Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
val ellátva. A kerekein 3250 községből vízvezetéki vízzel ellátottnak csak 8 tekinthető, közcsatorna csak 4 községben van. A vízvezetékkel ellátottak aránya 20%, a közcsatornával ellátottaké 18%. (A vízmüveik éves, együttes víztermelése eklkor 110 000 000 m3 volt.) Ezek a számok élesein világítanak rá elmaradottságunkra. A jelenlegi állapotokon segíteni csak hosszú, tartós, szervezett munkával lehet és igen nagy anyagi áldozatok árán.” A program célkitűzéseit akkor még nem volt mód egy konkrét gazdaságfejlesztési tervhez (településhálózat, ipar, mezőgazdaság) igazítani, ezért a terv kijelölte a fejlesztési főirányokat és feltételezett egy állandó fejlesztési költségnagyságrendet a fejlesztés és szintentartás céjlára. „Ahhoz, hogy a mai 2 millió ellátott lakos helyett 30 esztendő múlva 5 miiilllió Jegyen ellátva, évemként folyamatosain 200 millió Ft beruházás szükséges. Ezt a beruházási nagyságrendet állandósítva, az ellátott lakosok száma még 100 év múlva is csak 8,4 millió fő lesz.” A program az 1950—54 közötti, első ötéves tervre igen szerény összeget, 1440 millió forintot irányzott elő. A fő célkitűzés a bányásztelepülések és egyéb ipari központok, az ezekkel összefüggő településeik, valamint a közegészségügyi szempontból hátrányos helyzetben levő Iközületeik ellátása volt. A munkaprogram —amely sokáig a tevékenység elfogadott alapja volt — tartalmazta az alnyagi-műszaki háttérigényt, valamint az irányító és üzemelő szervezetre vonatkozó elgondolásokat is. A szakági koncepcióknak, programoknak ez az „őse” bármilyen egyszerű felépítésű is volt és a mai korszerű, jól megalapozott programoktól színvonalában, kidolgozásának módszerében messze el is maradt, mégis elindítója volt egy addig soha nem látott fejlődésnek. A harmincöt év munkájának eredményei már mindannyiunk előtt ismertek: Minden városunkban van vízmű és csatornamű, 1500 községnek is van vízvezetéke. Az összlakosság közel 80%-a van vízvezetékkel, féle közcsatornával ellátva. Kialakult a központi és területi irányítás szervezete, kutatóintézetek, nagy közműtervező és -építő vállalatok alakultak és létrejött a vízszolgáltató vállalatok országos hálózata. Időközben kialakult a társulati mozgalom, az ipari vízgazdálkodás, a vízminőség-védelem szervezete és a gazdasági szabályozók rendszere is. Mindezek a vízügyi ágazat fejlesztési, üzemelési, gazdálkodási és igazgatási feladatainak 60—70%-át teszik ki. Amikor a három és fél évtized eredményeit jóleső érzéssel említjük — megjegyezve azt, hogy ha nincs az 1948. szeptember 5-i Kormányhatározat, a szakágazatnak a vízügyi szervezethez való csatolása és a vízügyi kollektíva, mint „közeg”, amelyben a fejlődés a vízgazdálkodás egységes szemléletében és annak fegyelmezettségével történhetett —, aligha érhettük volna el ezeket az eredményeket. Falusi vizcsap A 35 év előtti „hőskor csapatából” csak neveket tudunk felsorolni (sajnos nagyon sok már nincs is az élők sorában), akik érdemei elévülhetetlenek. Az 1948. évi Kormányhatározatot Bartos István oki. mérnö'k, az OVH főtitkára, Harsány! Szabolcs oíkl. mérnök, az osztály megszervezője és első vezetője és Horváth József oki. gépészmérnök, az osztály helyettes vezetője készítették elő. Talán szeotimeatalizimus: az ügyért küzdők, a ma irányítóinak baráti „tablója” méltó helyen áll az OVH központi épületében, az akkori osztály — a mai Vízellátási és Csatornázási Főosztály elődje — munkatársainak —, ha csak nevük felsorolásával is a „Magyar Vízgazdálkodás” ad helyet. Az osztály munkatársai voltak 1948—50 (között: Fejlesztési csoport: Bélteky Lajos, Galgóczy Pál, Herein Beáta, Holló István, dr. Horváth Gábor, Józsa Ida, Jurt Ferenc, Horváth István, Somogyi Emma, Vicián Imre, Szitkei László. Műszaki tervezési csoport: Andor György, Abrahám Endre, Ábrahám Kálmán, Bellosevich Sándor, Bakos Nándor, Eszterhás Gyula, iFarkass Kálmán, Földi István, Ha nacsek Emil, Illés György, Jámborffy Pál, Kiss Géza, Kása Ida, Oppel Henrik, Zajlka Gábor. Üzemeltetési csoport: Alföldy György, Heger József, Vajda József, Vass József, Tumay István. Gazdasági csoport: Bereczky József, Feucbtmüinn Emília, Kardoss László, Thomay István. A vízellátásról való megemlékezés csak egy példa arra, hogy 1948-tól, a vízügyek államosításától eltelt három és fél évtized az egész magyar vízgazdálkodás eddigi életútjának talán legeredményesebb szakasza. Dr. Illés György Társulati úton a községekben közel 100 km csatorna épült 11
