Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 7. szám

rium) foglalkoztak. A vízügyi feladatok irányítása újból egységes, a Környezetvédelmi és vízgazdálkodási Hivatalban (1960-ban már Vízgazdálkodási Hivatal) összpontosul. A Hivatal miniszter irányítása alatt a vízminőség-védelem és vízgazdálkodás vezető állami szerve, közvetlenül a Minisztertanács alá rendelve. Alapvető feladatai:

— a vízgazdálkodást szabályozó törvény tételei betartásának ellenőrzése,

— szabványosítási munka felügyelete, koordinálása, szabványok alkalmazásának ellenőrzése,

— kezdeményezés és értékelés a kutatási programok, új technika és technológia műszaki-gazdasági előfeltételek megteremtése a vízgazdálkodásra kiható beruházásokhoz,

— vízügyi kataszter, vízgazdálkodási mérlegek,

— vízfogyasztási és elvezetési normák, felszíni és felszín alatti vízkivételek szabályozása,

— vízügyi építés műszaki felügyelete,

— vízgazdálkodási beruházások megvalósítása,

— belvízi szabályozás,

— tározók, vízlépcsők, csatornák üzemeltetése,

— árvízvédelem,

— vízgazdálkodási rendszerek,

— hidra,lógiai adatok biztosítása (a felsorolás nem teljes).

A Hivatal az állami szervek, szövetkezetek között koordinációt valósít meg:

— egyezteti a vízelosztás ésszerű elveit az ipari és szolgáltatási szférában vagy a kutatási tevékenységben, egyezteti a korszerű technika és technológia bevezetésének elveit és koordinálja a különböző javaslatokat.

A fenti feladatok végrehajtása céljából a Hivatal dolgozza ki a hosszú távú fejlesztési programokat és a prognózisokat, együttműködik a szociálpolitikai és gazdaság tervek kimunkálásában, elemzi ezek teljesítésének menetét, megfelelő javaslatokat terjeszt elő. A rábízott pénzügyi alapot kezeli, értékeli a finanszírozott intézkedések hatékonyságát. Elősegíti a fizetési és bírsági rendszerek kidolgozását, elemzi ezek hatékonyságát. Megszervezi az Árvédelmi Biztosság munkáját. Létrehozza a műszaki-tudományos kutatás, feltárás tervezés feltételeit. Elősegíti és értékeli, valamint létrehozza a feltételeket a műszaki-tudományos kutatások viteléhez, fejlesztéshez, tervezéshez, kezdeményezi és erősíti a vízgazdálkodási tudományos tevékenységet. Szervezi a nemzetközi vízgazdálkodási együttműködéshez a lengyel részvételt és közreműködést.

A lengyel vízgazdálkodás jelenlegi központi szerve a Környezetvédelmi és vízgazdálkodási Hivatal körzeti vízügyi igazgatóságokkal (Varsó, Poznan, Krakkó, Wroclaw, Katowice), Odera Víziút Igazgatósággal, Visztula Vízlépcsőrendszer Építési Igazgatósággal, Kutatási és Információfejlesztési Központtal rendelkezik. A Hivatalhoz 3 tervező iroda és 9 szakosított építőipari szervezet is tartozik.

Az európai országok között a nagyobbak közé tartozó Lengyelország területe 312 ezer km2, lakossága eléri a 36 mil50 m3/nap kapacitású Bioblokk tisztitómű

lió főt. Lengyelországgal elsősorban e helyütt vízgazdálkodási szempontból szeretnék foglalkozni. Elsőként kell megemlíteni, hogy 94 ezer km összhosszú vízfolyásai majdnem kivétel nélkül a Balti tenger vízgyűjtőjéhez tartoznak. Lengyelország aláírója a Balti tengeri Egyezménynek. Legnagyobb folyói a Visztula, Odera, az előbbi 1047, az utóbbi 854 km hosszú. Fontosabb folyói még a Narew, Wart a (Poznan folyója) és a Bug. Jelentősek tavai is, amelyek főleg glaciális eredetűek, s amelyek közül legmélyebb a 128 m tengerszinti magasságban levő Drawsko (83 m).

A vízgazdálkodási viszonyok egyáltalán nem mondhatók kedvezőnek. A vízkészletek szűkösek, az árvizek gyakoriak, mindez még inkább alátámasztja a vízgazdálkodási tevékenység fontosságát és szükségességét. A LNK területének nyugati részén az első világháború előtt kedték meg a Visztula és Odera mederszabályozási munkálatait. A két világháború közötti építkezés nem volt jelentős, ellenben sok súlyos árvíztől szenvedett az ország. 1945 után elsősorban a vízügyi létesítmények helyreállítása folyt, majd elkezdték a nagyobb folyók csatornázását, szabályozását. A 94 ezer km összhosszússágú folyórendszerből mintegy 40 ezer km már szabályozott. Lengyelországban nagyon sok olyan terület van, ahol csak lecsapolási munkák elvégzése után folytatható mezőgazdasági termelés. A 70-es években 4 millió ha lecsapolt szántóföldi és 2 millió ha-nyi legelőterülettel rendelkezett az ország. A 80-as években további 5 millió ha-on kell lecsapolási munkákat elvégezni. A területek 70%-án alagcsövezés is történt.

A nagyobb területek védelmét biztosító árvízvédelmi munkálatok csak a huszadik században indultak meg. Az Árvízvédelmi Biztosság a második világháború után alakult meg. Ez a szervezet már aktív árvédekezést folytat. Korszerű technikával felszerelve 7 ezer km töltést építettek, a védett terület 1 millió

ha. Árvízvédelmi tározók kiépítése is folyamatban van (eddig 1,5 milliárd m3 ilyen térfogat létesült).

Az árvízi katasztrófákat (hozzánk hasonlóan — pl. szegedi árvíz) jelzőkkel illetik:

— katasztrofális árvíz a Visztula deltájában, 1813;

— legnagyobb varsói árvízkatasztrófa, 1855;

— eddigi legnagyobb árvízkatasztrófa, 1934;

— legveszélyesebb jeges árvíz, 1966;

— legnagyobb nyári árvíz 1970. Csak ez az utóbbi 165 ezer ha területet öntött el, 10 ezer falusi lakóházat döntött romba. A több tucatnyi töltésszakadás kitelepítéseket tett szükségessé, milliárdokra rúgott az anyagi kár.

Lengyelország hajózási összeköttetéseiről csatornáiról tározóiról, völgyzáró gátjairól a mezőgazdasági vízellátásról, öntözésről oldalakat lehetne írni. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi központi szerv fontos feladata a vízminőség védelme és a környezetvédelem, szeretnék említést tenni még arról a tevékenységről, amelyet Lengyelországban ezen a területen folytatnak. Az ország csatornázás szempontjából a második világháború előtt nagyon alacsony színvonalon állott. A világháborús pusztítások a városok csatornahálózatát tönkretették. Csatornázottság szempontjából a Vízügyi Vezetők Értekezlete 31. ülésének otthont adó Poznan az első helyen van a nagyobb lengyel városok között (89%), megelőzve Varsót, Krakkót, Lództ és Wroclawot. Az országos átlag 65% körül van. Jelenleg egy-egy ötéves terv ez irányú beruházása annyi, mint korábban 15—20 év beruházásai.

A háború előtt alig volt szennyvíztisztító. 1970-re 106 szennyvíztisztító telepet létesítettek. A 70-es években újabb 900, főleg biológiai tisztítást végző szennyvíztisztító épült. A jelenleg mintegy másfélezer telep kapacitása így is elmarad az

2