Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
1. tábla A hosszú távú vízügyi szakmunkaerő-struktúra prognosztika fázisai és módszerei A prognosztika fázisai Jellegzetesebb módszerei Feladata'1’ a) Célkitűzés és egységes fogalmi keret kialakítása Fogalmi modellezés Ágazati keresztmetszetmódszer Foglalkozástipológia Többváltozós stat. modellek <1> b) Prognózismegalapozó ismeretfeltárás Delphi-, SEER-módszer Becslő eljárások <2> c) Megalapozó közgazdasági elemzések Mat. stat. módszerek Termelési függvények Közgazdasági mat. modellek d) Műszaki-technológiai fejlődés hatáselemzése Normatív módszerek Tiend-extrapoláció Modell-üzem módszer e) Verbális és számszerűsített prognózis készítése Faktoranalízis, SEER Idősorelemzés Többváltozós stat. modellek <3> * A zárójelben szereplő számok a prognosztika feladatának szakaszaira utalnak A funkcionális terület és a foglalkozási típus mellett az elemzés harmadik dimenzióját a figyelt szakképzettségi irányok képezik. Ezeket úgy célszerű megválasztani, hogy egyfelől elegendő mozgásteret biztosítsanak a munkahelyi struktúra jövőbeli változásainak leképzéséhez, másfelől mindegyikük kapcsolódhasson több iskolai végzettségi szinthez és képzési formához is. Vannak általános és vannak ágazatspecifikus szakirányok. Alaposabb elemzés legalább 30 szakirány figyelését kívánja meg. Néhány ezek közül: vízépítés, vízgazdálkodás, vízgépészet, vízműkezelő, csatornaműkezelő, vízkárelhárító, környezetvédelmi stb. Az eddigiek alapján lehetővé válik néhány kulcsfogalom pontosabb meghatározása. A továbbiakban — funkcionális területen a vízügy, mint termelő infrastruktúra valamely homogén részterületét (jelölése fk, ahol к = 1 ... F), — foglalkozási típuson a munkahely és munkakör típusa, a beosztás-besorolás és az iskolai végzettség által meghatározott kategóriát (jelölése lt, ahol i = 1 . . . L), — szakképzettségi irányon az egyén szakképesítése és szakmai gyakorlata által meghatározott kategóriát (jelölése Sí, ahol i = 1 .,. S), illetve e részterületek és kategóriák halmazát fogom érteni. Ennek alapján — a szakmastruktúra a szakképzettségi irányok nagyságrendi megoszlását jelenti a funkcionális területeken, mint vonatkoztatási alapon, — a munkaerőstruktúra a foglalkozási típusok nagyságrendi megoszlását jelenti a funkcionális területeken, mint vonatkoztatási alapon, valamilyen vizsgált időszakban. A szakmunkaerő-struktúra mind a szakma-struktúrát, mind a munkaerő-struktúrát magában foglalja: ez a háromdimenziós fogalmi modell, amelyből kiindulva megfogalmazható a hosszú távú prognosztika feladata. 1. A jelenleg foglalkoztatott munkaerő összetételének meghatározása. 2. A szakmunkaerő struktúrát hosszú távon befolyásoló tényezők perspektívájának elemzése. 3. A szakmunkaerő-struktúra prognózis elkészítése a vizsgált időhorizonton. Az első szakaszban a modell kiinduló állapotát számszerűsítjük, ebből — a második szakaszban — kvalifikálhatok az elemzés során felderített struktúraformáló hatások következményei, miáltal, a harmadik szakaszban elénk tárul a prognosztizált célállapot. A modell kiinduló és célállapotának bemutatásához célszerű a vizsgálatot kétdimenziós esetre egyszerűsíteni, és az adatokat eszerint táblázatba rendezni. Miután funkcionális területekre vonatkozóan kívánom a vizsgálati szempontok szerinti megoszlást megismerni, ez lesz /<= F foglalkozási típus szakképzettség irány ty] [Ti) [Qjl ,K = 2 foglalkozási típus K- 1 foglalkozási típus szakképzettség irány [ W ] [Si,] [m-j] 1. ábra: A k. funkcionális terület szakmunkaerő-összetétele a harmadik, nem ábrázolt dimenzió. A statisztikai elemzés kereteit az 1. ábra szemlélteti. Legyen M a foglalkozási típus és szakképzettségi irány szerinti megoszlás mátrixa. Az mij mátrix elemek kezdetben általában nem ismertek. Ismert ugyanakkor a sorösszegek m, és az oszlopösszegek m, vektora. A szakmunkaerő-struktúra feladatának és a statisztikai elemzés kereteinek fenti megfogalmazása lehetővé tette egy matematikai programozási jellegű entrópia-maximalizálási feladat megfogalmazását, amelynek célja az aggregált adatok felbontás becsléseiből eredő pontatlanságok minimalizálása, és ennek alapján egy becslőmodell kidolgozását a jelenlegi és prognosztizált struktúra számszerűsítése céljából. A statisztikai elemzés eredményeképp egy-egy háromdimenziós mátrix jeleníti meg a szakmunkaerő-struktúra két különböző időszakban megfigyelt állapotát. A számszerű átrendeződés mögött bonyolult, szerteágazó változási folyamatok zajlanak le, melyek feltárása a módszerek igen széles skálájának alkalmazását igényli. Az 1. tábla mintegy a probléma bonyolultságát szemléltetendő, a prognosztika fázisain végighaladva összefoglalja a szóba jöhető fontosabb módszereket. Az egyes fázisok egyaránt jelentik a prognosztizálási munka szakaszait és a prognózisfeladatok elkülöníthető csoportjait. Egymással erős átfedésben, együttesen alkotják mindazt, amit prognosztikának nevezünk. A hosszú távú munkaerő-tervezés módszertani megújítása a tervezés első bevezető fázisában kell, hogy elkezdődjön. A tervezés információ ellátásának minőségi javulásához mindamellett ez nem elegendő: szükség van a struktúraformáló folyamatok rendszerelméleti elemzésére és az eredmények funkcionális megközelítésű kiértékelésére is. Ehhez a meglevő statisztikai csoportosítástól el kell térnünk, és a szervezeti, szervezett csoportonként aggregátumokat funkcionális területekre kell dezaggregálnunk. A felbontás becsléses eljárás alkalmazását kívánja, amely természetesen valamekkora pontatlanság forrása. Ez az ár, amit a szakmunkaerő-struktúra mélyebb feltárásáért fizetünk, ami nélkül pedig megbízhatóbbnak tekinthető prognózis aligha készíthető. dr. Halász Miklós Hivatkozások (1) Augusztinovics Mária (1979) Népgazdasági modellek a távlati tervezésben (2) Halász Miklós (1983) Az ágazati munkaerőszerkezet és szakma struktúra-prognózis módszertanának kidolgozása (3) Hausstein, H. D. (1969) Wirtschaftsprognose (4) Kovács János (1980) A munkaerő társadalmi újratermelése és tervezése 5
