Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
ELNÖK/ ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1984. december 5-én a következő előterjesztéseket tárgyalta meg: 1. A Gabcikovó—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer határterületén jelentkező vízgazdálkodás-fejlesztési feladatok Az előterjesztésben szakágazatonként meghatározták a GNV hatásterületén jelentkező vízgazdálkodási feladatokat. Az összeállításban, amelyet az illetékes szakágazatok, az érintett vízügyi igazgatóságok, a tanácsi szervek és a regionális vállalatok képviselőinek egyetértésével állítottak össze, helyzetelemzés szerepel, amely — a GNV egyezményes tervben rögzített feladatok és a rendelkezérsre álló területi fejlesztési tervek számbavétele alapján értékeli a jelenlegi helyzetet; — meghatározza a GNV üzembe helyezésének időpontjáig végrehajtandó vízgazdálkodás-fejlesztési feladatokat és — rögzíti a GNV hatásterületén távlatban tervezett beruházások és területi fejlesztések összhangjának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket. Az Elnöki Értekezlet a térség vízgazdálkodás-fejlesztési összhangjának biztosítása érdekében úgy döntött, hogy — a GNV Közös Egyezményes Tervben szereplő kapcsolódó beruházásokat a bekövetkezett helyi változásokra figyelemmel kell megvalósítani; — a GNV létesítményeivel célszerűen egyidőben megvalósítandó beruházásokat a szakágazati tervekben, a területileg illetékes szervekkel való folyamatos egyeztetéssel kell megtervezni, továbbá ; — a távlati területi fejlesztési tervekben a GNV kapcsán kialakított koncepciót figyelembe kell venni és meg kell teremteni a területi fejlesztések összhangját a GNV megvalósításával. 2. A vízügyi külgazdasági tevékenység helyzete, a továbbfejlesztés lehetőségei és feltételei A vízgazdálkodás az elmúlt 10 év alatt növekvő mértékben vett részt az ország exportjában. Ez a tevékenység mind népgazdasági, mind pedig ágazati érdekből indokolt, fejlesztése fontos feladat. A rendszerexport jelentős növeléséhez fűzött korábbi remények, elsősorban a piaci visszaesés és az itthoni hiányosságok miatt nem váltak valóra. A megindult fejlesztési munka ellenére ma is kevés a megfelelő, exportképes árualap. A VII. ötéves terv során a vízügyi export fokozatosan fejlesztendő. Rövid távon a fejlesztés a szellemi export területén a legreálisabb. Folytatni szükséges a szocialista és a fejlődő országokba irányuló áru- és szolgáltatási exportot. A fejlett tőkés országokkal — bizonyos termékeink értékesítésén túl — elsősorban a kooperációs kapcsolatokat kell növelni. A vízügyi külgazdasági eredmények fokozásával kapcsolatos legfontosabb tennivalók között az export-árualapok növelését, az ágazat külgazdasági felkészültségének javítását; a szellemi export-piacok bővítését; a vállalati exportképesség és érdekeltség fokozását és a vállalatközi-, tárcaközi és nemzetközi együttműködés koordinált fejlesztését kell a figyelem középpontjába állítani. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a vízügyi külgazdasági tevékenység fejlesztése — az elért eredmények és tanulságok bázisára alapozva —1 hosszú távú ágazati, míg a vízügyi intézmények, vállalatok felkészültségének, érdekeltségének és felelősségének növelése az export fokozásában alapvető feladat. 3. Az OVH ügyintézésének helyzete, további feladatok Az OVH-ban az Igazgatási és Jogi Főosztály vizsgálatot végzett, amelynek célja az volt, hogy megállapítsa az ügyintézés általános helyzetét és javaslatot tegyen a további intézkedések megtételére, az ügyintézés színvonalának növelésére. A vizsgálat általánosan megállapította, hogy a hatékony ügyintézéséhez az OVH szervezete korszerű, működése, feladatköre és ügykezelése szabályozott. Elnöki Értekezlet meghatározta azokat a további feladatokat, amelyek az ügyintézés hatékonysága növelésére, az egyszerűsítésre és a bürokratikus elemek csökkentése érdekében szükségesek. 