Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
DUNA MENTI VÁZLATOK lförös iszap, szőke múzsa Szőny és Tát között egérszfn köpönyegbe burkolózik a Duna-mente. A víz hátáról egészen más, onnan nem sok látszik a ruhacseréből. De a vízen mindig más, mint a szárazföldön. Csónakból, kajakból nézve a Duna tenger, a víz és a harangként reá boruló ég szemfényvesztése. Gyakrabban járunk azonban a szárazföldön, a valóságban. A folyó partján futó s a folyóhoz oda, s elkanyarodó országutakon. Komáromtól keletnek haladva a betonút díszletet cserél. Ezüstcsövek tekervénye villog, a zöld fasor mögül hengeres tornyok fénylenek elő. Szőny. Mennybolt felé nyújtózó láng. Az olajfinomítók lobogtatják ezeket az örökké égő fáklyákat. ELREKESZTETT VÖLGYEK A madárnak, ha egyáltalán jár erre madár, csak fél szárnysuhintás innen Dunaalmás. Bocsánat Almásneszmély. Újra egy névösszevonás, nyugodtan hozzátehetem: a sikertelenek közül való. Már a Kormos István és a Hanság ürügyén emletegetett Lébénymiklóst sem éreztem telitalálatnak. Mosonszentmiklósból éppen a Moson veszett el. A legősibb név. Dunaalmás és Neszmély egyaránt Duna-parti település. Almásneszmélyből éppen a Duna hiányzik. Nem mondom, hogy hirtelenjében tudnék jobb nevet ajánlani. De egyáltalán: miért kell az összevont községeket megfosztani régi nevüktől? Attól még intézheti közös tanács ügyes-bajos dolgaikat, ha úgy hívják őket továbbra is, ahogy évszázadokig hívták elődeink. Szóval, Almásneszmély határában, a Gerecse idáig hullámzó dombjai között hatalmas medencéket látni. Vizet engednek beléjük? Halastavak lesznek? Afféle völgyzáró gátrendszer körvonalai bontakoznak ki? Az egyik munkavezetőtől megtudom, hogy iszappal töltik fel a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, elrekesztett völgyeket. Vörös iszappal. Mire újra errefelé járok, már úgy érzem magamat, mintha a holdra cseppentem volna. Rekeszekre osztott néma, vörös sivatag fogad. Mintegy jelképeként annak az ipari övezetnek, amely szinte a Duna-kanyarig uralja a folyó menti sávot. Gyárak, gyárak, gyárak. Almásfüzitő: Timföldgyár. Lábatlan: Cementgyár, Papírgyár. Nyergesújfalu: Viscosa. Ezek csak az ismertebbek . .. A Gerecse kopár völgyeit az almásfüzitői gyár tölti fel a timföld salakjával. Harminc-negyven esztendeig hordhatják ide a vörös iszapot, az értéktelen mellékterméket. Lehet viszont, hogy húszharminc év múltával vagy talán még előbb is egyáltalán nem számít értéktelennek. Egyebek közt vasat is tartalmaz a vörös iszap — a bökkenő csupán az, hogy a vas kivonása az iszapból nem kifizetődő. De ha egy okos újítással kifizetődővé válik? Akkor az iszaptárolók átvedlenek vasbányává ... Máris hallom a tiltakozást: az utópia birodalmába tévedtem. Helyt adok a tiltakozásnak, mert nekem bizony nincsenek érveim feltételezéseim igazolására. Nem vagyok szakember, hogy lehetnének. Azt viszont nem szakértőként is tudom, hogy tizenöt—húsz esztendeje annak olvassák a fejére az utópiát, aki azt jósolja, hogy a timföldből gyógyszert készítenek. Márpedig ma orvosságot is készítenek timföldből. (A gyomorbántalmakat enyhíti.) Azok után, hogy a kohósítandó, tehát hagyományos timföld világpiaci ára lezuhant, Almásfüzitőn harmincféle különleges timföldet kísérleteztek ki. Mind a harminc export-cikk, tonnánként háromszáz dollárért kél el. Ezt a timföldet megfizetik, mert a legváltozatosabb célokra használhatják fel. Lehet vele kőolajat és ipari gázt vízteleníteni, vitaminokat tisztítani, fát, kerámiát, rezet csiszolni. A villamos iparnak a híradástechnikának, a gumiiparnak is szüksége van ilyen különleges anyagokra. KOMÁROM ÉS TÁT KÖZÖTT Új szelek fújdogálnak Nyergesújfalun is. Ä Viscosa, amely a textiliparban a szintetikus szálak gyártásával tett szert jó hírre, éppen a közelmúltban jelentett be :, termékszerkezet-váltást”. Ami nem azt jelenti, hogy ezután nem műszálból szövik a pulóvert, a szőnyegeket, az estélyi ruhát, hanem azt jelenti, hogy elsősorban olyasmit gyártanak, amit a kereskedelem éppen keres. Néhány éve még a gyapjúhoz hasonló műszál verhetetlennek látszott, most elébe lépett a neotlonháló és a granulátum. Áz előbbi műanyagháló, amelyet a mezőgazdaság, a kertészet, a vízügyi környezetvédelem használhat. A granulátum alapanyaga ugyanaz, mint a poliamid selyemé, ám belőle villanykapcsolók, konnektorok, hűtőszekrény-tartozékok, autóalkatrészek készülnek. Változik a világ, oda kell figyelni a változásokra. Figyeltek a lábatlaniak is, legelőször talán ők ocsúdtak fel az iparvidéken. Évtizede annak, hogy a papírgyár — amely a Duna mellé települt — négy hatalmas gépet hozatott Finnországból. A gépeken Karhula címere: medve kék alapon. A finn papíripar fejlettsége köztudott, a Dél-finnországi városban gyártott papírgépeket az egész világon keresik. Jól választottak a lábatlaniak, s jól járt ezzel a választással az ország is. Eddig külföldről hoztuk be a színes csomagolópapírt, a papírszalvétát, a pergament, a könyvnyomtatást szolgáló biblianyomót. Sok pénzt fizettünk mindezért. Nem kellett sokat számolgatni: érdemesebb idehaza gyártanunk a finom minőségű vékonypapírt. Az ilyesmit persze könnyű elhatározni. De egy új gyárhoz — Magyarországnak soha nem volt vékonypapírgyára — megfelelő szakemberekre is szükség van. Mit érnek a drága gépek, ha képzetlen emberek téblábolnak körülötte? Akkoriban, a kezdés hónapjaiban megfordultam a lábatlani Papírgyárban. Máig sem feledtem el Hamar Jánost, a huszonöt éves mérnököt, aki vállalta, hogy nekivág az ismeretlennek. Ahogy ő mondta: romantikából. Alighanem találóan fogalmazott: hisz a romantikus hősök nyerni és elbukni is tudnak. Hamar János előbb a „gépeket tanulta meg”. Amikor már a kisujjában volt a szerkezetük, a működésük, betanította az embereket. Még itt is elbukhatott volna. Ha a Nyergesújfaluról és a Piszkéről toborzott munkásokkal nem boldogul, egyetlen lehetősége marad. Veszi a kalapját és elköszön. Győzött. De ez egyáltalán nem látszott a viselkedésén. „Lodzban diákoskodtam —- A fehérre meszelt egyszerű kis irodában üldögéltünk. Az irodánál csak az ifjú mérnök volt szerényebb. — Vegyészmérnöknek készültem. Haza akar-Iparvidék ... 16
