Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
VÁCI BESZÉLGETÉS A regionális gondolatról A tavasszal nyitják meg a vízcsapot azon vezeték legszélén, amely valahol a Pilis hegység előinyulványámaik is tekinthető Kopasz hegység oldalában található, s amely tekergős hegy-vö'lgyes irtaikon érkezik Pitiscsaba, pontosabban Pilisliget fölé, egyenesen Duna-vizet hozván a nagyközség Iáikéinak. Nem munkálkodtam az újdonsült műtárgyon saját kezűleg, de a szülőhely okán nagyon is érdekelt vagyok ebben az ügyben. Midőn kissé megtorpant az építkezés lendülete, felkerestem az OVH elnökhelyettesét, Varga Miklóst: miért a késlekedés? Ekkor fsmeirttem meg az OVH-ban Márkus Istvánt, a DMRV, a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatóját, aki e fiatal, 1972- ben alapított vállalat élén immár 1973 óta ál! helyt. Részben irányítója a Szentendre — Csobánika — Solymár — Pilisvörösvár községekbe már korábban ■eljuttatott vízvezeték megvalósításának is. A félszabadulás előtt még Klotild-ligetnek nevezett mai Pilisliget egy Coburg-hercegin őröl kapta exnevét, aki is József főhercegnek, a falu földesurának volt a felesége. De az első oklevél-lelet tanúsága szerint 1274-ben bizonyos Mois nádor a nyulaksrigeti domonkos nővéreknek ajándékozta Csabát. A helység a legenda szerint arról a Csaba királyfiról kapta nevét, aki állítólag itt szállt szembe a hun trónra német segédcsapatokkal törő bátyjával ... A falu, a korábbi apácabirtok 1809-től József nádor tulajdona, uradalmainak központja. A környező erdőségeik is hozzá tartoztak természetesen, így azok a dombok is, amelyek alatt az említett vezeték áthalad, hogy a Kopasz hegynek föliramodó, új műét mentén a víztárolóhoz elérkezzék. Márkus István régi vízügyi szakember, — előző munkahelye a pesti Rákóczi úton volt. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságot vezette. Első mozdulataként, szinte üdvözlésként megajándékozott egy finom papírra nyomott dokumentummal, amely 1928— 1978 között mutatja be Váonaik és környékének vízügyeit. (A félévszázados jubileum onnan datálódik, hogy 1928. október 21-én épült meg, kezdett működni a váci vízmű). A vékony kötet borítólapján a Duna Visegrád alatti kanyarulata fénylik. Valóban, akár emblémája, címere lehetne a vállalatnak e táj, ,,a világ legszebb tája” mint dr. Madas András nevezte. „Regionális gondolat" — olvasom a jubileumi kiadvány egyik alfejezefének címeként. Nem valami túlzott patétikusság ez?! Nem, sőt, hozzátehetem: megmentő gondolat! Hogy miért? Föllapozom Varga Domokos jeles művét, a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent Vizek könyvét: „Meddig győzzük vízzel az igények rohamos növekedését? Egy ezzel foglalkozó vízügyi tanulmányban olvasom, hogy „vízkészletmövélés (pl. tárolás) nélkül már 1980-tól kezdve hiánnyal kellene számolni", de azt is, hogy „a növekvő vízkészleteik mellett is csak 1995-ig lesz elég a vízkészlet”. A „regionális gondolat”, nem más, mint a térszín alatti és fölötti vízbeszerző helyeket úgy egybekapcsolni, hogy a jó minőségű és kellő mennyiségű víz távvezetéken jusson él a fogyasztóhoz. Vagyis a Szentendréről Piliscsabáig tavasztól eljutó víz immár ennek az ideának a megvalósulása. Ez a gondolat megfelel a környezetvédelem indokainak is. Ha tehát kimerülnek helyi vízkészleteink, a vízbázisok és vízigények súlypontjait így kell mindinkább vezérelni; vagyis úgy, hogy lehetőleg jusson víz mindenüvé. Márkus István egy kéziratba enged bepillantást. — Csért Pállal, a Fővárosi Vízművek igazgatójával együtt írtunk tanulmányt a varsái műegyetem februárra egybehívott szimpóziumára. Nos, vizsgálataink szerint a parti szűrésű vízkészletekben még nincs minden lehetőség kiaknázva. Megítélésünk szerint 2000-ig nincs ok a nyugtalanságra, de hosszú távon is jó minőségű ivóvíz nyerhető majd parti szűrés révén . . . Föltehetném a kérdést, akkor mi is lesz a 2000. év után, de fölöslegesnek vélem, hiszen a regionális gondolat, lám, nemcsak az említett példában ölt testet. Az igazgató Gödöllőt említi. Állandó vízgondok gyötörték e várost, ahová még Móricz Zsigmond álmodott egy 1919-es cikkében agráregyetemet, s ahol már működik a vízrendszer déli ága, de épül az északi is, hogy körkörös 'lehetőség teremtődjék az ivóvíznyerésre, illetve ellátásra. Semmelweis Ignác nevét hallom az igazgatótól, amikor a tiszta vízhez már automatikusan asszociálódó klórozásról faggatom. Mert a klór mai tudomásunk szerint is legfőbb biztosítéka a tisztaságinak, mivel megöli az élő szervezeteket, baktériumokat, csírákat, de az ivóvízben is mairad — sőt, kell lennie! — 0,1 milligramm klómaik literenként. Szükséges rossz, mondogatjuk. (A nitráttal fertőzött falusi kutak vize helyett amúgyis terjed a csecsemők ásványvízzel ellátása, — ilyen okokból kellett bevezetni oly roppant bonyolult módom és sok-sok milliós költséggel az említett pilisi községeikbe is a szentendrei vizet, jóllehet tanúsíthatom: gyermekkoromban még szóba sem került holmi nltrátos víz, amely nyilván a modem, műtrágyával, növényvédő szerrel bőven élő mezőgazdaság egyik hátulütője.) A víztisztítás technológiája tökéletesíthető, miként van is rá példás kezdeményezése a váci vállalatnak. Egy amerikai céggel léptek partneri 'kapcsolatra az Advance nevű klórgázadagoló gyártásában. Nem kerül devizába, sőt megtakarítással jár, mert a váciaktól vásárol az általaik gyártott alkatrészből a tengeren túli vállalat. Rá-Dunakanyar-balpart Regionális Vízmű Fóti üzemviteli épület, szivattyúház 12