4. A nyomvonalas létesítményekkel kapcsolatos ÁTB határozat végrehajtása Az ÁTB 1/1983. (II. 26.) sz. határozatátával elrendelte a külterületi nyomvonalas jellegű létesítmények egymás melletti elhelyezési lehetőségeinek vizsgálatát és feltételeinek megoldását. Ennek eszköze egy egységes nyilvántartás létrehozása és működtetése, továbbá a védőterületekre vonatkozó műszaki és jogi szabályozások korszerűsítése. Ezen kívül egységes jogszabályozásban tervezik rendezni a nyomvonalas létesítmények építésével, üzemeltetésével és fenntartásával okozott károk kártalanítási szabályait. A vízügyi ágazati az ÄTB előírásaiban meghatározott részarányos feladatokat végrehajtotta, illetve a további munkára felkészült. dr. Csevár Antal KÖNYVESPOLC Á Vízminőségi kárelhárítás kézikönyve Figyelemre méltó kézikönyv került ki a közelmúltban a Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat nyomdájából. A Katona Emil szerkesztette Vízminőségi kárelhárítási kézikönyv 323 oldalon foglalkozik a rendkívüli vízszennyezések kártételeinek elhárításánál alkalmazott különleges vízminőség-szabályozási módszerekkel. Ismert, hogy vizeinket most már évente átlagban 200 rendkívüli vízszennyezés éri, amelyből 60 százalék hazai eredetű, s ez indokolja a tervezési, kutatási, műszaki-fejlesztési munkát és a szükséges létesítmények építését, szakfelszerelések beszerzését, laboratóriumi vizsgálóbázisok létesítését. Mindezekre az elmúlt évek során több millió forintot költöttünk. A szerzők B. Szabó László, Bertalan Lajosné, Katona Emil, Kádár Imre, Kőszegi Tamás, Major Pál, Simonfai György és Szotyori Pál, akik ismerői, szakemberei az egyes témáknak alapos munkát végeztek. A könyv első fejezete a vízminőségvédelem általános feladatait tárgyalja, míg a második fejezetben a vízminőségi kárelhárítás koncepciója, szervezése és végrehajtása kerül terítékre. Természetesen a legterjedelmesebb fejezet a harmadik, amely 164 oldalon foglalkozik a védekezés technológiai eljárásaival. Itt szó van egyebek között a vízszennyező anyagok viselkedéséről és határmechanizmusáról, arróf, hogyan kell vizsgálni és értékelni a rendkívüli vízszennyezéseket, s milyen védekezési technológiákat kell alkalmazni a felszíni és a felszín alatti vizeken. A negyedik fejezet, amely a vízkárelhárítás munkaerő-gazdálkodását veszi számba, teljes részletességgel szól a kárelhárítási munka díjazásáról is. A kötet mellékletében esettanulmányokat találunk a felszíni és felszín alatti vizeinket 1970—1980 között ért szennyeződésekről, s azok elhárítáról. Ezek az esetek tanulságul szolgálhatnak, segíthetik a kármegelőzést, kárcsökkentést. A kötetet megkapták mindazok, akiknek feladatuk a védekezés, úgy is mondhatnánk munkaköri kötelességük a vízminőség-védelem. A kézikönyv ugyanakkor nagy szolgálatot tehet azoknál az ipari és mezőgazdasági üzemeknél is, amelyek váratlan szenyezéseket okozhatnak. A szerkesztő az összeállításnál felhasználta az elmúlt évtized hazai és a külföldi kutatási és műszaki-fejlesztési eredményei közül mindazokat, amelyek hazai körülmények között kiállták a gyakorlat próbáját. A kézikönyvet dr. Papp Ferenc és dr. Pásztó Péter lektorálta, s a 2500 példányban megjelenő munkát 120 színes és fekete-fehér fotó és ábra, továbbá 12 táblázat és térképvázlat teszi szemléletesebbé. (Sz. L.) 27
