Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
GAZDASÁGOS MEGOLDÁS A sertés-hígfrágya kémiai kezelése Й Magyar Vízgazdálkodás áprilisi számában Molnár Béla szerző beszámolt a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén tapasztalt állapotokról a sertéshígtrágya elhelyezésével kapcsolatban. A szerző cikkében felveti, hogy a szakemberek többsége már felismerte, hogy a szakosított sertéstelepeken keletkező hígtrágyákat nem szabad szennyvíznek tekinteni, hanem olyan anyagnak, melynek béltartalma hasznosítható. Ennek ellenére a cikkben vázolt helyzet elszomorító. A vértesszőlősi ,Jó szerencsét" Mgtsz kidolgozott egy sertéshígtrágyát kémiailag kezelő eljárást, melyet a Vegyiműveket Tervező Vállalat megvalósítani javasol a sertéstelepeken. A hígtrágya kémiai kezelése azt célozza, hogy a kezelés során a hígtrágyában levő értékes anyagokat — a lebegő szilárd és oldott állapotú komponenseket — hasznosítani lehessen. A kémiai kezelés során nyert termékeket legkézenfekvőbben a mezőgazdaságban lehet felhasználni, és ez meghatározta a kezeléssel kapcsolatban kitűzött célokat is: — A hígtrágyát mentesíteni kell a szilárd lebegő anyagoktól olyan mértékben, hogy „tükrös" tisztaságú folyadékot nyerjünk, és mind a kapott folyadékot, mind a szilárd terméket gazdaságosan értékesíteni lehessen. — A kinyert anyagok formája olyan legyen, hogy kémiai szerkezetükből eredően, agronómiái szempontból, nagyobb értéket képviseljenek, mint a közönséges szerves trágya. — A kinyert termékek patogén csíráktól mentesek legyenek, hogy kielégítsék a környezetvédelmi előírásokat. — A fertőtlenítés célja az is lehet, hogy állathigiéniai szempontból kifogástalan minőségű víz legyen nyerhető, melyet az istállók felmosására újra fel lehet használni és így tetemes mennyiségű vízmegtakarítás érhető el. — A keletkező szilárd fázis legyen alkalmas trágyázásra és/vagy biogáz termelésére. Az eddig alkalmazott hígtrágya-kezelési eljárások — melyek mechanikus elválasztáson alapulnak — egyike sem biztosította a fenti követelményeket, nem biztosít csíramentes, és így öntözéshez korlátozás nélkül alkalmas folyadékot és a megszilárdult tárgya is csak hoszszabb várakozási idő után juttatható ki trágyázásra a földekre. A sertéshígtrágya kémiai kezelésének lényege Az eljárásban célszerűen megválasztott vegyszerek, illetve kezelési módszerek segítségével, a vegyiparra jellemző technikai bázison, a hígtrágyát folyadék fázisra és szilárd fázisra bontjuk. Az eljárás során a folyadék fázisban oldott szerves és szervetlen beltartalmú anyagok koncentrációját jelentős mértékben csökkentjük kémiai leválasztás útján úgy, hogy a kapott csapadék a kezelés során nyert szilárd fázisba kerüljön. Az eljárás során a sertéstelepekről kikerülő hígtrágyából — oz egyébként ismert módon és berendezéssel — a durva darabos szennyeződést leválasztjuk, a kapott folyadékot lúgos közegben, néhány órai tartózkodási időt biztosítva, fertőtlenítjük. A közeg lúgosítására mészhidrát, vagy kaiciumoxid alkalmazható. Az így előkezelt anyagot két lépcsőben vas(ll)-szulfáttal flokkuláljuk, majd kationaktív polielektrolitot is alkalmazva, a hígtrágyában levő szilárd fázist ülepítő berendezésben leválasztjuk. Az így nyert „szilárd” fázis még magas víztartalmú (92—95%). ezért igen egyszerű, nem gépi víztelenítő berendezésekben kémiailag kezelve alaktartó, kb. 60—70% nedvességtartalmú végtermékké alakítjuk. A szokványos, szerves trágyák kiszórására alkalmas gépekkel ez a szilárd végtermék kijuttatható a termőföldekre, vagy szuszpenziós műtrágya-alapanyagként felhasználható. Ezen termék egy másik felhasználási területe lehet biogáz előállítása is. Az anyag patogén természete olyan, hogy a nyári hónapokban termelt szilárd fázist bomlás nélkül tárolhatjuk, majd a téli