Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
Gőzgépek a vizek menten Jellegzetes múlt századi gépház. Felsőberecki szivattyútelep XIX. század a folyamszabályozási és vízrendezési munkák hőskora volt. A Körösök, a Berettyó, a Duna, a Tisza folyamszabályozási munkái során jelentősen csökkentek a mederhosszak és nőttek a védőgátak. A gátak megvédték az újonnan szerzett mezőgazdasági területeket a folyókon érkező hatalmas külvizektől, ugyanakkor megakadályozták a gátak mögött a földeken összegyűlt belvizek természetes levezetődését is. így a belvízborítás okozta károk sokszor a korábbi árvizek pusztításait is felülmúlták. 1850—60 között végezték az első nagyobb szabású belvízlevezetési munkákat, de a munka dandárja 1880 és 1930 közötti ötven évre tehető. Országos program alapján tucatjával épültek a belvízátemelő telepek. A centrifugálszivattyúk meghajtására a korabeli erőgépet, a dugattyús gőzgépet használták. 1910-es évekig szinte kizárólag gőzüzemű szivattyútelepeket építettek. A századforduló éveiben már több mint száz telep emelte a belvizeket a folyókba és a befogadó csatornákba. Később a diesel és az elektromos hajtások térhódítása után is építettek gőzüzemű telepeket, ha a helyi körülmények megkívánták. Az utolsó gőzüzemű telepek 1928-ban épültek a Nyírségben. A dugattyú gőzgép hengerből ebben ide-oda mozgó dugattyúból, forgató szerkezetből, valamint a gőz be- és kiömlését és a gép forgását szabályozó vezérműből állt. A gőzgép lehetett fekvő, vagy álló elrendezésű, a hengerek száma alapján egyhengeres, vagy többhengeres. A többhengeres gép lehetett ikergép, amikor a két henger azonos nyomáson dolgozott, és lehetett kompund-gép, amikor az egyik, az úgynevezett nagynyomású hengerben már munkát végzett gőzt a másik, úgynevezett kisnyomású hengerbe vezették. A szivattyútelepeken a fekvő elrendezésű kompund gőzgépek voltak a leggyakoribbak. Ezeknek a szivattyútelepeknek az ipartörténeti jelentősége óriási volt. A feudalizmus béklyóiból vetkőző, polgáriasodé Magyarországon, ahol sok helyen még faekével szántottak, ezek a telepek voltak az ipari forradalom, a technikai fejlődés első hírnökei. A vidéki, egyszerű emberek ámulva nézték a technika csodáit, mivel az első telepeket valóban a kor legmodernebb gépeivel, korszerű angol gépekkel szerelték fel. Az ügyesebbek új és irigyelt mesterségeket tanultak. Gépészek, kazánkovácsok, fűtők lettek, a kor legmodernebb gépeit kezelték. Az első gőzüzemű átemelő telepet 1878-ban építette az egykori Heves— Szolnok—Jászvidéki Tisza és Belvízszabályozó Társulat Sajtokon a Tiszaparton. Gyártója: John és Henry Gwynne angol cég. A telepet azóta villamosították, a gépeket védetté nyilvánították, ma már múzeum. A 90-es években a hazai ismert gépgyárak (Schlick—Nicholson, Ganz—Danubius, Rock, Láng, Szivattyúgyár) már százával gyártották a korszerű gőzgépeket és szivattyúkat. Ma már némi nosztalgiával tekintünk a hazai gépészet eme hőskorára. A műszaki fejlődés ma az űrrepülés és a mikroelektronika korában, jelentősen túlhaladta a technika akkori csodáit. A telepeket azóta már lebontották, átépítették, korszerűsítették. Már az adatlapjaik sem lelhetők fel az országos nyilvántartásokban. Az 1981-es összesítés mégis mondott nekünk valamit. Eszerint hazánkban jelenleg 230 belvízátemelő szivattyútelep működik és ebből 15 eredeti gőzüzemű erőgéppel. Működő gőzgépek a XX. század végén! Felkerestük őket. Célunk a nosztalgián kívül, az adatgyűjtés és az adatok megőrzése az utókornak. Fényképfelvételeket, hangfelvételeket akartunk készíteni. A 15 telepből már csak 10-et találtunk meg. ötöt ismét lebontottak. Egy csodálatosan szép telep, a Békés I. sem működik már. Az utolsó üzemét 1981-ben megörökítették 12
