Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
Vízminőségvédelmi követelmények a nemzetközi és hazai műszaki szabványosítási kiadványokban A vízgazdálkodás a vizet a társadalom igényeit figyelembe véve hasznosítja, a felhasználást mennyiségileg és minőségileg szabályozza. A cél, megőrizni, ahol lehet kismértékben javítani a természetes vízkészletek vízminőségét, figyelemmel a népgazdaság teherbíró képességére. A jelen időben folyó technikai forradalom során hagyományos iparágak és a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése, új iparágak megjelenése népgazdasági előnyök mellett károsan hat a mindenkori természeti egyensúlyra. A káros hatás az új technológiák bevezetésével, új anyagok alkalmazásával, továbbá más utakon jön létre. A hatás legtöbb esetben olyan mértékű, hogy a természet az öntisztító képességével nem tudja követni az elszennyeződés ütemét. Ebből következik, hogy a vízgazdálkodás során a népgazdasági érdeket a mindenkori természetes állapottal összevetve szabad csak érvényesíteni. Ez azonban nehezen valósítható meg. Gyakran fel kell adni a természeti egyensúlyra való törekvés elvét azzal az irányzattal szemben, hogy a piaci mechanizmus hatására a gazdasági növekedést még ha az hulladékaival károsan is hat, előtérbe kell helyezni. E két, gyakran ellentétes folyamat egységét megteremteni csak fejlett vízgazdálkodással lehet. Az egység megteremtése érdekében korlátokat kell felállítani, amelyek egyértelműen, meggátolják a természet elszennyeződését. Ezek a korlátok késztessék a műszaki fejlesztőket, hatóságokat, beruházókat, a tervezőket, kivitelezőket, üzemelőket a természeti egyensúly megőrzésére, új egyensúlyi szintek létrehozásának elősegítésére. Ebben a folyamatban a műszaki szabályozásnak nagy szerepe van. Hazánkban megvannak a műszaki szabályozás személyi (szervezeti) és tárgyi feltételei, de nem használják ki annak kedvező hatásait. A műszaki szabályozás összetett folyamat, amelyben a népgazdasági érdekek, valamint a felszíni és felszín alatti vízminőség-védelmi követelményeinek kell szintetizálódnia. 1 1. A műszaki szabályozás irányai 1.1. A természetes vizek minőségének romlását fizikai, kémiai, biológiai és mikrobiológiai folyamatok és a vegyi anyagok okozzák. A műszaki szabályozás során olyan előírásokat kell közzétenni, amelyek differenciáltan foglalják magukba a kedvező megoldási módokat, kötelező hatályú előírásokat, valamint a vízvizsgálati és -vízminősítési módszereket. A műszaki szabályozásnak magába kell foglalnia a felszíni és felszín alatti vizek minőségvédelmi követelményeit, továbbá azokat a technológiákat, amelyek alkalmazásával a legvalószínűbben elérhető a kívánt vízvédelmi szint. A műszaki szabályozásnak a vizek szennyeződésének megelőzésére, megszüntetésére, lokalizálására kell megfelelő előírásokat tartalmaznia. Az ipari jellegű mezőgazdasági és állattenyésztési vízszennyező hatások kivédésére olyan módszereket és követelményeket kell közzétenni, amelyek a műtrágyák és peszticidek felhasználásának jobb agrotechnikai eljárásainak alkalmazását segítik elő, illetve gazdaságos vízfelhasználására serkentenek. Az ipari jellegű hulladékok és szennyvizek gyakran koncentráltan jutnak a befogadókba. (Pl. olaj és olajipari termékek, vagy nagy szervesanyag-tartalmú szennyvizek.) Olyan előírásokat kell közzétenni, amelyek betartásával a környezetbe juttatott (olaj)szennyezés csökkenthető. 1.2. A vízvédelmi műszaki szabályozás kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, ezen belül a folyókra, tavakra, talajvizekre, a réteg- és karsztvizekre, vagyis mindazon vízhasználatok vízminőségére, amelyek a lakossági, az ipari és a mezőgazdasági vízgazdálkodást szolgálják. E széles körű műszaki szabályozás átfogja a vízgazdálkodási szakterületek keretében a vízminőség-védelemnek és a vízminőség-szabályozással kapcsolatos követelményeit és a megoldási módokat. 