Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
A Vaskapu A KGST Villamosenergia Állandó Bizottság vízerőmű szekciójában egyre jellemzőbbé válik, hogy elsősorban azoknak a kérdéseknek kidolgozásán fáradoznak, amelyek a korszerű technika alkalmazása végett a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Az alábbi kérdé.»k kerültek mélyebb elemzésre a vízerő-hasznosítás területéről: — a KGST országok és Jugoszlávia főbb erőművi berendezéseinek tervezése, építése és üzemelése terén szükséges műszaki haladás alapirányainak meghatározása 1990-ig, tekintettel a vízerő hasznosítására; — a KGST országok és Jugoszlávia vízgyűjtőin előadódó extrém hidrometeorológiai viszonyok által a vízi erőművek tervezésére és üzemeltetésére gyakorolt hatás elemzése; — az energiarendszerekben hasznosított szivattyús-tározós erőművek hatékonyságának értékelési módszere, a para méreterek műszaki-gazdaságosssági alátámasztásával. A fenti témakörök kidolgozásával elő lehetett segíteni a vízerő-hasznosítás 1990-ig terjedő fejlesztési célkitűzési alapjainak létrehozását. A KGST országok tudományos kutató intézetei tevékenységük során nagy teret szenteltek a vízerőművek és szivatytyús tározós erőművek üzemelésének tökéletesítésére, a gátak, csatornák, alagutak, vízkivételek, szivárgásgátló függönyök, résfalak szerkezetének kidolgozására, a tervezési megoldásokat elősegítő kutatásokra, a gátak biztonságára és állékonyságára, polimer anyagok alkalmazására, a feladatok számítógépi megoldására. A KGST országok közös erővel és a vízerő-hasznosítási szekció közreműködésével kidolgozták az 1990-ig terjedő energetikai távlati fejlesztési tervet és a fejlesztési alapkoncepciókat, összeállításra került ,,A KGST országok és Jugoszlávia gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletének pontositása” c. tanulmány. Napirendre kerültek a vízerőművek és szivattyús energiahatározók üzemeltetésének korszerűsítésével kapcsolatos kérdések. Evégből komplex vizsgálatokat végeztek az országok szakemberei a létesítmények méretezése korszerű módszereinek kidolgozására, az üzembiztonság megoldására különböző mérnökgeológiai és szeizmológiai-tektonikai viszonyok esetén. Az országok kutatásaikat kiterjesztették az optimalizálási problémák megoldására is. Közös vizsgálatokat végeztek a BNK-, MNK-, LNK- és JSZSZK-ban felépíthető szivattyús tározós erőművek műszaki-gazdaságossági mutatóival kapcsolatosan (ezek a művek az országok közös beruházásával épülnének.) Jelentős az a munka, amelyet a vizerő-hasznosítási szekció új anyagok vízépítésben való alkalmazása terén folytatott, amelynek keretében összesítették az aszfalt-beton, polimer és epoxi anyagok, oldatok különböző ragasztó és hermetizáló anyagokkal kapcsolatosan a KGST országokban és Jugoszláviában szerzett tapasztalatokat. Fontos kutatásokat végzett a szekció a környezetvédelem terén is. Jelenleg is napirenden van a vízlépcsők okozta ökológiai hatások, változások vizsgálata. A szekció célul tűzte ki a vízépítési művek építése és üzemeltetése során adódó ökológiai hatások vizsgálatát és a negativ hatásokkal szembeni természetvédelmi intézkedések kidolgozását. Korábbi kimunkálásaik is rámutottak, hogy a vízerőművek építése okozta negatív következmények elhárításának legfőbb módja az előrelátó tervezés, amelyet jól alátámaszthatnak az ésszerűen megválasztott modellkísérletek és vizsgálatok. A vízlépcsők hatására hidrológiai, hidrogeológiai; vízminőségi változások állhatnak elő, kihatások- mutatkoznak a vízgazdálkodás egyes területein, így a folyószabályozás, árvízvédelem, belvízvédelem, halászat (halgazdálkodás), mikroklíma