Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 6. szám

Á VÍZENERGIA SZEREPE a Szovjetunió energia-gazdálkodásában A Magyar Villamos Művek Tröszt közleményeinek 1984. évi 2. száma ter­jedelmes és igen sok adatot tartalma­zó cikket közöl P. Sz. Nyeporozsnij tol­lából. A Szovjetunió energetikai és vil­lamosítási minisztere a szovjet energe­tikusok napja alkalmából ,,A megvaló­suló energetikai program” címmel rész­letesen foglalkozik a Szovjetunió hosszú távú energetikai programjának végre­hajtásával, amelyet az SZKP KB 1983. évi júniusi plénumán J. A. Andropov korunk GOELRO-jának nevezett. A cikk megállapítja, hogy a Szovjet­unió gazdasága teljes egészében hazai energiahordozókra támaszkodik. A tü­zelőanyagok kitermelésének költségei azonban évről évre nőnek, drágul az energiatermelés is. A szerves energia­­hordozók nagy része nem újul meg, ezért az energetikai programot eleve az ésszerű és takarékos tüzelőanyag és nyersanyag-gazdálkodás, az ország energiamérlegének gyökeres átalakítása határozta meg. Alapja az atomenerge­tika fejlesztése, ezen belül a gyors­­neutronos reaktoroké; a szabályozott termonukleáris szintézis problémájának gyakorlati megoldása; a gáz- és olaj­kitermelés további fokozása Nyugat- Szibériában. A miniszter cikkében — a hőskorra visszatekintve —* megírja, hogy 1913- ban a cári Oroszországban mindössze 2 milliárd kWh villamos energiát ter­meltek, az erőművek beépített teljesítő­­képessége alig haladta meg a 100 MW-ot. 1920. december 22-én a Szov­jetek Vili. O’sszoroszországi Kongresszu­sa jóváhagyta a híres lenini GOELRO tervet, amely előirányozta, hogy 10— 15 év alatt — a meglevő erőművek re­konstrukcióján kívül — 30 új nagy tel­jesítményű erőművet építenek, összesen 1750 MW elméleti beépített teljesítőké­pességgel, ezek között 10 vízerőművet, 640 MW összteljesítőképességgel. A GOELRO tervben meghatározott fel­adatokat 10 év alatt sikeresen teljesí­tették. 1932. október 10-én adták át ünnepélyesen a Dnyeprogreszt, Európa akkori legnagyobb, 560 MW-os vízerő­művét, amelyet a háború után romjai­ból kellett újjáépíteni. Az 50-es évek közepén a villamos energetika fejlődésének új korszaka kezdődött, amelyre a villamosenergia­termelés központosítása és koncentrá­ciója, a tüzelőanyag energiamérleg ész­­szerűsítése a jellemző. Az utóbbi 30 évben az országban a villamosenergia­termelés több, mint 14-szeresére nőtt, 1982-ben elérte az 1366 milliárd kWh-t. Az erőművek beépített teljesítőképessé­ge 1983. január 1-én 286 200 MW volt. A villamosenergia-termelés struktúrájá­ban az alapvető hely a hőerőműveké. A cikk további részében nagy teret szentel a vízenergia hasznosításának. A továbbiakban ebből idézünk: „Az ország energiaellátásával kap­csolatos feladatok megoldásában je­lentős helyet foglalnak el a vízerőmű­vek. Az összes erőművi villamosenergia­termelés nyereségének kb. 40%-a a vízerőműveknek köszönhető. 1983 elején a vízerőművek összes elméleti beépített teljesítőképessége 56 000 MW volt, az 1982-ben vízerőművekben termelt villa­mos energia pedig 174,7 milliárd kWh, az összes termelés 12,8%-a. A folyó öt­éves tervben a vízerőművek teljesítőké­pesség növekményét alapvetően a kö­vetkező gépegységek üzembe helyezé­sével érték el; két, egyenként 117 MW-os gépegység a Dnyesztrovi vízerő­műben; négy, egyenként 78 MW-os a Csebokszári vízerőműben; két, egyen­ként 200 MW-os gépegység Kurpszaji vízerőműben; három egyenként 78 MW-os gépegység a Nyizsnyekamszki vízerőműben és egy 190 MW-os gép­egység Samhorszki vízerőműben. A vízenergetikát országunkban a re­gionális feltételektől függően három alapvető irányban fejlesztjük. A köz­ponti területeken, ahol az energiafo­gyasztás menetrendje igen egyenlőtlen, az energiarendszerekben a vízerőművek és a SZET-ek szerepe a szabályozás. A fejlesztés második iránya az ország ázsiai részére, mindenekelőtt Szibériára, és a Távol-Keletre jellemző. Az itt ter­melt olcsó villamos energiát nagy ipari komplexumokban használják fel. És vé­gül a harmadik irány a vízenergia­források komplex hasznosítása, amit el­sősorban Közép-Ázsiában és Kazah­sztánban valósítanak meg. A XI. ötéves terv előirányozza nagy vízerőművek építését Szibéria és a Tá­vol-Kelet folyóin. A szibériai és a közép­ázsiai folyókon épült vízerőművekben termelt villamos energia önköltsége az egész Szovjetunióban a legkisebb. 