Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 7. szám
3. a Fehér-Körös, 4. a Maros. 1. A Szamos Újrodnánál ered, s lejjebb egyesül a Kisszamossal. A Nagyszamosba ömlik bal felől a Beszterce és a Sajó, a Kisszamosba a Meleg- és a Hidegszamos. Az egyesült Szamos mellékvize a Szilágy és a Láposvize. A Beszterce hordaléka Felsőborgótól a Sajó torkolatáig 79,2—87,7 százalékos finomságú, Rodna és Major között 79— 83 3 százalékos finomságú aranyszemcséket tartalmaz. A Hidegszamosban Oláhfenesnél 75, a Melegszamosban Szászfenesnél és Kolosmonostornál 73 százalékos aranypor van. Hidegszamos községben több aranybányát műveltek. Az Egyesült-Szamosban és mellékvizeiben (Honda, Toplica és Berkesz patakok) is aranypor van. De aranyat hoz még a Szamosba a Lápos vizével a Strimbulyi és a kápolnai patak, a másik oldalról pedig a Zazár vize. 2. A Zagyva iszapjában található arany annak mellékvizeiből származik, s mindkét patak balról szakad a Zagyvába. Az egyik a Terenye vize, mely a Mátra hegység északi lejtőjén fakad, s ott ,,a fémbányák mellett elhaladván, aranyport vesz fel". A másik aranyport szállító mellékvize a Tárná patak, „fakad a Mátra és Vadaskert érchegységben, Parádfürdő mellett elhaladván, a Párád—Recski bányából sodor magával a Zagyvába aranyport". 3. A három Körös közül csak a Fehér- Körös érdekel bennünket aranymosás szempontjából. A Fehér-Körös az Érchegységben fakad, a bihari főgerinc délkeleti szárnyán. A Fehér-Körös és mellékvizei környékén hét helyütt akadtak római aranymosások nyomaira. Hordalékából még hét másik helyen is mostak 67—71 százalékos finomságú aranyat még századunk elején is. Balparti aranytartalmú vizei: Stanizsa, a bukuresdi, lonkoji, cebei és karácsi, a karanesdi vagy ponori patak; jobboldali aranyhozó vize pedig a valebrádi és a ribicei patak. 4. A Maros folyó Csík megyében ered. A hordalékában levő arany többnyire a mellékvizeiből kerül bele. Maga a Maros folyó futásában nevezetesebb aranytermelő helyet nem érint, kivéve Gőde és Mesterháza között. A Marosba aranyat vivő balparti vizek a következők: Nagy- Küküllő, Sebespataka, a piáni vagy strugári, a tartariai és csórai patak, a Sztrigy folyó, a Cserna és még négy kisebb folyóvíz, mely szintén aranyszemeket sodor a Marosba. Aranyat hozó jobbparti vizei közül legjelentősebb az Aranyos folyó, az inkafalvai, a mürinlói, enyedi, orbói patak, az Ompoly két ága, a Trimpoel, Gyógy, Nagyág vize, a hondoli, a kajáni, a bozi, a szirbi patak és a Domciora vize. A felsorolt adatok közül a legkisebbek is csaknem nyolcvan évesek ugyan, de a föld geológiai viszonyai sokkal lassabban változnak, mint a történelem. Az említett folyók hordalékát tehát újra alaposan át kellene vizsgálni, hogy a magyarországi szakaszukon hol fizetődhet még ki az aranymosás kicsiben, de talán nagyüzemileg is. (Tudni kell ugyanis, hogy például már a múlt század végén kotrógépet állítottak üzemba az Aranyoson. Száz tonna hordalékanyagból 300 gramm színaranyat nyertek ki az akkori technikai eljárással!) Most. pedig foglaljuk össze röviden azt, amit a mosott aranyról és jelentőségéről tudnunk kell! Az arany legnagyobb tömegben másodlagos termőhelyeken, homokban, kavicsban található, hová a kőzetekből került a víz mechanikai munkája következtében. Itt kísérői a kvarc, korund, zirkon, spinell, gránát, cianid, magnetit, néha platina és gyémánt. Lelőhelyei nemcsak a patakok és folyók völgyei, hanem a magasabban fekvő helyek is, amint ezt a bazalt fedte kaliforniai és ausztráliai (terciér korú) folyókavicsrétegek bizonyítják. Az említett két helyen kívül legfontosabb a Jukon folyó vidéke, továbbá a Kolumbia és Szibéria némelyik folyója. A legnagyobb aranyrögöt állítólag Nyugat-lndiában találták. (1350 kg). Biztos értesüléseink vannak a chilei leletről (153,16 kg), a ballaratiról (83,95 és 68,8 kg), a brádiról Erdélyben (57,726 kg), a Viktóriáiról (54,46 és 50,37 kg). A brádin kívül a múlt század második tizedében Verespatak mellett, a híres Katronca tömzsben bukkantak nagyobb aranyrögre, az ötvenes évek elején pedig az erdélyi Magurára hozott dús áldást negyven és néhány fontnyi termésarany. Az 1848 óta vezetett statisztika szerint a forgalomba került arany 12,02 százalékát bányászott és 78,98 