vonatkozásában. Ezeket a hatásokat egyedileg vizsgálják és a negatív hatások kiküszöbölésére történnek intézkedések. Minden esetben az a törekvés, hogy a mérnöki létesítményt a természetes körülmények minél kisebb mértékű megzavarásával illesszék bele a környezetbe és minimumra csökkentsék az említett — a hidrológia, a hidrogeológia és vízminőség vonatkozásában beálló esetleges — változásokat s negatív hatásokat. A vízerő-hasznosítás terén dolgozó mérnökök a természetbe való beavatkozás során új, magasabb szintű termelési és életfeltételeket biztosító környezetet hoztak létre. A jelenkor jelenségeinek — a lakosság növekedésének, az életszínvonal emelkedésének, az ipar és mezőgazdaság fejlődésének — kísérőjelenségeként egyre fokozódó feladatot jelent a vizek kártételei elleni védekezés, a vízigények kielégítése, továbbá a vizek szennyezés elleni védelme, a vízminőség-védelem. így a vízerő-hasznosítással kapcsolatos környezetvédelmi feladatok: a természetes viszonyok társadalmi szükségleteinek megfelelő és a környezettel összhangban történő szabályozása és átalakítása, ugyanakkor a vízkészletek védelme a szennyeződéstől és a környezeti ártalmaktól. A vízügyi, vízerő-hasznosítási beavatkozások nagytérségekre gyakorolt környezetalakító hatása, a folyók belépcsőzése, vízerőművek, vízlépcsők, tározók építése, a lecsapolások és öntözések megvalósítása hosszú időszakra hat az emberi környezetre. A komplex nagytérségi vízi munkálatok környezetalakító hatását minden esetben részleteiben és minden műre egyedileg kell vizsgálni, s ezeket olyan szemlélet alapján kell kialakítani, amely a társadalmi igényeknek megfelelően mindenkor biztosítja a szükséges vizet megfelelő mennyiségben és minőségben, a megkívánt időben és helyen, s messzemenően figyelembe veszi a népgazdaság más irányú fejlődési igényeit. Ehhez a rendkívül nehéz feladathoz sok munkára van szükség. Nagy segítséget nyújtanak megoldásához a fontosabb vízgyűjtőkre és fejlesztési régiókra kidolgozott vízminőség-védelmi és környezetvédelmi koncepciók és programok. Ilyenek hazánkban is rendelkezésre állnak: a Felső-Dunára, a Sajó folyó vízgyűjtőjére, a Tiszalöki, Kiskörei és Csongrádi vízlépcsők hatásterületére (ÉVM Környezetvédelmi Titkársága által koordinált környezetvédelmi regionális tervek) stb. A KGST országok és Jugoszlávia együttműködésének jelenlegi szakaszát a vízerőhasznosítás terén az jellemzi, hogy fokozatosan az együttműködés hatékonyabb formáira térnek át. Ezzel kapcsolatos, hogy komplex együttműködési rendszer kialakíását „kutatás-gyártásalkalmazás" ciklus kialakítását tervezik, törekedve a kapott eredmények minél gyorsabb bevezetésére. A KGST Villamosenergia Állandó Bizottság 3. szekciójában a műszakitudományos együttműködés jelenleg öt nagy problémakörre koncentrálódik, amelyek a KGST országok komplex vízgazdálkodási rendszerei keretében a vízerőkészlet ésszerű hasznosításával; a vízerőművek és szivattyús tározós erőművek vízgépészeti berendezéseinek üzemelési kérdéseivel és vezérlési rendszerük kutatásával; a vízépítési létesítmények megfigyelésével és ellenőrzésével; beton és talajgáttal rendelkező szeizmológiailag stabil vízerőművek és szivattyús energiatározós erőművek vizsgálatával; nagynyomású vízépítési művek új anyagból való létesítése gépesítési módszereinek kutatásával, technológiájával kapcsolatosak. Jelentősek azok a munkák, amelyek a 3. szekcióban elkezdődtek a mikropotenciális vízerőkészlet lehetőségeinek feltárásával kapcsolatosan. Ebben a témakörben vizsgálják egységes berendezéstípusok kialakításának lehetőségét is, természetesen teljes fokú automatizáltságot figyelembe véve, tö-2
