Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
leményét megnyugtassuk, mondta befejezésül az OVH elnökhelyettese. Varga Miklós elnökhelyettes megnyitója után Valló Sándor Állami-dijas, a VIZITERV közmű főmérnöke „A vízügyi műszaki tervezés a Balaton térségében” címmel tartott előadást, a vízi közművekre összpontosítva mondanivalóját. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Balaton vízkészlete megfelelő vízkivételi korlátozásokkal elegendő. Jó vizszintszabályozási renddel +70 és + 100 cm közötti siófoki vízállás az évek túlnyomó részében a fürdési idényben is biztosítható. Valló Sándor ezt követően ismertette a balatoni térség közműves vízellátásának alakulását és a fejlesztési koncepciót. Ennek kapcsán többek között rámutatott arra, hogy a Balaton körüli üdülő-települések vízellátása a fejlesztés első szakaszában településenként önállóan történt. 1973-ig a térségben levő települések vízellátásának megoldása a helyi vízkészletek — felszín alatti rétegvíz és karsztvíz, felszíni víz — hasznosításával történt. A déli parton mélyfúrású kutakra és felszíni vízkészletekre települt helyi vízművek épültek. A nyári csúcsfogyasztás kielégítésének gondját oldották meg vagy legalább jelentős mértékben csökkentették az idényjellegű felszíni víztisztító berendezések (DEVIG-ek), amelyeket az ún. gyorsfejlesztési program keretében a súlyosabb vízhiánnyal küszködő üdülőkörzetekben telepítettek. A vízigények növekedése, továbbá a helyi vízbeszerzési nehézségek előtérbe helyezték a regionális vízműrendszerek építését, amelyek hidrogeológiailag vagy gazdaságilag összefüggő térségek közös vízbázisainak együttes kihasználásával, közös hálózati rendszerekkel oldják meg a vízellátást. A helyi vízbeszerzési lehetőségek a regionális vízellátó rendszereken belül természetesen továbbra is kihasználásra kerülnek. Az eltérő területi sajátosságok és a kapcsolódás feltételeinek figyelembevételével három regionális rendszer alakult ki, mutatott rá az előadó: — Délkelet-Balatoni Regionális Vízmű (Balatonöszöd és Balatonkenese között), — Északkelet-Balatoni Regionális Vízmű (Zánka és Balatonkenese között), — Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű (Balatonöszödtől körbe Zánkáig). A Délkelet-Balatoni Regionális Vízmű ellátási körzete a Balatonkenese és Balatonöszöd közötti partszakaszon terül el, a fogyasztás súlypontja Siófok térségében van. Az Északkelet-Balatoni Regionális Vízmű jelenleg még a Balatonalmádi és Balatonakali közötti településeket látja el ivóvízzel. A regionális vízmű határa a későbbiek során keleten Balatonkeneséig, nyugaton pedig Zánkáig terjed. A három regionális rendszer közül a legnagyobb kiterjedésű a Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű, melynek fő vízbázisa a Nyirád térségében folyó bauxitbányászkodás érdekében felszínre emelt karsztvíz. A Balaton északi partján jelenleg Balatonszepezdig, a déli parton Keszthelyen, Fonyódon keresztül Balatonöszödig terjed a rendszer. Ennek határa a jövőben az északi parton keletre, Zánkáig tolódik majd ki. A regionális vízmű szolgáltat vizet Tapolcának és a Viszlópatak menti községeknek, továbbá Veszprém megye egyéb településeinek, köztük Sümegnek is. A folyamatban levő beruházások a víztermelési kapacitás növelésével, a kaposvári és marcali távvezetékek kiépítésével Somogy megye egy részének a regionális rendszerhez való csatlakozását tették lehetővé, és az említett városok vízellátásához nyújtanak segítséget. A balatoni vízellátás fejlesztése a regionális vízművek keretében valósul meg. A IV. ötéves terv időszakában kiépült a regionális vízellátó rendszerek első üteme. A tervidőszak második felében és az V. ötéves terv folyamán országos szintű politikai és gazdasági döntések történtek az infrastrukturális ágazatok fokozott fejlesztése érdekében, melyek szükségessé tették a korábban kialakult és tervekben is kidolgozott távlati vízellátás-fejlesztési koncepciók felülvizsgálatát. Az ezzel összhangban