Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 7. szám
Az esztergomi Vízügyi Múzeum aranyósz-életet ábrázoló felvételei „ .. . 1,6—1,7 méter hosszú 40—50 cm széles kecskeszőrposztóval letakart, lejtősen lefektetett tábla felső végén téríttetett ki a mosás alá esendő anyag, arra megfelelő vízsugár bocsáttatott és az anyagnak kellő kimosása és a meddő kőzetnek eltávolítása után szedettek fel a posztón megakadt arany-szemek .. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint ezzel a módszerrel 50—60 százalékos az aranyveszteség még azokon a helyeken is, ahol már régóta űzik ezek a cigányok az aranymosást, tehát ismerik a helyi viszonyokat. S még rosszabb az eredmény, ha ezzel a tökéletlen eljárással számukra idegen helyen mosnak aranyat. Igaz ugyan, hogy Lonka mellett találtak a fövenyben öt grammnál nehezebb aranyszemeket, de ezekből igazán kevés van, s egyre csökken a számuk, ahogyan lejjebb haladunk a folyón. Viszont ezek esetében inkább az aranyász szerencséjétől, mint tudásától függ, mennyi aranyat termel ki. A Kárpátmedencében inkább csak egyes erdélyi folyóvizekből moshatók még aranyrögök, s ezek mosása igazán nem mesterség, ellentétben az apró aranyszemek mosásától. A Duna, a Mura és a Dráva aranyászai olyan apró aranyszemeket mosnak ki már évezredek óta a fövenyből, melyekből átlagosan százezer darab nyom egyetlen grammot — az arany nagy fajsúlya ellenére. Az ő esetükben tehát a szerencse a nullával egyenlő, a szaktudás és a szorgalom viszont a minden! Egyébként a tiszai arany 870 ezrelékes finomságú, tehát ezer súlyrészből 870 a színarany, s a 130 ezrelék többségében ezüst. Az illetékesek 1812-ben Szigeti János oláhpolyánai aranybeváltót bízták meg az aranyelőjövetel kikutatásával. Szigeti Lonkától fölfelé, Vissó vizének a Tiszába ömléséig végzett kutatásokat, s azt derítette ki, hogy az aranyszemeket „a Tisza, Vissó és Kászó folyó a magasabban fekvő hegycsoportokból hordják le". A Kászó vize a Budfalu melletti Tótosbányánál szedi föl az aranyszemeket, a ViSsóba pedig a torojági hegycsúcs aranyteléreiből kerültek az aranyszemek. 1829-ben Hell János máramarosszigeti ülnököt bízzák meg az aranyelőjövetel vizsgálatával, „s Lonka környéke ismét beható vizsgálat alá vétetett, amennyiben az aranytartalmú porond és kavics a Tisza medrében több ponton az aranytartalomra nézve megvizsgáltatott, amikor konstatálva lett, hogy 1000 bécsi mázsa (1 bécsi mázsa kb. 50 kg) homok és kavicsban 2/4, 3/4, 1, 1,5-től nyolc lat arany foglaltatik (1 lat kb. 14 gramm), tehát egy latra öt aranyat számítva (1 arany = 3,5 gramm) a lonkai fűrész melletti homok és kavicsból 1000 bécsi mázsánként 40 arany nyerhető. Ezen fényes eredményre elrendeltettek a Tisza mentén több helyen hasonló próbavételek és utasíttattak a szlatinai és suhatagi sóbányahivatalok főnökei, hogy az eredményről jelentést tegyenek, amiről azonban a hivatalos iratok között nyom sincsen." Grünsnek János administrationalis actuarius (irattáros) és Vesmás kabolaactuarius (irattáros) és Vesmás kabolapolyánai kohófőnök 1836. március 19-i jelentésükben azt írják, hogy az aranytartalmú tiszai homok és kavics „általunk is megvizsgáltatott, mely alkalommal kitűnt, hogy a Lonkánál leülepedett arany csillámpala, zöldkő és kovából álló hordalék között előfordul; színe sárga, veresbe játszó, az aranyszemek öszszenyomott és szaggatott felületűek ledörzsölt szegletekkel; gyakran benőtt kvarcszemmekkel, mely körülmény, valamint a szaggatott felület és hólyagos kinézés arra enged következtetni, hogy az arany valamikor olvasztott állapotban volt. A Lonkánál talált szemek különfélék, egészen az 5,2 gramm súlyig, a folyón lefelé kisebbedik a szem egészen a por alakig, ugyanez észlelhető a Vissó folyóben egészen a torkolatig . .." Most pedig lássuk csak, honnét is kerül a Tiszába és mellékfolyóiba a sóra rany! A Tisza a máramarosi hegyekben ered. Két ága, a Fehér- és a Fekete- Tisza Rahó községnél egyesül. Egyik ágának, a Fekete-Tiszának hordaléka nem tartalmaz aranyat. Mellékvize, az Iza keletről, a bukovinai határból jön, s aranytartalmú hordalékot hoz magával. A Torojága hegységben, Borsabánya fölött aranyerek vannak, s innen hozzák a vizek az aranyszemeket. A Torojágából hozott aranyszemek részben az Oszthó vizébe jutnak, mely a Borsa vizébe szakad, részben a Vaszérbe, mely a Vissóba ömlik. Vissó vize egyesül az Izával, s így jut aranyfövenye a Tiszába. De a Tiszának nem ezek az egyedüli „aranyforrásai". Tudjuk, hogy Erdélynek (az Olt és a Zsil kivételével) és a Kárpát-medence északkeleti részének szinte összes, s északi részének pedig szintén jó néhány folyóvize torkollik a Tiszába. Mivel a teljes felsorolás igen hosszadalmas lenne, csak azokat a jelentősebb mellékfolyókat sorolom fel, melyekből egykor szintén aranyat mostak. 1. A Szamos, 2. a Zagyva, 20
