Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
Környezet alakítás a Duna osztrák szakaszán A Duna a Jochensteini Vízlépcsőn áthaladva lép tiszta osztrák területre. Itt kezdi meg kereken 350 km-es útját, hogy Dévénynél (Devin) csehszlovák területre lépjen. Ezen az úton — nem számítva az NSZK-val közös Jochensteini Vízlépcsőt — nyolc vízlépcsőn (ezenfelül két lépcső tervezett helyén és egy építési előkészület alatt levő műtárgyon) halad át, közben közel 150 m-t vészit magasságából. A kilenc üzemelő vízerőmű villamos teljesítménye 1914 MW, évi energiatermelése 11,6 milliárd kWh (1. ábra). Az osztrák Duna felsőbb vízlépcsői dombok között, szűk völgyben épültek. Itt a műtárgyak gyakorlatilag a hegylábakhoz támaszkodnak (például az Aschachi Vízlépcső esetében). A duzzasztott tér itt csak a folyó keskeny parti sávját érinti. Ybbsnél a vízlépcső már történelmi kastélyok és várak tagolt tájképébe épült. A Melki Apátságtól kőhajításnyira létesült a névadó városka vízlépcsője. Az 1982-ben átadott műtárgy környezetbe illesztését nemcsak az alacsonyabb szerkezeti magasság, hanem az erőmű rézsűs kialakítása és gyepesítése is szolgálja. A legújabb, az 1984-ben üzembe helyezett Greifensteini Vízlépcső mentén új félsziget kialakítása kezdődött. A régi Dunából sportolásra alkasmas holtágat alakítanak ki. A már szabályozott vízterek mellékágai kedvező lehetőséget kínálnak a csónakázásra. A Greifenstein—Altenwörth közötti bal parti térség mintegy tízezer hektárnyi területén intenzív környezetalakítási munkálatokat végeztek (2. ábra). A Melki Vízlépcső az Apátságtól köhajitásnyira épült Ez a több mint 30 km hosszú, 2—5 km széles térség korábban többnyire csak rendkívüli áradások idején kapott vizet. A területre érkező külvizek többsége általában szennyezett volt. Az időszakos vízfolyások felhasználásával közel 40 km hosszú csatornarendszert építettek ki, amely 23 kisebb vízszintszabályozó műtárgy, 5 szivattyútelep, árapasztó és beeresztő műtárgy segítségével biztosítja a védett térség környezeti egyensúlyához szükséges vizet. A mély ártér, az átmeneti zóna, valamint a magas ártér vízminőségét többletvíz hozzáadásával és mesterséges csobogókkal segítik. Az ártér egyes kisebb bogéit kavicsos turistautak szelik át. A tápláló vízfolyások szükséges vízszintjén az utak alatt épült átereszek betétgerendáival szabályozzák. Az ártér vízpótlását évente 1—2 napig 100 m3/s, 4 napig 40 m3/s, 10 napon át 10 m3/s, 23 napon át pedig 5 m3/s vízhozam biztosítja. A közel 40 napig tartó, különböző hozamú vízpótláson kívül az ártér az év többi napjain legfeljebb a csapadékból táplálkozik. Az egyes bögék keresztgátjait kavicsból és kőből alakították ki, amelyet úgynevezett ,,bionetz"-cel fedtek le. Ez a háló és a ráterített 1—2 cm vastag humusz a beiévetett fűmagot hamar dús védőnövényzetté segíti. Az ártéren belül vízáramlási és széljárási viszonyokhoz igazodó vadmentő dombokat is kialakítottak. Ezeken etetőket is felállítottak. Hosszú vita után még ragadozó madarak részére is létesítettek alkalmas költőhelyeket. A vadcsapásokkal, itatóhelyekkel az Az erőmű gyepesített rézsűi is a környezetbe illeszkedést szolgálják ABWlNOCN-ASTCN УЧ^«/Г7' ( I MCLK vess pcrscnbíuc Дианна un Hi, im I мо I мм |ям|гого Iиго | mi | nie \ m | wo \ то | m \ ms | к i 1. ábra. A Duna osztrák szakasza Történelmi környezetbe illeszkedik az Ybbs—Persenbeugi Vízlépcső Erdő borította domboldalnak támaszkodik az Aschachi Vízlépcső 24
