Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
Á SZAZAD SODRÁBAN * ****** Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyekről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatban, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak a hátuk mögött. Folyóiratunk sorozata őket szólaltatja meg, őket mutatja be. „Bízni kell az emberekben” (Beszélgetés Botár Imrével) — Évtizedek óta Budapesten él (közelebbről Budám, a Móricz Zsigmond tér szomszédságában). Vajon a család is tősgyökeres fővárosi? — Az elődöket, s a nevünket nézve erdélyiek vagyunk. Torockóiaik. Persze, onnan már régen elkerült a család. Apám, aki gimnáziumi tanár volt, mindig Budapestre szeretett volna költözni. De csak Kaposvárig és Szolnokig jutott el. így az én életemben ez a két város is szerepet kapott. Kaposvárott jártam négy elemit és Szolnokon hét gimnáziumi osztályt. Itt a Tisza partján találkoztam először a vízüggyel. Méghozzá a legkellemesebb módon. A szolnoki folyammérnöki hivatal főnökének volt egy lánya, neki udvaroltam. Minden szabad időmet a vízügyi strandon töltöttem. Mondhatnám itt dőlt el, hogy vízimérnök leszek .. . No, de félre a tréfával : kisdiák korom óta mérnöknek készültem. A műszaki vonzódás korán jelentkezett nálam. Szolnokon például rádióztam, rádióamatőr voltam. Ami az 1920-as esztendőkben azt jelentette, hogy vettem a központi rádió adását. Az enyém volt a 10-es számú rádióegység a városban. Miért éppen vízimérnök lettem? Az egyetemen a mi időnkben szervezték először szakágak szerint az oktatást. Nekem megtetszett a vízimémöki munka, így aztán nem sokait töprengtem. Ezt a pályát választottam. — Mihez lehetett kezdeni 1936-ban egy friss vízimérnöki diplomával? — Ahhoz, amivel a többi diplomával akkoriban. A kilincseiléshez. Rövid időre, napidíjas mérnökként elhelyezkedtem a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulatnál, ahol a töltéserősítésben vettem részt. Azután Budapesten egy kövező mester alkalmazott munkavezetőnek, majd egy mélyépítési vállalkozó vett föl két hónapra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyugtalan ifjú voltam, nem bántam, hogy nem kell egy helyen lekötnöm magamat. Nem féltem a próbáktól, a változásoktól, bíztam magamban. Persze, ette! még nyugodtan kenyér nélkül maradhattam volna. De szerencsém volt. Németh Endre, aki Larnpl Hugó helyettese volt az Országos öntözésügyi Hivatalnál 1937-ben felvett napidíjas mérnöknek. A Tiszafüredi Öntözőrendszer tervezésében vettem részt. Hónapokig jártuk a terepet, a nyomvonalat vettük fel. A tervezésben két évig vettem részt. Az akkori Phönixpalotában tanyáztunk, a Duna partján, a mai VIZDOK könyvtár épületében. Sok éjszakát töltöttünk ott, sokszor virradt ránk a hajnal Nem néztük mi a nyolcórás munkaidőt, lázban égtünk, a tervezés lázában. Emlékszem tréfásan azt mondogattam a kollégáimnak, hogy állítsanak meg, mert nem tudom magamat lefékezni: „Fogjátok meg a kezemet, mert úgy rajzolom a hidakat, mint egy automata I" — Tehát az állami szolgálatot 1937- ben kezdte meg ... — Igen, az Öntözésügyi Hivatalnál. De meg kell említenem, hogy ekkortól a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki, majd a Földbirtokrendezési Szolgálat mérnöki létszámába tartoztam, s ily módon a Vízrajzi Intézetben és az FM Gazdasági Műszaki Hivatalában is A Vásárhelyi-féle második Tisza-szabályozási terv kézirata dolgoztam. Mint már említettem vonzott a változatosság. Ezért vállalkoztam a geodézia megtanulására és begyakorlására is. Az öntözőrendszer tervezési munkái után kineveztek mérnökgyakornoknaik, s új feladatot kaptam. Ügy tapasztaltam, hogy egy új munkakör elsajátításához fél esztendőre van szükség. Legalábbis nekem ennyi idő kell hozzá. A geodéziától sem tartottam. Ismertem már a természetet: ha kell órát javítok, ha 'kell cipőt sarkalok ... Gondolom, így ismert a környezetem is. Az 1940-es évek elején például hívatnak a vízügyesek: Imre, te remek számítógépes mérnök vagy, keresd meg az országos alappontokat a Tarac völgyében. Becsomagoltam a számítógépet, s indultam a Kárpátokba. Persze, a maihoz képest az akkori kezdetleges masina volt. Az a bizonyos, sokat emlegetett kurblis számítógép. Mindenesetre elindultam az országos alappontok felkutatására. Ezeket a köveket a vízügyi szolgálat helyezte el, még a Vásárhelyi Pál-féle felmérés után. A Tarac völgyébe 1903-ban jutattak el. Ezeket a köveket kellett megtalálnom. Valahol a havasi legelőkön. Régen belepte őket a föld, benőtte a fű. Egy öreg ruszin pásztor jött velem, nézte, hogy ülök a legelőn, s tekerem a számítógép kunbliját. Azután mutatom merre kell indulni, mit kell kimérni. És egyszeresek előkerül a kő a föld alól. A derék ruszin elnevezett varázslónak. Nos, ilyen sikerek is adódtak vizügyes pályámon ... — A háború beleszólt az életébe? — Behívtak a légvédelmi tüzérekhez Szombathelyre. Itt ért a felszabadulás. 1945. július 1-től az Országos Földhivatal műszaki osztályán kezdtem újra a munkát. — 1945-ben a földreform nyitott utat az új társadalmi rendnek . .. — Fél könyvtárra tehető a könyvek száma, amelyekben megrajzolták a földosztás történelmi szükségszerűségét