álló vízügyi ágazati előkészítés a vízigényekre vonatkzó új előírásokban testesült meg. Ezek már tekinettel voltak a korszerű háztartási felszereltségi és gépesítési színvonalra. Ennek megfelelően a távlati igényeket is kielégítő új és magasabb vízigényeket fogalmaztak meg. A folyamatban levő beruházásokat is tekintve, az 1985. évi várható állapot szerint a 3 regionális rendszert tápláló vízbázisok nyári összkapacitása 161 000 m3/d lesz. Ennek megoszlása helyi jellegű felszín alatti (réteg-) vizek 41% 66 000 m3/d nyirádi karsztvíz 29% 47 000 m3/d balatoni felszíni víz 30% 48 000 m3/d 100% 161 000 m3/d 1983-ban a VIZITERV elkészítette a vízellátási telítettség 2010 évi állapotára vonatkozó fejlesztési koncepciótervet. A fogyasztókat kategóriánként (állandó lakosok, tartós üdülők és kirándulók) elemezve a tartós nyári csúcsigény 355 000 m3/d-re becsülhető. Az 1—2 napig tartó kiugró csúcsokat a vízbázisok teljes kihasználása mellett a napi fogyasztásingadozásra szánt 40—45% tároló térfogat 10—15%-os növelésével biztosítjuk. Az üdülőterület helyi felszín alatti vízkészletei mellett a távlatban két vízbázis szolgálja a regionális ellátást: a balatoni felszíni vízművek és a Nyirád környéki bauxitbányászással kapcsolatban felszínre emelt karsztvíz. A három említett vízbeszerzési mód aránya a távlatban: helyi felszín alatti vízbeszerzés 12% 40 000 m3/d Nyirádi karsztvíz 28% 100 000 m3/d balatoni felszíni víz 60% 215 000 m3/d 100% 355 000 m3/d A felszíni vízkezelő művek tervezett kapacitása (a jelenleg meglevő kapacitással együtt): Balatonszéplaki felszíni vízmű Fonyódi felszíni vízmű Balatonfüredi felszíni vízmű Balatonfői (Kenese) felszíni vízmű Balatonöszödi DEVIG vízmű 57 000 m3/d 75 000 m3/d 26 000 m3/d 40 000 m3/d 8 600 m3/d Balatonakarattyai DEVIG vízmű 2 800 m3/d Balatonalmádi DEVIG vízmű 1500 m3/d Ealatonföldvári felszíni vízmű 3600 m3/d 214 500 m3/d A Nyirád környéki karsztvíz távlatban két kúttelepen keresztül kerül a regionális rendszerbe. Az Izamajori medencén keresztül csúcsban 65 000 m3/d, a Deáki-pusztai kutakból csúcsban 35 000 m3/d vízmennyiség igénybevétele szükséges. A téli vízfogyasztás lényegesen alacsonyabb a nyári vízigénynél, így a felszíni vízművek teljes kapacitású üzemelésére csak nyáron van szükség. A téli, illetve az átlagfogyasztás időszakában egyes vízkezelő telepek csökkent kapacitású víztermelése, illetve egyes telepek teljes üzemen kívüli állapotba való helyezése is lehetséges. A balatonfői öntöző-vízkivételi mű mellé tervezett felszíni vízmű megteremti a kapcsolatot a Délkelet- és Északkelet-Balatoni Regionális Vízmű között, mivel a vízműtelep fele-fele arányban szolgáltat vizet a két rendszernek a balatonkenesei és a balatonfüzfői fővezetékeken keresztül. Ugyancsak közvetlen kapcsolat létesül a Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű, valamint az Északkelet-Balatoni Regionális Vízmű között a Balatonszepezd—Zánka, illetve a Zánka—Balatonudvari fővezetékek kiépítésével. Ez utóbbi fővezeték juttat majd vizet az ÉK-Balatoni regionális rendszerbe, a nyirádi karsztvízből. Előadása további részében Valló Sándor a balatoni térségi csatornázási, szennyvízkezelési és elhelyezési rendszereinek kialakulásával és fejlesztési koncepciójával foglalkozott, hangsúlyozva: a koncepcióterv szerint biztosítani kell, hogy 7 központi szennyvíztisztító telepre kerüljön a tópart összes üdülőhelyeinek szennyvize és ezeken a telepeken kapja meg a megfelelő kezelést. A kezelés után lehetőség szerint biztosítani kell a tó vízgyűjtő rendszeréről történő kivezetést. A tervben megjelölt regionális telephelyek, a távlatban várható kapacitások és a kezelt szennyvíz befogadói a következők: I. sz. régió Balatonvilógos—Balatonszárszó térsége Központi szennyvíztisztító telep: Siófok, 45 000 m3/d Befogadó: Sió vízgyűjtő rendszer II. sz. régió Balatonszemes—Fonyód térsége Központi szennyvíztisztító telep: Boglárlelle, 20 000 m3/d Befogadó: Nagykoppóny vízgyűjtő rendszer 7
