Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
Gazdaságos megoldás a szennyvíztisztító telepeken A szennyvízmennyiségmérés problémái •— minden indokolt esetben élni kell a munkajogi (fegyelmi és kártérítési) felelősségre vonás eszközével; — a hatósági jogkört gyakorló szervek eljárásuk során biztosítsák a jogszabályok következetesebb megtartását és fordítsanak fokozott figyelmet az ügyintézés egyszerűsítésére és gyorsítására, bürokrácia csökkentésére. A bűnözés, a nem kívánatos társadalmi jelenségek visszaszorítása érdekében hatékonyabban fel kell használni a jogi és a gazdasági eszközöket, ezen túlmenően azonban a társadalmi eszközök (meggyőzés, tudatformálás, nevelés stb.) következetes alkalmazásával is élni kell. Feladatok a vízügyi ágazatban Az OVH Elnöki Értekezlete megtárgyalta az ellenőrzési tevékenység javítását, a felelősségre vonás szigorítását és meghatározta ez irányú feladatainkat. A vízügyi ágazatban is fokozni kell az ellenőrzés (belső ellenőrzés) hatékonyságát, célratörőbbé kell tenni a negatív jelenségek visszaszorítását szolgáló politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevékenységet. Az MSZMP KB, valamint a Minisztertanács irányelveit az éves ellenőrzési tervek összeállításánál, a vizsgálatok realizálásánál, a felelősségi rendszer működtetésénél következetesen alkalmazni kell és meg kell teremteni a hatékonyabb ellenőrzési munka feltételrendszerét. Az Elnöki Értekezlet szükségesnek Ítélte, hogy a vezetők munkájának elbírálásánál kiemelt szerepet kapjon az ellenőrzési munka hatékonyságának növelése és a felelősségi rendszer gyakorlati alkalmazása is. Javasolta a vízügyi pártszervezeteknek, hogy a szemléletformálás érdekében foglalkozzanak többet a munkaerkölcs követelményeivel, a helyes hivatali magatartás és közszolgálati felelősség kérdéseivel. Az elmúlt évben ágazatunkban a társadalmi tulajdont megsértőkkel szemben szerveink következetesen eljártak és 316 esetben indítottak fegyelmi eljárást, 15 esetben tárgyalták a cselekményt Társadalmi Bíróság előtt és 519 esetben tettek feljelentést nyomozati szerveknek. A társadalmi tulajdon védelme érdekében ágazatunkban továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani: — a társadalmi tulajdonvédelemmel foglalkozó szervezeti egységek, rendészek, és társadalmi őrök hatékony munkájára; — a bizonylati fegyelem betartására, különösen az üzemanyagok, építőanyagok, teljesítmények elszámolására, a pénz őrzési és szállítási szabályainak betartására; — a külső és belső munkahelyek anyagainak, gépeinek, eszközeinek biztonságos tárolására és őrzésére, valamint —• az ellenőrzések, (vezetői- és belső ellenőrzések) hatékonyságának növelésére. A vízügyi ágazat állóeszközeinek védelme, a termelő és szolgáltató eszközök célirányos, hatékony működtetése igényli a vízügyi ágazat dolgozóinak tevékeny részvételét és fegyelmezett munkáját. dr. Csevár Antal A szennyvíztisztító telepeken tisztítandó szennyvízmennyiség megállapításának igénye a mindennapi gyakorlatban nemcsak a rosszul működő telepek szennyvízbírságának megállapításánál jelentkezik, de elsősorban a telepet üzemelő vállalatnak lenne nélkülözhetetlenül szükséges a telepére érkező szennyvízmennyiség pontos ismertetése. Sajnos e téren igen rossz gyakorlati tapasztalataink vannak. Elsősorban szemléleti okokra vezethető vissza, hogy még azoknál a telepeknél sem állapítható meg pontosan az odaérkező szennyvízmennyiség, ahol erre megfelelő mérő berendezések állnak rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy sokszor rosszul értelmezett vállalati érdekek miatt nem fordítanak kellő gondot a mérőberendezések karbantartására, pótalkatrészek, tartalék készülékek beszerzésére, és egyáltalán a pontos, megbízható mérések megszervezésére. Olyan tévhit is mutatkozik helyenként, hogy jobb ha nincsenek pontos adatok, mert így aszerint lehet azokat produkálni, ahogyan a mindenkori helyzet, és érdekek megkívánják. Kisebb tisztítótelepeknél