Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
Az 1983. évi aszályos időjárás rendkívüli eseményeket okozott Paksnál a Dunán. A minden addiginál alacsonyabb vízállás következtében kritikussá vált a Paksi Atomerőmű vízellátása. A kialakult helyzet súlyosságát nehezen lehetett volna túlértékelni, a vízellátási gondok miatt már szóba került a vállalat üzemének leállítása is. Ennek esetleges bekövetkezése óriási morális és anyagi kárral járt volna, hiszen az erőmű ekkor csak pár hete üzemelt, és a napi energiatermelés értéke több mint tízmillió Ft. Az Ipari Minisztérium és a Paksi Atomerőmű Vállalat vezetői 1983 november 12-én fordultak az OVH-hoz, hogy a dunai vízállási előrejelzések alapján veszélybe került a szükséges hűtővízmennyiség biztosítása és így az atomerőmű biztonságos üzemeltetése. A probléma lehető leggyorsabb megoldásához azonnal tájékozódásra, illetve intézkedésre volt szükség. Másnap reggelig megtörtént a helyzet részletes felmérése, (ez a gyorsaság a Bajai VÍZIG operativitását bizonyította) és 13-án — vasárnap — délelőtt az Ipari Minisztériumban rendkívüli értekezlet hozott döntést a megoldásra. A műszaki megoldás lényege: el kell zárni az atomerőmű hidegvízcsatornáját, és az így kialakított mesterséges bögében szivatytyúkal kell biztosítani a szükséges vízszintet. Az egy mondatban megfogalmazott megoldás gyakorlati megvalósítása, a szervezési, felvonulási, építési, üzemeltetési kérdések tisztázása azonban nem volt ilyen egyszerű. Ugyanis nem akármilyen gép- és szakemberállományt kellett mozgósítani. Az erőmű vezetői 2—(-0,5 m3/s nukleáris biztonsági és 20—(-5 m3/s üzemi vízszivattyúkapacitás kiépítését és üzemeltetését kérték. Ilyen nagy szivattyú-provizórium az országban eddig még nem épült. Az OVH vezetése — tekintettel a népgazdasági érdekekre és arra, hogy más módon a hűtővíz biztosítása nem oldható meg — teljesítette a Paksi Atomerőmű Vállalat kérését; az érdekelt OVH Szakágazati Főosztályokkal egyeztetve 14-én harmadfokú vízvéAz összeszerelt csőmennyiség egy része Sikeres vízügyi akció delmi készültséget rendelt el a feladat végrehajtására és megbízta az ÁBKSZ-t a munka összefogásával. A koordináló tevékenységet az indokolta, hogy a feladat volumene — az ÁBKSZ-en kívül — nyolc vízügyi igazgatóság bevonását tette szükségessé. A munkák irányítására Pesthy Imre — az ÁBKSZ műszaki igazgatóhelyettese — kapott megbízást. De tekintsük át részletesebben a munka egyes fázisait. A hidegvízcsatorna 0—j— 183 szelvényében a csatorna tengelyére merőlegesen 2 m szélességben bevert CS 2 M szádlemezből jászolgátat kellett építeni, melynek köze homokos kaviccsal lett kitöltve. Ettől a jászolgáttól a csatorna mindkét oldalán mintegy 50 fm hosszon a Duna felől hátrahorgonyzott szádfallal kellett biztosítani a szivattyúállást, és a szívócsövek kellő vízborításához a szádfal előteréből szükséges volt az iszapot kotrással eltávolítani. Ezt követően kerülhetett sor — az előzőleg dózerekkel rendezett területen — a partfalak mentén, oldalanként 20—20 db AGROFIL 500 S típusú szivattyú telepítésére. A jászolgát megépítése után a csatorna-tengelytől 15—15 m-re kétoldalt cölöpállványt kellett létesíteni abból a célból, hogy azokon 5—5 db tartalékszivattyút lehessen telepíteni. Az előzőekben említett munkálatokkal párhuzamosan került sor a vízkivételi műnél 14 db Pajtás Vl/F biztonsági szivattyú úszótagra telepítésére és beüzemelésére is. A Paksi Atomerőmű Vállalat — tekintettel a kialakult helyzetre — 1983. november 18-át jelölte meg a feladat elkészítési határidejeként azzal, hogy csatornatengelyben 20 fm széles nyílást kell hagyni az Atomerőműhöz uszályon érkező szállítmányok beeresztéséhez, melynek elzárására később, 24 óra időelőnnyel ad ki rendelkezést. A jászolgát fóliaszigetelési munkái Az éjjel-nappal folyó munkát igen sok körülmény nehezítette: — igen zsúfolt, kis területre korlátozódott az intenzív munkavégzés; — a környezeti hőmérséklet alacsony volt — hiszen a munkálatok idején —5, A 20 m-es kapu elzárásának utolsó mozzanatai