2. A vizminöség-védelmi műszaki szabályozás csoportositása A tématerületet műszaki szabályozás szempontjából 2 fő csoportra célszerű osztani. Ezek: a) vízminőségi előírások: — terminológia, — vízvizsgálati és mérési módszerek, — vízminőség értékelése, minősítése ; b) vízminőség-védelmi előírások: — terminológia, — vízhasználatok kialakítása, védelme (védőövezet), — szennyeződés elleni vízvédelmi szabályok (olaj, peszticid, műtrágya, hulladékok, szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezése, bakteriális szennyezők), — víztisztítási technológiák, — kárelhárítási módszerek és szabályok. ad a) A vízminőségi előírások tárgykörébe az ivóvíz, szennyvíz, talajvíz, réteg-, karszt- és parti szűrésű vizek, szennyvíziszapok fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálati módszerek és mérések, a mintavételi előírások, a vizek osztályozása, a vízben levő komponensek megengedett határértékei, a vizek minőségének értékelése, a felhasználhatósági szempontok szerint, a folyók, a tavak, tározók vizének, az ivóvíznek, az itatóvíznek, az ipari vizeknek, a természetes és mesterséges fürdők vizének stb. minősítése tartozik. ad b) A vízminőség-védelmi előírások tárgykörében elsősorban a természetes vizek védelmére a szennyezés megelőzésére szolgáló vízgazdálkodási követelmények és megoldási módok tartoznak. Ezek az előírások közvetlenül és közvetetten szabályoznak. Közvetlen műszaki szabályozás a különböző szenynyezőkkel szembeni vízvédelmi szabályok és a vízgazdálkodás szakterületén belül a vízvédelmet szolgáló megoldási módok alkalmazása. Közvetett vízminőség-védelmi műszaki szabályozáshoz tartozik a víztisztítási technológiák sora, csatornahálózatok, hulladéktározók stb. létesítésének megoldási módjai. 3. Vizminöség-védelmi műszaki szabályozási kiadványok A műszaki szabályozási kiadványok készülnek a nemzetközi, regionális és hazai viszonylatokra. A nemzetközi szintű szabványok az Internacional Organization of Standardization (ISO) keretében, a regionális szintű a KGST-ben hazai viszonylatban országos és ágazati állami szabványkiadványok közzétételére, illetve hatályba léptetésére kerül sor. a) ISO-szabványok, amelyeket a nemzetek és regionális szervezetek részére ajánlásként tesznek közzé elsősorban terminológiákat, vizsgálati módszereket a vízmintavétel és a vízminták tartósításával kapcsolatos előírásokat tartalmazzák. Az ISO/TC 147 Vízminőség Műszaki Bizottság a következő témacsoportokba osztotta a szabványokat: ISO-csoportok: 1. fizikai, kémiai vizsgálatok, 2. biológiai vizsgálatok, 3. radiológiai vizsgálatok, 4. mikrobiológiai vizsgálatok, 5. vizsgálatok megbízhatósága, 6. terminológiák. b) KGST-szabványokban (regionális szintűek) a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződés elleni vízvédelmi szabályokat teszik közzé. Ezeket a KGST szervezetben elfogadott szabályok értelmében a nemzetközi kapcsolatban és a nemzeti szabványosítás során alkalmazzák. A KGST szabványokat a nemzetközi kapcsolatokban kötelező hatállyal alkalmazni kell, amennyiben az MNK csatlakozik az elfogadókhoz. Vízminőség-védelmi szabályokat a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének keretében készítenek. E munkában nagy szerepet vállalt a magyar vízgazdálkodási ágazat. A KGST-szabványok átvehetők szöveghű magyar szabványokként, illetve jelentéktelen vagy jelentős műszaki eltéréssel. c) Állami szabványok lehetnek országos vagy ágazati szintűek. Az országos szintűek vízminőségi szabványok, az 9