hónapokban, amikor erre igény van, biogáz termelésre fel lehet használni. A kezelés során nyert termékek A folyadékfázis A folyadékfázis előnyös tulajdonságait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: — A nyert folyadék lebegő szilárd anyagoktól gyakorlatilag teljesen mentes, „tükrösen" tiszta, így öntözés esetén nem jelentkezik a talajpórusok eltömődése. — Mivel az oldott anyagok koncentrációja igen alacsony, nagy folyadékmennyiségek kiöntözése esetén sem lép fel a túltrágyázás veszélye, illetőleg környezetszennyeződés és a jelenleg alkalmazott öntözőberendezésekkel az agronómiái igényeknek megfelelő menynyiségekben helyezhető ki a benne levő növényi tápanyag. — A folyadékfázis a kémiai kezelés során kapott hatékony fertőtlenítés miatt csíramentes, így egészségügyi korlátozások nélkül öntözhető ki, kielégítve a jelenleg érvényben levő környezetvédő rendelkezéseket, melyek előírják, hogy a patogén baktériumtartalmú anyagok öntözésre nem használhatók. — A folyadékfázis gyakorlatilag szagmentes, tárolása és kiöntözése ezért sem okoz környezetszennyezést. — A folyadék hatékony kémiai fertőtlenítése miatt ipari vízként az istállók öblítésére is felhasználható, és ez különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben előnyös, ahol vízhiánnyal küszködnek. A többször visszaforgatott folyadék hasznos béltartalma nagyobb, így feldolgozása gazdaságosabb. A folyadék fertőtlenítésére használt formaldehid igen jó csírátlanító hatású, olcsó, és hazai viszonylatban könynyen beszerezhető fertőtlenítő szer, mellyel nemcsak a baktériumok, hanem a gombák is teljes biztonsággal elpusztíthatok, melyek plazmolízisét már a lúgos pH-tartományban történő kémiai kezelési lépcsőben is tapasztalni lehet. A formaldehiddel történő fertőtlenítés előnye az is, hogy az a bűzös aminokkal reakcióba lép, és ez a kezelő üzemcsarnok, a kinyert termékek és az istállók szagtalanodását segíti elő. Reakcióba lép a formaldehid a karbamiddal is, és így metilén- és/vagy metilol karbamidok keletkeznek, melyek a kezelés során elkülöníthetők a folyadékfázistól és a trágyába kerülnek. — Az eljárásban használt vas-só előnye, hogy savas hidrolízise folytán a pH-értéket annyira lecsökkenti, hogy a folyadék minden további nélkül öntözéshez használható. A leváló vashidroxid nagy aktív felülettel rendelkező flokkulumokat képez, melyek a folyadékfázisban levő kolloid szennyeződések eltávolításában is részt vesznek. — A meszes kezelés során a szerves anionok zöme oldhatatlan kálcium- és magnéziumsók alakjában kicsapódik. Ez a csapadék a trágyába kerül és hasznosul. A trágyában levő foszfor a kalciumionok hatására szintén kicsapódik, és a szilárd fázisba kerül. — Az eljárásban nyert folyadék káliumtartalmú. Ez a káliumtartalom az állati vizeletből ered. A káliumtartalom előnye, azonkívül, hogy az anyag alapvető növényi makrotápanyag, az, hogy a folyadék permetezéses öntözése során megakadályozza a káliumnak a növények leveleiéből való kimosódását, ami káliummentes vízzel történő öntözés esetén olyan nagymértékű lehet, hogy elérheti a növényi levelekben levő káliumtaitalom 80%-át is. — A hígtrágya nitrogéntartalma jelentős mennyiségben ammóniumion formában jelenik meg, és amíg a nitrát műtrágyát a növények gyorsan veszik fel, az ammóniumionokat csak a talajbaktériumok oxidáló hatására keletkezett nitrát alakjában tehát lassabban hasznosítják. — Tulajdonságainál és növényi tápanyag-értékénél fogva alkalmas a nyert folyadék arra, hogy a szuszpenziós műtrágyák készítésénél az oldóvizet és a hatóanyag egy részét pótolja. Szilárd fázis A hígtrágya kémiai kezelése során keletkezett szilárd termék felhasználható szerves trágyaként, magas trágyaértékű fokozott bioaktivitású, retardált trágyakompozíciók alapanyagként, biogáz elő10
