Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
ladékok elhelyezésére vízvédelmi előírások készültek (pl. a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítására (Ml—10— 420) és az olajtartalmú iszapok ártalommentes elhelyezésére (Ml—10—293)). Elsősorban a már ismert megoldási módoknak a szabványosítására került sor. Az olajos iszapok elhelyezkedésének vízvédelmi követelményei, az iszap kezelésének és elhelyezésének, a terület kiválasztásának és a deponálásának szempontjait tartalmazza. A szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésére és hasznosítására vonatkozó előírások a szennyvíztisztító telepeken belül keletkező iszap és az ilyen jellegű más (pl. élelmiszeripari szennyvizek tisztításából származó) iszap elhelyezésének módozatait a tervezés és megvalósítás követelményeit tartalmazzák. Ez a szabványkiadvány közvetlenül kapcsolódik a 9003/1983. (MÉM. É. 11.) MÉM— EüM— OVH közös közleményhez, amely a szennyvízelhelyezési szabályzatot teszi közzé. A felszíni és felszín alatti vizek értékelési és minősítési rendszere szabványosításának célja, hogy megalapozza a víz minőségének egységes értékelését, a felhasználhatóságra való alkalmasság megítélését, a vízgazdálkodási célok elérése érdekében szükséges vízügyi-műszaki beavatkozások lehetőségének sorrendjének mértékének megállapítását: a vízminőségi állapot, illetve változások, valamint a szennyezőanyag-terhelés nagyságának éves vagy hosszú távra vonatkozó változásainak meghatározását. A szabványok módszertani alapelveket tartalmaznak a vízminőség értékelésére, a törzshálózati vizsgálatok eredményeinek alapján, a terhelés-oldali vizsgálati eredmények értékelésére. A szabványok a vízminőségi osztályok térképen való ábrázolására is adnak előírásokat. Tartalmazni fogják továbbiakban a törzshálózati mintavételi helyek felsorolását, az itt vizsgálandó komponensek körének, a mérések gyakoriságának és a határértékeknek a megható rozását. E szabványsorozatba tartozik az üzemek önkontroll-vizsgálatának rendjét előíró szabványkiadvány is. A szabványsorozat a készülő, módosított vízminőség-védelmi jogszabályokhoz kapcsolódik. A már elkészült vízminőség-védelmi szabványkiadványok mellett a halastavak tápvizének, az öntözővíznek a vízminőségi jellemzőkre és a minősítésre készülnek előírások. ad g) A vízkezelési és szennyvíztisztítási technológiák egységesítése keretében tervezési, kivitelezési és üzemeltetési előírások készültek. Ezek az előírások közvetetten szolgálják a vízminőség-védelmet. Az NI—10—127 sorozat a települési szennyvizek egységes tisztítási technológiáit tartalmazza, a szűréstől a fertőtlenítésig. Ezek a szabványkiadványok „környezetkímélő" technológiai sorokat tartalmaznak. Figyelemmel a tisztítás utáni kibocsátott szennyvizek minőségi előírásaira és a keletkezett iszapok felhasználhatóságára, vagy ártalommentes elhelyezésére. A vízkezelési technológiák szabványai a gázos vizek kezelésére, a vas- és mangántalanításra stb. tartalmaznak előírásokat. A sorozatot bővíteni kell az arzénmentesítési, a nitráttartalom csökkentési és más anyagok eltávolítására alkalmas kezelési technológiák szabványosításával. A szennyvizek elhelyezése halasított tározókban és halastavakban (NI—10— 419) az alkalmazási feltételeket, a minőségi és műszaki követelményeket (beleértve a funkcionális követelményeket is), valamint a fenntartásra vonatkozó előírásokat tartalmazza. Készítés alatt vannak a halastavak tápvizeinek minőségi követelményeit és a szennyvizek egyszerű tisztítási módszereit tartalmazó előírások. A közeljövőben fejeződik be a 11/1961. (V. É. 8.) EüM—OVF rendelet korszerűsítése, amely a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről és védősávjairól tartalmaz előírásokat. E korszerűsítéssel egyidőben vízügyi ágazati szabvány készül (MSZ—10—432) az ivóvíznyerő helyek védőövezeteinek számítási módszereiről és észlelőrendszereiről. A szabványtervezet a felszín alatti vizeket megcsapoló vízművek védőidomainak