Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
A greifensteini holtágban készül a vizisportok új otthona molását is. A sok szabálytalanság miatt nehezen fogadják el az építő szakemberek, hogy ilyen „rendetlen" munkát hagynak maguk mögött. A közvélemény reflexiójának figyelembevétele mellett a szükséges tájékoztatást minden téren biztosítani kell, beleértve a „rendetlenség" okozói és szemlélői számára gondot jelentő érzések megvitatását is. A parti lakosság véleménye lényeges szempont ökológiai tervek kialakításánál ellentétben azokkal a távolról jövő álaggodalmaskodó hangokkal, akik vagy tudatlanságból, vagy egyéni, esetleg pártnyerészkedésből tették, mint például a „zöldek" 1982. évi a Duna—Majna—Rajna-csatorna elleni akciója mutatta. A csatorna elkészült szakaszaihoz és az üzemelő vízlépcsőkhöz látogatók ma már azt tapasztalhatják, hogy az építők a műveket a leggondosabb munkával igyekeztek az érintett tájjal harmonikusan öszszekapcsolni. Ezeken a helyeken ma már nem követeli senki a „természetes állapot” visszaállítását. Az osztrák kormány 1984. december 5-én határozatot hozott a Hamburgi Vízlépcső építéséről. Ezzel lezárta az évek óta tartó környezeti vitát. Elrendelte, hogy a térség értékeinek gondos védelme mellett építendő Vízlépcső a duzzasztást 1987-ben kezdje meg. Dr. Nagy László DR. SALAMIN PÁL 1913—1984 Ez év november 6-án a gyászoló család, a barátok, a munkatársak, a tanítványok nagy táborának mély részvéte mellett kísértük dr. Salamint Pál oki. mérnököt, a műszaki tudományok kandidátusát, nyugalmazott műegyetemi tanárt utolsó útján a Farkasréti temetőben. Évekig tartó, és a gyógyulás töretlen szándékával türelemmel viselt súlyos betegség közben bekövetkező véletlen baleset után megfáradt szíve felmondta a szolgálatot, és október 22-én a kórházban váratlanul meghalt. Halálával egy szenvedélyesen tevékeny élet és egy páratlanul gazdag életmű fejeződött be. E rövid megemlékezés ennek a tevékeny gazdagságnak a bemutatására még töredékesen sem vállalkozhat. Szakmai munkáját az Országos Ontözésügyi Hivatalban kezdte, majd a Keletmagyarországi Villamossági Részvénytársaságnál dolgozott, ahol vízerőteleptervezéssel foglalkozott. Rövid magánmérnöki gyakorlat után következett a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett oktatói, kutatói és közéleti tevékenység, mely 1946-ban kezdődött. 1962. augusztus 1-től egyetemi tanár és az 1977-ben bekövetkező nyugdíjazásáig megszakításokkal az I. Vízépítési Tanszéket vezette. Korai munkái közül kiemelhető a VITUKI hidraulikai laboratóriumára tett javaslata, illetve az erre dr. Kovács Györggyel közösen kidolgozott vázlatterve, a Talabor—Nagyági vízerőmű tervei, a síkvidéki vízrendezés tervezési eljárásának kidolgozása, az öntözési szabványtervezet elkészítése stb. Oktatási tevékenysége során a vízgazdálkodásnak, vízépítésnek csaknem minden szakterületével foglalkozott, de munkásságának fő területét elsősorban a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a vízrendezés képezte az ehhez kapcsolódó szaktudományok, interdiszciplinák alapos művelésével és továbbfejlesztésével együtt. Ennek megfelelően tudományos, kutatói tevékenysége is elsősorban ezekre a területekre koncentrálódott. Irodalmi tevékenységét több mint száz nagyobb lélegzetű tanulmány, 150 kisebb ismertetés, számos magas színvonalú egyetemi jegyzet — mely részben a mérnökképzést, részben a mérnöktovábbképzést szolgálta — jellemzi. Rendszeresen megtartott egyetemi előadásain kívül 70 előadássorozatot szervezett és tartott meg hazai és külföldi egyetemeken. Külön meghívások alapján több mint 200 előadást tartott magyar, német és francia nyelven, Munkásságát, emberi kvalitásait mind a hazai, mind a külföldi szakmai közvélemény nagyra értékelte. Ezzel összhangban nem maradt el a társadalmi megbecsülés sem, melyet a Szocialista Munkáért Érdemérem (1954), három alkalommal a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1958, 1973, 1974), két alkalommal az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1963, 1977) kitüntetések, a „Bogdánffy Ödön” (1952), „Schafarzik Ferenc” (1967), „Steiner Lajos" (1979) emlékérmek, a „Vásárhelyi Pál" díj, több írásbeli dicséret, köszönet, egyéb díjak, valamint több természettudományos társaság tiszteletbeli tagsága jeleznek. A külföldi elismerések közül megemlíthető a Francia Mezőgazdasági Érdemérem Tiszti Keresztje, valamint a Francia Mezőgazdasági Akadémia külföldi tagsága. Az utóbbi években, súlyos betegsége idején, talán még tevékenyebben dolgozott. Kitűzött céljai megvalósításában betegségéből következő mozgási korlátozottsága miatt annyi engedményt tett önmagának, hogy rendszeres egyetemi előadásait — a hallgatókat megkérve — lakásán tartotta. Ekkor is számtalan egyéb előadást tartott itthon és külföldön, különböző természettudományos fórumokon, szakdolgozatokat publikált, melyek közül az „Erózió elleni küzdelem és környezetvédelem" című munkájáért — mely a Mérnöktovábbképző Intézet jegyzeteként jelent meg — a Műegyetem rektora 1984 júniusában nívódíjban részesítette. Nem kis feladatot vállalt a Mérnöki Kézikönyv új kiadása Vízgazdálkodási fejezetének átdolgozásával. De mindezeket pontosan, igényesen teljesítette. A gyakorlattal való szoros kapcsolatát mindvégig megőrizte. így az Országos Vízügyi Hivatal vízrendezési szakágazata szakmai anyagait (koncepciók, társulati fejlesztések, konkrét tervek stb.) értékes észrevételeivel folyamatosan és önzetlenül segítette. Ezért a Vízrendezési Szakágazat nevében e helyen is köszönetét mondunk. Távozása a magyar műszaki tudományok, a felsőoktatás és a vízgazdálkodás pótolhatatlan vesztesége, melynek ellentétele, hogy az elvetett magok, a szakma továbbfejlődését szolgáló gondolatai, tanítása mérnökgenerációk sejtjeiben, tudatában halmozódott fel, melyek alkalmassá teszik őket az elkövetkező feladatok megoldására. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Pusztai Pál 26
