Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 7. szám

VALLOMÁSOK A TISZÁRÓL Szolnokon ebben az eszten­dőben is megrendezték a kör­nyezetvédelmi fotópályázatot, amely a megyei környezet- és természetvédelmi napok ren­dezvénysorozatának rangos eseménye volt. A pályázat anyagából rendezett kiállítást a megyei Művelődési és If­júsági Központban Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra nyitotta meg. A zsűri 150 szerző 500 felvételéből válo­gatta ki azt az anyagot, amit a szolnoki bemutató után az ország más városaiban is lát­hattak az érdeklődők. Szolno­kon nagy érdeklődést — na­ponta csaknem 300 néző lát­ta a kiállítást — és visszhan­got váltottak ki a falra került fekete-fehér fotók és a vetí­tőteremben bemutatott diapo­­zitívok. Túlzás nélkül mondhat­juk, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezett kör­nyezetvédelmi fotókiállítás az utóbbi évek egyik legrango­sabb fotóművészeti teljesítmé­nyeihez tartozik. Az alkotók nemcsak látleletet, dokumen­tációt hoztak létre, hanem a téma és a kifejezési forma egységével élményt adóan megdöbbentettek és mozgósí­tani is tudtak. Ahogy meg­nyitó beszédében Pozsgai Imre is utalt rá: a kiállításon nem a szépségnek, hanem a ráis­­merésnek van helye, s a be­mutatott fotók arra szolgál­nak, hogy felhívják a figyel­met, mit kell tenni a termé­szet védelméért. Hangsúlyozta a felelősséget, mindannyiunk felelősségét a természet iránt. A kiállítással egyidőben nyílt meg Eifert János fotóművész 31 színes fotójából a „Vallo­mások a Tiszáról" című ki­állítás. — A Közép-tiszai néprajzi, képzőművészeti és természet­­védelmi tábor vendégeként heteken keresztül járhattam a Tiszát és környékét. Fényké­peztem a tározókat, a védett madarakat, a folyó rejtett zu­gait. Kiváló szakemberek vol­tak segítségemre, s az élmé­nyekből kerekedett ez a kiál­lítás. Szeretem a Tiszát, hoz­záfűz gyerekkorom, Hódmező­vásárhely, ahol születtem, Mártély, ahol nagyon sokat tartózkodtam. A kiállított képek nemcsak a tájak, a vízparti növények, a madarak látványát rögzítik, hanem élményeimen keresztül az itt élő emberek lelkét, szü­lőföldem szeretetét, gyermek­korom emlékét sűríti egybe. Igyekeztem a folyó, a táj hangulatát, különös szépsé­gét, varázsát továbbadni. Val­lom: ma, amikor a fotográfia a tenger mélyéről és a Hold felszínéről is üzeneteket tud közvetíteni, a távoli titkok megismeréséhez csakis a köz­vetlen környezet, a szülőföld megismerésétől vezet az út — mondta Eifert János, aki­nek fotóival olvasóink is meg­ismerkedhetnek. A szolnoki III. környezetvé­delmi fotópályázat a szerve­zők, elsősorban Hídvégi Péter környezetvédelmi titkár és Ko­­lozsi Sándor művelődési elő­adó nagy szakmai hozzáér­téséről tanúskodik. Tervezik: jövőre nemzetközivé szélesítik a pályázatot. Szokács László

Next

/
Thumbnails
Contents