százalékát mosott aranyból termelték, az utóbbi évtizedekben azonban a bányászott arany egyre inkább túlszárnyalja a mosott arany mennyiségét. „ . . . Ha fáradságos is az aranymosás, hol marad ez az ércbányák fejtési üregeiben fúrás-robbantással végzett „jövesztőmunkától"? Az ércbányászat nyersanyagára megszabott minőségi követelmények is súlyosabbak; a tonnánkénti 2 grammnál kevesebb aranyat tartalmazó érc nem „műre való" vagyis termelése nem gazdaságos. Érthető, hiszen a csillékben kiszállított ércet nagy energiafelhasználással apróra is kell zúzni, hogy a piciny aranyszemek „kőbörtönükből kiszabaduljanak”. Az aranymosó a felaprózott anyagot — anyagi ráfordítás nélkül — készen kapja, s csak az előkészítő munka hátralevő szakaszait kell elvégeznie..." — Írja a jelen szakembere. S ez a magyarázata annak, hogy még az aranyban igen szegény föveny mosása is inkább kifizetődik, mint az aranyban lényegesen gazdagabb kőzetekből való bányászata. Az általában kevés aranyat tartalmazó kőzetekből a bányászat csak akkor fizetődik ki, ha azokban az aranyon kívül van ezüst vagy más hasznosítható fém is, például ólom vagy réz. Minden aranyász vagy geológus tudja, hogy a folyó hordalékában található arany — hosszú utazása során — egyre kopik, hiszen rendkívül lágy fém, és még a folyóvizekben lassan utazó kemény kavicsok is egyre aprózódnak. Ezért az aranyászok a lehető legjobban megközelítették a folyók, patakok aranyának lelőhelyét, mert ott könnyen — akár egy tál segítségével — kimosható, nagyobb aranyszemekre, aranyrögökre bukkantak. Ahol bővében volt az ilyen lényegesen nagyobb szemcsézetű arany, vagy aranyrög, ott az aranymosóeljárást nem tökéletesítették, finomították, s az arany „aprajával” nem nagyon törődtek, hagyták, hogy azt a víz tovább utaztassa. Ahol viszont már csak egészen apró szemcsézetű arany található a folyami hordalékban, mint például a Duna és a Dráva esetében (a jelenlegi magyar szakaszon!), ott az aranyászt a körülmények már évezredekkel ezelőtt rákényszerítették mosóeljárásának finomítására, tökéletesítésére, hogy a lehető legapróbb szemcséket is felmoshassa. Ez, és csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy az Erdélyből telepített tiszai aranyászokkal csak Tiszaújlakig mosatták az aranyat. Hiszen ez csupán azt jelentette, hogy Tiszaújlak alatt már apróbb szemcsézetű arany van, melynek kinyerésére az erdélyi aranyászoknak nem volt megfelelő módszerük és mosóalkalmatosságuk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Erdélyben más aranyászok sem értettek az apró szemcsézetű arany kinyeréséhez. A Dunát hozom fel példaként. A szakírók szerint a csallóközi és a szigetközi folyamszakaszon élt és dolgozott a dunai aranyászok népe. Ez így igaz is, meg nem is. A legtöbb dunai aranyász valóban ezen a folyamszakaszon dolgozott és élt, mert a Duna fövenyében — hazánk területén —valóban itt voltak és vannak a legnagyobb aranyszemcsék. De a valósághoz hozzátartozik az is, hogy 30—40-es csoportokban mostak aranyat Esztergomnál, s kevesebben bár, de mostak aranyat Budapest határában, Dunaföldvárnál, Paksnál és Mohácsnál is, ahol már lényegesen apróbbak az aranyszemcsék. Minden szakember tudja, hogy a dunai (drávai, murai és tiszai is) föveny aranya — igen apró szemcsékben — leutazik „temetőjébe", a Fekete-tengerbe. A különbség a múlt és a jelen között az, hogy egykor az alpi (tiszai stb.) arany igen jelentős részét kimosták, pedig az akkori technika igencsak szegényes eszközökkel rendelkezett, s kevesebb veszett belőle kárba, mint most, amikor csak néhányon mosnak aranyat hazánk területén. * Nem titkoltam és nem titkolom, mi a célom az aranymosásról szóló cikkek írásával. Ez a cél kettős, részben néprajzi vonatkozású: egy rendkívül szép ősi mesterség feltámasztása megmaradt vizeink mentén, másrészt nemzetgazdasági. Tudom, hogy a mai technológia felhasználásával kinyerhető lenne nagyüzemileg is folyóink hordalékanyagából az évtizedek óta elfelejtett arany. De ehhez a munkához még jól képzett és lelkes szakemberekre lenne szükség. (Bányászati szakembereket már sikerült megnyernem a legilletékesebbek közül is.) S talán éppen ennek az írásnak olvasása közben határozza el magát valaki, hogy megpróbálja ... N. László Endre 21
