Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
Kaposvári új szennyvíztisztító telep építés közben univerzális támszerkezete tárgyú pályaművével. III. Tóth Lajos, nyugdíjas gépészmérnök, a cölöpözés továbbfejlesztésének egyik lehetőségét tárgyaló pályaművével. A díjakat Kazareczki Kálmán, a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatója adta át. Az értékelést dr. Bándy Iván nyugalmazott vezérigazgató tartotta. Elmondta, hogy tikenkét témakörben volt lehetőség pályaművek benyújtására. A beküldött 36 dolgozatból 6 foglalkozott földművekkel, 3 pedig alapozási jellegű munkákkal. A dolgozatok legnagyobb része közművekkel foglalkozott. Betontechnológia 8 dolgozat tárgya volt és 6 dolgozatban volt szó gazdasági és szervezési kérdésekről. Dr. Bándy Iván értékelése szerint a beküldött dolgozatok korunk problémáit tárgyalták, aktuális gondok megoldását keresték és különösen szembeszökő az a szenvedélyes hangvétel, amely a beruházásban részt vevő szervek együttműködésével foglalkozott. Említésre érdemesnek tartotta, hogy a pályázók legnagyobb számban a kivitelező vállalatok műszaki dolgozói köréből kerültek ki, de jelentős számmal vettek részt a pályázaton a tervező vállalatok és a tudományos kutatóintézetek munkatársai is. Ezt követően ismertette és értékelte egyes dolgozatok tartalmát. Elmondta végül, hogy úgy érzi, ez a konferencia kitekintett a vízépítőipar szervezeti keretein és újabb lendületet adott a gazdasági eredményeket biztosító műszaki fejlesztésnek. Ezt követően került sor a felszólalásokra. Több felszólaló foglalkozott a létesítmények megvalósításában részt vevők érdekei egyeztetésének szükségességével, valamint az információáramlás hiányosságaival. Szó esett továbbá arról is, hogy a jelenlegi gyakorlat, ami szerint az egyes építési munkák előrehaladását a beruházók rendelkezésére álló évi pénzkeretek határozzák meg, nem teszi lehetővé sem az optimális munkaszervezést, sem a műszaki fejlesztés eredményeinek maradéktalan realizálását. Sem a beruházónak, sem a vállalkozónak nem jó és végső soron kárt okoz a népgazdaságnak is. Elhangzott az az észrevétel is, hogy a jelenlegi gazdálkodási szabályok és körülmények nem kedveznek a jelentős építőipari tevékenység végzésére hivatott szervezeteknek. Megindult mind a technikai eszközök, mind a személyi állomány szakmai színvonala leromlásának a folyamata, ami végső soron nemcsak a műszaki fejlesztés elé állít mind nagyobb akadályokat, hanem gátolja a minőségi munkavégzés terén is a kibontakozást. Az építményszerkezetek és az építési technológiák, valamint ezek gazdaságossági összefüggései kapcsán dr. Kováts Gábor, a KEVIÉP műszaki igazgatóhelyettese részletesen kifejtette, hogy az építés iparosítása nem azonos fogalom az építményszerkezetek előre gyártásával, — mint ahogy azt sokan vulgárisán értelmezik —, mivel az előre gyártást mindenkor a gazdasági célszerűségnek alávetve lehet csak alkalmazni. Egyes felszólalók a kivitelezésre kerülő létesítmények korszerűtlenségét, túlméretezettségét kifogásolták. Ezt követően dr. Bognár Győző értékelte a konferenciát és előterjesztette a javaslatokat. Értékelése során megállapította, hogy az előadások rámutattak a vízépítés és a népgazdaság, a vízépítés és a vízgazdálkodás, valamint annak egyes szakterületei kapcsolatára. Az előadások felmérték és körülhatárolták a várható feladatokat, fejlesztési irányokat, a főbb technológiai csoportok helyzetét, megismerésre került továbbá a Vízépítőipari Tröszt vízépítésfejlesztő munkája. Értékelése szerint a beküldött dolgozatok legnagyobbrészt valós problémákra kívántak korszerű megoldást nyújtani. Megállapította, hogy a felszólalók jól érzékelték, hogy az építés végső soron gazdasági tevékenység, amelynek hozzá kell járulni az ország gazdasági egyensúlyának fenntartásához. Dr. Bognár elvtárs a következő javaslatokat terjesztette elő, elfogadása esetén a Magyar Hidrológiai Társaságon keresztül az MTESZ-hez történő továbbításra : 1. A magyar vízépítés a következő időszakban is folytassa a kialakult fejlesztési gyakorlatát az anyag-, energia- és munkaerőtakarékos technológiák bevezetésére, a fejlődő minőségi követelmények kielégítésére. 2. Kérjük az illetékes minisztériumokat és főhatóságokat, hogy eltérő méretű, felépítésű és célú építőipari szervezetek egyenlő érdekeltségi és gazdasági feltételek között végezhessék a munkáikat úgy, hogy az ösztönzési rendszer segítse a hatékonyabb építésre való törekvést. 3. Kérni kell a felsőbb szervektől, hogy kezdeményezzék a beruházó, kutatófejlesztő, tervező-kivitelező-üzemelő érdekrendszereinek az összehangolását. 4. A vízépítés versenyképességének a fokozása érdekében olyan technológiákat kell kifejleszteni, amelyek a minőség színvonalának az emelése mellett a költségekben megtarításokra vezetnek. Keresni kell a hagyományos anyagok és szerkezetek hatékonyan alkalmazható helyettesítő anyagait, a korszerű, gazdaságos célnak megfelelő szerkezeteket és építményeket. 5. Tovább kell fokozni az építés sebességét, a határidők biztos betartását. Ehhez fel kell használni a korszerű szervezési eljárásokat, ideszámítva a megfelelő vállalati ösztönzést. Az előterjesztett javaslatot a konferencia egyhangúlag elfogadta. A konferencia befejezéseként a zárszót Kazareczki Kálmán, a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatója tartotta. A munkahelyi tanulmányút során a részt vevők megismerkedhettek a kivitelezéssel kapcsolatos gondokkal. A munkahelyek jól reprezentálták a jelenlegi építőipari körülményeket. A megtekintett létesítmények kapcsán elmondta, hogy korszerűség tekintetében van még mit tenni. Egyes tervek korszerűtlenek és lehet, hogy az épület kívülről szép, de a technológia nem elég hatékony és a szerkezet túlméretezett. A vízépítőipar vállalkozási rugalmassága még nem megfelelő. Ugyanakkor a piaci verseny feltételei és szabályai szintén kialakulatlanok. Szólt még a Trösztnek az export növelésével kapcsolatos erőfeszítéseiről és javaslatairól. Megállapította, hogy a Tröszt a versenytárgyalásokon jelen van, ahol harmadik-ötödik helyezést ér el általában és ritkábban elsőt. Ennek oka főleg a magasabb árszint, melyen mindenképpen változtatni kell. Időszerű az exportban érdekelt szervezetek anyagi és szellemi erőinek összefogásával megteremteni a sikeresebb piaci fellépés feltételeit. A konferencia elérte célját. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint a jövőben is szükség van hasonló rendezvényekre. Klemm Ervin 8