1958-ban teljes terheléssel már üze­melt az Irkutszki vízerőmű az Angarán. 1955-ban kezdték el a 4100 MW-os (később 4500 MW-osra bővített) Bratsz­­ki, valamint a 6000 MW-os — a világon legnagyobb — Krasznojarszki vízerőmű építését. A vízerőművi teljesítőképessé­gek koncentrációja a 70-as években folytatódott. 1975-ben 19 olyan vízerő­mű volt üzemben, amelyek egység­teljesítőképessége meghaladta az 500 MW-ot. Ezek az ország összes vízerőmű­vi teljesítőképességének 68%-át tették ki. 1974-ben kerültek üzembe az Anga­rán épült Usztyi-llimi vízerőmű első gépegységei, egy év múlva pedig ára­mot termeltek a Zeiszki vízerőmű első gépegységei. Sikeresen fejlődik a nagy vízerőművek építése Közép-Ázsiában. Itt külön említést érdemelnek Dél-Tadzsi­­kisztán egyedülálló vízenergia forrásai, ahol a közép-ázsiai vízenergia készle­teknek a fele, az egész Szovjetunió víz­készletének pedig kb. 8%-a koncentrá­lódik. Tádzsikisztán ékessége a Vahs folyó, fajlagos meder-teljesítőképesség tekintetében felülmúlja az olyan hatal­mas folyókat, mint a Volga, a Jenyiszej és az Angara. A szakértők számítása szerint a Vahs egy kilométernyi szaka­sza majdnem háromszor annyi villamos energiát képes adni, mint a nagy Je­nyiszej 1 km-e. A Vahson 1 kWh terme­léshez elegendő kb. 2 m3 víz. A hozzá­vetőleg 300 milliárd kWh-os potenciális vízenergia-készlettel Tádzsikisztán a SZU-ban a második helyet foglalja el az Oroszországi SZSZSZK után. 1979- ben határidő előtt 15 hónappal teljes terheléssel üzembe került Közép- Ázsia legnagyobb vízerőműve, a 2700 MW-os Nureki vízerőmű. Jelenleg a Vahs folyó felső folyásán megkezdődött vahsi vízlépcső egy még nagyobb erő­művének építése a 3600 MW-os Roguni vízerőműé. 335 m magas gátja ciklikus­futószalagos technológiával épül: a szállítószalag termelékenysége 4000 t/h. 1980- ra az 500 MW-os és ennél na­gyobb teljesítőképességű vízerőművek száma 22-re nőtt, beépített teljesítőké­pességük pedig az összes vízerőművi teljesítőképesség 74,2%-a volt. Emellett az 1000 MW-os és ennél nagyobb egy­ség-teljesítőképességű vízerőművek az összes vízenergetikai teljesítőképesség 64%-át adják. A folyó ötéves terv so­rán folytatódik az Angara—Jenyiszej víz­lépcső építése. Lényegében befeje­ződik a világ egyik legnagyobb vízerő­művének, a 6400 MW-os Szajano­­susenszkojei vízerőműnek építése, ahol a hetedik, utolsó előtti vízgép szerelé­sének befejezését már ebben az évben várják. Megkezdődik az Angarán a 4000 MW-os Bogucsáni és a Burejszki víz­erőmű létesítése Távol-Keleten. Tervezik a 6600 MW-os közép-jenyiszeji vízerő­mű építésének megkezdését. Énnek az erőműnek éves villamosenergia-terme­­lése meghaladja majd a 31 milliárd kWh-t. Elkészültek a világ egyik legna­gyobb 15 ezer MW-os vízerőművének tervjavaslatai a Turuhanszki vízerőmű az Als—Tunguszon épül majd és éves villamosenergia-termelése eléri az 50 milliárd kWh-t. A csúcs-vízerőművek építésén kívül a SZU európai területének központi, déli és észak-nyugati részén az energetika új, hatékony ágazata is fejlődik — a szivattyús energiatározás. A kijevi víz­energetikai komplexum keretében mű­ködik a 225 MW-os Kijevi SZÉT. Moszkva alatt épül az 1200 MW-os Zsagorszki, Litvániában pedig az 1600 MW-os Kajsjadori SZÉT, Európa egyik legna­gyobb szivattyús energiatározója. Az új és megújuló energiaforrások a SZU tüzelőanyag energiamérlegébe való bevonása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Hasznosításukat különösen indokolják a hatalmas potenciális for­rások, a kimeríthetetlenség, a tisztaság, a termodinamikai egyensúly megőrzése égitestünk hőmérlegében — írja cik­kében P. Sz. Nyeporozsnij, szovjet ener­getikai és villamosítási miniszter. Bukta Endre 8

Next

/
Thumbnails
Contents