meghatározására tartalmaz előírásokat a réteg vagy rétegösszlet különböző pontjaiban feltételezett szennyeződés, valamint a víztermelő kút vagy kútrendszer közötti szivárgási (elérési) idő figyelembevételével. A szabványtervezet tartalmazza a védőidomok számítógépes és hagyományos meghatározását is. Újonnan tervezett átfogó szabványkiadvány-sorozat a vízi biotechnika. Ez a sorozat tartalmazni fogja a vízfolyások és állóvizek medervédelmére a lefolyás-szabályozásra, a vízügyi rendeltetésű fásításra és a gyepburkolatokra vonatkozó előírásokat, melyeknek vízminőség-védelmi kihatásai is vannak. Nemzetközi viszonylatban a közös vízgyűjtő területeken (Duna völgye, Kárpát-medence) a vízminőség-védelemben és a rendszeres ellenőrzésben állhatatosan kell előrehaladni. Ennek egyik feltétele a nemzeti szabványelőírások egyeztetése, majd egységesítése. Ez a folyamat a környező országokkal való kapcsolataink során kezdeti állapotban van, az egyeztetés a kettő és több oldalú egyezmények tárgyát képezi. Keresni kell a kompromisszumot és azokat szabványokban kell megfogalmazni. 5. A vízminőség-védelmi szabványok érvényesítése Az érvényesülés feltétele, hogy a — vizsgálati módszerek, minőségi és műszaki követelmények, — valamint a minőségi elvek korszerűek legyenek, — a szabványkiadványok közzététele előtt meg kell győződni arról, hogy az alkalmazóknál megvannak-e a feltételek az előírások érvényesítéséhez, — az előírások betartását rendszeresen ellenőrizni kell. A vízminőségi és vízminőség-védelmi szabványok és egyéb műszaki előírásoknak érvényesülniük kell a tervezésben, a kivitelezésben, az üzemelés és fenntartási munkák során. A népgazdasági elvárások és az ágazati akarat érvényre juttatása eszközének kell tekinteni az országos és ágazati szabványosítást. A szabványosítást e tárgykörben úgy kell tervezni, hogy azok csatlakozzanak a közép- és hosszú távú vízminőség-védelmi részfeladatokhoz. A műszaki szabályozás azonban csak akkor hatékony, ha az ember saját érdekében alkalmazza is az előírásokat. Túri Kálmán Magyar — francia vízügyi tárgyalások Kovács Antal államtitkárnak az OVH elnökének vezetésével november 19—24-e között magyar vízügyi küldöttség tárgyalt Franciaországban, Huguette Bochardeaunak, a Francia Köztársaság környezetvédelmi miniszterének meghívására. A tárgyalásokon Kovács Antal és Huguette Bouchardeau áttekintette a vízi környezet védelmében történt együttműködés eddigi eredményeit és elhatározta, hogy a jövőben a közös munkát a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelmére, a különféle mértékben tisztított szennyvizek ártalommentes elhelyezésére és az árvíz elleni védekezés kérdéseire fogják összpontosítani. Kovács Antal államtitkár tárgyalt André Souchon mezőgazdasági államtitkárral is, akivel megállapodott abban, hogy a két főhatóság és illetékes szervezetei a több mint 10 éve folyó együttműködés tapasztalatai alapján továbbszélesítik a kapcsolatokat. Elsősorban a mindkét fél részére hasznos tudományos, tervező és a vízgazdálkodási berendezéseket gyártó szervezetek között. MEGBESZÉLÉSEK SOPRONBAN Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke november 3-án Sopronban találkozott az ENSZ szakosított szervezetének több vezetőjével, illetve képviselőjével, akikkel megbeszéléseket folytatott arról, hogyan vesz részt hazánk a nemzetközi vízügyi programok megvalósításában. A baráti találkozón részt vettek a vízügyi ágazat kiemelt szakterületeinek képviselői is, akik a kormányközi szervezetekkel — mint például a Meteorológiai Világszervezet, az ENSZ Környezetvédelmi Hivatala, az UNESCO és az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága — való együttműködés kibővítéseinek lehetőségeiről tárgyaltak. A találkozón jelenlevők elismeréssel nyilatkoztak a magyar vízgazdálkodás fejlesztésében elért eredményekről, a magyar vízügyi szakértők külföldi tevékenységéről, a megvalósult projektekről, amelyek jelentősen hozzájárultak a vízügyi programok sikeres végrehajtásához. 11
