címe: „Nagyobb mélységű hévizek feltárásának lehetőségei".

És közben a munkahelyén is becsülték tudását, tehetségét. 1953-ban szakosztályvezető, azután osztályvezetőhelyettes, majd 1963-tól a mérnökgeológiai osztály vezetője lett. Közben beolvasztottak hozzájuk két—három egységet s irodának keresztelték el az osztályt.

— Én soha nem elégedtem meg azzal, hogy szimplán csak vezető legyek.

Azt a célt tűztem magam elé, hogy ne legyen egyetlen üres napom se! Az

persze akkor nagyon tetszett, hogy én voltam a legfiatalabb osztályvezető a vállalatnál, 35 évesen, de gondoltam, ez nem elég. Szakmailag mindig erősítettem magamat. Minden feladathoz érteni kellett. Maga a vízszerzés problémája aztán kibővült a tényleges mérnök-geológiával. Hiszen a házgyárak létesülésével együtt jelentkeztek a munkák és a gondok: Kelenföld, Békásmegyer, az Avas oldalának beépítése, mind-mind más és más feladatot, problémát jelentett. Kelenföldnél például jelentkeztek a keserű és az agresszív vizek.

Ezt aztán részletesen is elmagyarázza. Hogy milyen is az agresszív víz! Megtámadja a betont. Békéscsaba, Szeged talajvize ilyen. És elmagyarázza a védekezés módját is.

— Csak Pesten 52 helyen adódtak különböző vízi gondok. Közben felvállaltuk az építőanyagok kutatását is. És ekkor csodáltuk a hajdani mérnököket: az elődeink szinte a legjobb helyeken nyitottak bányát, nemcsak kőszénbányát, hanem például téglagyáraknak agyagbányát! Vagy például a cementbányák! Ma is ott, a régi he-Dr. Karácsonyi Sándor

lyeken bányásszuk a cement anyagát. Metodikát fejlesztettünk. Építőanyagkutatást folytattunk.

Közben dr. Karácsonyi Sándor az ÉVM megbízott főgeológusa lett. Az új bányanyitások koordinációját is ellátja.

— A viz köré kapcsolódott az életem. A viz a mindenem — mondja — és legfőképpen a munkám! Szerencsés vállalat a mienk! Sok szép feladatunk van. Műszeres kútvizsgáló egységet is kifejlesztettünk. Ez persze nem azt határozza meg, hogy iható, vagy nem iható a víz! — teszi hozzá. — Vízkémiai egységünk is alakult. Nagy feltáró apparátusunk van. Az Irodának 15 vízfeltáró berendezése van. És az ezekhez szükséges járulékos berendezések. Dolgozik egy víztechnológiai részlegünk. Ma a vízminőség a vízkészletek fogyása miatt igen jelentős!

Én magáról vallatnám, ő a vállalatról, az Irodáról beszél. Munkatársairól, a véghezvitt feladatokról, vagyis a vízről.

— Végül még a környezetföldtan is kialakult. Sajnos, csak a vizet lehet szennyezni! Ha a talajt szennyezik a gondatlanok, akkor is a víz látja a kárát. Emlékezzenek csak a váci vízszennyezésre! És mennyi olaj van a vizekben. Mennyi . . . Létrehoztunk egy helyszíni vízvizsgáló kocsit. Mostanában sokat lehet hallani a vizek nitrátszennyeződéséről. Mi már 1970-ben felhívtuk erre a figyelmet. Valós kísérleteket folytattunk.

Aztán a metánról beszél, a rétegvizek gázainak tisztításáról. A vizrobbanásról. Vagyis mondjuk ki: amikor a metán felrobban a víztornyokban, medencékben.

— Sokáig azt hittük a felszín alatti vizeinkről, hogy azok mind jók! S egyre inkább kiderül, hogy ammónia, nitrát és természetes nyomelemek szenynyezik (amelyeket eddig nem is mértünk). Van a Magyar Tudományos

20