Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
november 25-én Végre! Elkészült a 20 m-es kapu elzárása — működnek a szivattyúk vábbi üzemeltetésre Török Attilának a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság képviselőjének. Az üzemelés mellett komoly feladatot adott a vízállás-előrejelzés folyamatos figyelemmel kisérése és szükség esetén a mentési munkák megszervezése is, hiszen az ötven db szivatytyú és szerelvényeik jelentős értéket képviselnek. A telepítés viszont az alacsony vízszint és a hatásfoknövelés miatt olyan volt, hogy mintegy 1,5 m-es vízszint-emelkedés már a szivattyúk elöntését jelenthette. Az előrelátást igazolták a december végi ünnepi események. December 25-én a Bécsnél észlelt 3 m-es vízszintemelkedés szükségessé tette az azonali riasztást és a gépészeti berendezések mentését. A jó műszaki előkészítést bizonyítja, hogy a mentéshez szükséges út és terep már előzetesen elkészült, így a mentési munkálatok az előzetes elképzelések szerint, rendezetten történtek, december 26-án — az árhullám megérkezése előtt — a szivattyúk és a csövek a magaspartra kerültek. Túl a kritikus eseményeken megállapítható, hogy a munkálatokban részt vevő szervek, az — ABKSZ, — Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, — Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, —- Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, — Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, — Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, — Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, — Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, — Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egységei megfeszített, jó munkát végeztek, és olyan feladatot oldottak meg sikeresen, amelyhez a szükséges tapasztalatok nem álltak még rendelkezésre. Az a tény, hogy alig 24 óra alatt csaknem 500 embert a szükséges gépészeti berendezésekkel mozgósítani sikerült és a helyszínre lehetett vezényelni, a vízügyi szolgálat szervezettségét fémjelzi. Varga Miklós Paksi Atomerőműnél —15 °C-kal Paks az ország leghidegebb része; — a munkaterület talajadottsága miatt, az igen laza, iszappal kevert homokon a gépek mozgása csak nagy nehézségek mellett volt biztosítható; — a munkát végző daruk csak dózer segítsége mellett tudtak a helyszínen mozogni; — a sűrített levegővel működő verőilletve húzógépek az alacsony hőmérséklet hatására gyakran elfagytak. A kért határidő az említett nehézségek ellenére tartható lett volna, ha a váratlan talajmechanikai problémák nem teszik szükségessé az előzetes tervek módosítását, sőt egyes — napok alatt megvalósított — berendezések viszszaszerelését is. Dolgozóink hozzáállását, lelkesedését mi sem jellemzi jobban mint az, hogy a visszabontás lélekölő óráin túljutva, újult erővel láttak a partbiztosítási munkák végzéséhez. A kritikus helyzetben azonban a szerencse is segített. A 17-én jött kis — mindössze 11 cm-es — vízszintemelkedés lehetővé tette a váratlan nehézségek áthidalását. A felvonulást követő 9. napon — a 24 órás próbaüzemmel együtt — a szivattyúk üzemképesek voltak és mikor november 25-én a minden addigit alulmúló — mínusz21 cm-es — vízállás következtében a PAV (Paksi Atomerőmű Vállalat) elrendelte a 20 m széles kapu elzárását, már minden szükséges előkészítő munka befejeződött. A 7.30-kor elrendelt zárás 24 óra helyett alig 8 óra alatt, 15.00-ra megvalósult. Ugyanakkor az előzetes terveknek megfelelően működtek a szivattyúk, így a mesterséges bögében biztosítani lehetett a szükséges —|—11 cm-es vízszintkülönbséget. Megállapítható, hogy ebben az időszakban — 25—26-án — a hatékony vízügyi beavatkozás nélkül komoly fennakadások lettek volna az atomerőmű üzemében. A mű elkészültével — és a vízállás emelkedésével — november 28-án meg lehetett szüntetni a III. fokú készültséget. 29-én Pesthy Imre elvtárs az ideiglenes szivattyú-provizóriumot átadta to-