műszakigazdasági meggondolásokra hivatkozva egyes üzemelők olyan álláspontot képviselnek, miszerint a szennyvízmennyiség pontos mérése nem áll arányban az ahhoz szükséges ráfordításokkal, beruházási, üzemelési (kezelési, karbantartási) költségekkel. A szennyvízmenyiség-mérés hiányosságainak feltárásánál az üzemelők magyarázkodásait, védekezéseit nagyjából három kategóriába lehet sorolni: 1. Főleg a kistelepeknél azzal védekeznek, hogy a telepen eredetileg sem terveztek megbízható mérésre alkalmas berendezést, ilyen nem is épült, vagy egyáltalán ilyen utólag nem létesíthető sem a be-, sem a kifolyó szennyvízvezetékre. 2. A mérőberendezések (mérőbukók, parschall csatornák), illetve a kapcsolódó műszerek gyakorta meghibásodnak, nincs pótalkatrész vagy tartalék egység. Miután alig van automatikus mérés és többnyire csak egy vagy két műszakban van kezelő személyzet a telepen, nem tudnak folyamatos mérést végezni. A hibás műszerek javítása hónapokat vesz igénybe. 3. Főleg a nagyobb, 1500—10 000 m3/d szennyvízmennyiséget fogadó telepeken és különösen a legújabb modern szennyvíztisztító berendezéseknél a meglevő mérőműszerek gyakori meghibásodására, azok javításának elhúzódására, pótberendezések beszerzésének pénzügyi (valutáris) nehézségeire hivatkoznak. A legjobban megfelelő indukciós mérőberendezések beszerzését, ahol ilyen még nincsen, állítólag nem engedélyezik, törlik a beruházási, beszerzési előirányzatokból. Ezután érdemes tüzetesebben is áttekinteni milyen szennyvízmennyiségi adatokat szolgáltatnak a telepeket üzemelő vállalatok. Az 1—3. pont alatti „objektív" okokra hivatkozva szennyvízmennyiségként a település (város, község) számlázott vízfogyasztás mennyiségét adják meg, még olyan esetekben is, amikor saját közlésük szerint megoldottnak tartják a mennyiség-mérést indukciós úton vagy parschall csatornával és kapcsolt regisztráló műszerrel. Különböző célra szolgáltatott alapadatokban így 10—30%-os eltérések is vannak aszerint, hogy számlázott, „mért”, vagy korrigált mennyiséget közölnek. A „mért” szennyvízmennyiségnél rendszerint nem közlik a mérés módját, pedig azok csak ritka esetben alapulnak tényleges mérésen. Kevés kivétellel ez a mérőbukós méréseknél áll fenn, amikor az 1. és a 2. műszakban a mérőbukónál óránként mért vízállásokból számítják az érkező vagy elfolyó szennyvíz mennyiséget, és az így kapott menynyiséget, és az így kapott mennyiség felét hozzáadják 3. műszakként a ténylegesen mért értékhez. Sajnos igen roszszak a vízállás mérésekre vonatkozó tapasztalatok is. Az észlelés többnyire szubjektív módon történik, s ez egymagában nagy hibalehetőség forrása. Az így keletkező hibát tovább növeli a hibás adatból a 3. műszakra mechanikusan beállított mennyiség. Ha van 3. műszak, a sötétben művilágításnál észlelt vízállások pontossága eléggé kétséges. A mérőbukós mennyiség mérésnél be kellene vezetni a folyamatos automatikus szintjelzést és regisztrálást, amilyen jelenleg alig van üzemben. A szennyvíz mennyiségét az átemelő szivattyúk teljesítményéből és üzemidejéből is számítják. Ez a mérési mód csak úgy lenne elfogadható, ha perc pontossággal rögzítenék a szivattyúk működését és pontosan be lenne mérve és rendszeresen ellenőrizve lenne a szivattyúk teljesítménye. Az így közölt mennyiségeknél nem voltak megállapíthatók ezen követelmények teljesítése. Korrigált mérési adatok szerepelnek többnyire a hatósági eljárások jegyzőkönyveiben, amikor a valószínű szennyvíz mennyiséget az összes rendelkezésre álló, a fent említett módszerekkel kapott eredmények összevetéséből állapítják meg. Nem szükséges magyarázni, hogy azoknál a berendezéseknél, amelyeknél az elfolyó tisztított szennyvíz annak rossz minősége miatt bírság alá esik, az üzemelő lehetőleg alacsonyabb szennyvízmennyiség elfogadására törekszik. Amikor azonban a berendezés túlterheltségét kell megállapítani, vagy a telep rekonstrukciójához alapadatokra van szükség a legmagasabb értéket igyekszenek alátámasztani. 6
