Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
(Képek: VGI fotószolgálat) Visegrád KU—200 tip. szennyvíztisztító telep adósul reményteli üzleti 'lehetőség nyílik NDK-beii, csehszlovákiai szállításokra is a berendezésekből. Több, hasonló rendeltetésű (annak idején ötnek az alapítását rendelték el: székhelyük Kazincbarcika, Szolnok, Siófok, Tata és Vác) vállalat veszi igénybe vízhitelesítő szolgálatukat. A vízórákat kétévenként hitelesíteni kell, amihez a kellő háttér adott Vácott. Márkus István mondja: specialitásuk az az előregyártott vasbetonszerkezet, amit víztisztítóik, szennyvíztelepek műtárgyaiként használnak föl. Két ilyen rendszerről is beszélhetünk: az egyik a Budapesti Vasbetonipari Művek forgalmazta VTS jelű vasbeton műtárgy, olasz licenc alapján, a másik egy NSZK-szabadailomra épül. Kül- és belhoni kapcsolatai jóformán bejárhatatlanok, tehát a DMRV-nek, nem is kísérletezem holmi teljességre. Idehaza maradván, óhatatlan a kérdés, hogy meddig is terjednek földrajzi határai a vállalatnak? — Esztergomtól Bajáig, mégpedig oly módon, hogy négy város — Vác, Duna-Visegrád, Lepencei erdei strandfürdő keszi, Szentendre, Gödöllő — és 39 falu tartozik hozzánk. Vagyis 350 ezer állandó lakos és 150 ezer üdülő tart igényt a vizünkre . . . — 1983 egyike volt annak a három legaszályasobb esztendőnek, amit az idevágó mérések megkezdése, vagyis 1870 óta hazánkban tapasztaltak. Hogyan sikerült átvészelni a májustól az őszbe nyálán tartó szárazságot? — Nem egykönnyen — komorodik el az egyébként roppant nyugodt természetűnek tűnő igazgató. — Csúcsokat kellett teljesítenünk, ami annyit tesz, hogy kapacitásunkat száz százalékig kihasználtuk. Holott a hatvan százalék lenne az ideális, biztonságos. Nyomáscsökkenés sajnos elkerülhetetlen volt a magasabb pontokon', de csakis átmenetileg, amin enyhíthetett volna, ha locsolás! tilalmunknak a lakosság fegyelmezetten eleget tesz. — Máig érzékeny téma Vácott az 1981-es vízfertőzés utóélete ... — A Chinoin gyár vegyi hulladékain ok fertőzése azzal járt számunkra, hogy a város déli vízmüvét ki kellett vonnunk az ivóvíztermelésből, ami naponta 25 ezer köbméternek felel meg. A szentendrei-szigeti rendszerrel kapcsolódtunk össze, amely a főváros vízellátására épült. Ez a megoldás azonban csakis átmeneti lehet; 1988—89-re kell már a többletvíz, a déli vízmű produktuma. Jelentős mennyiségű földet hordtak el a szennyezett területről, s most szigorúbb szabványok alapján vizsgáljuk ott a vizet — jelentős javulást észlelhetünk. Látja ezt az irodámban berendezett akváriumot? Nos, dunai szeméthalak, nem pedig holmi díszhalak úszkálnak benne — kárászok, keszegek —, mégpedig épp a szóban forgó vízben, amit a legroszszabbnak minősített kutakból cseréltetek ki rendszeresen. Ez hát az én házi haltesztem ... Mi tagadás — találékony leleménye az igazgatónak. Vác, vízmérőjavitó üzem, próbapad, vízmérőórák bemérése, ellenőrzése Hogy azonban találékonyság dolgában eleink sem voltak az utolsók, arra valóságos példatárat szolgáltat a már hivatkozott jubileumi kiadvány, amit később tanulmányoztam át alaposabban. Hadd említsem meg azt a máig ható találmányt, ami a Vácott 1544 és 1591 között tanyázott törökök műve-ötlete volt. Nem lévén ugyanis számukra megfelelő a rossz ízű és „kemény" dunai víz, amit megszoktak már a magyarok, Váctól 7,5 kilométernyire, a vácduikai dombok alatt leltek olyan forrásra, amelynek vizét csatornán vitték be a városba. Ezt a Török-csatornának elnevezett távvezetéket, illetve vizét még a mai FORTE-gyár is hasznosította. Jóllehet a 110 centi maga’s és 80 centi szélességű vezeték legnagyobb része feltáratlan még. Pedig a csatornát helyenként megszakító aknák vizéből a környék földművelői is nyertek vizet, sőt a török uralom után malmot is hajtott a víz. Sorsáról sok dokumentum szól, így a Váci Közlöny 1888-ból való híradása: „A Török-csatorna kitűnő vizét, amelyet Budapest, de bármely világváros arannyal váltott volna meg, a város vezetői Piutschisch Lajos földbirtokosnak teljes kihasználásra kiadták. A város közönségében ez nagy felháborodást váltott ki és a Kultúrmérnöki Hivatal közbelépésére a kiadott engedélyt már vissza is vonták”. öntözni pedig ma is kell, kellene, s jóllehet váci termelőszövetkezet már nincs a térképen, váci termőföld akad, immár a fóti Vörösmarty Tsz birtokában, amely tízvalahány millió forintnyi aszálykárt könyvelt el tavaly. Márkus István elmagyarázta még, hogy az öntözővíz nem a regionális vízmű készleteiből kerül ki. Vannak külön erre szolgáló öntöző főművek: a Dunavölgyi öntözőrendszer, a főváros alatt közvetlenül, a Kiskunsági öntözőrendszer Kalocsa—Fájsz—Baja vonalában, a Duna—Tisza-csatarna, amelyet 23 kilométeren megépítettek, s amit immár a főváros fölött kéne befejezni előbb-utóbb . . . Keresztényi Nándor 13
