Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
A Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (GHV) építése Csehszlovákiában zását, a korábban (tervezett pénzeszközök csökkentését. A feltételeikben és körülményekben bekövetkezett változások nehezítették a vízlépcsőrendszer építésének magyar munkáit is. Ugyanakkor a csehszlovák fél gépbeszerzési gondjai és az injektálás megfelelő technológiájának kialakítása rövidebb-hosszabb időre (korlátozta az előrehaladási a csehszlovák oldalion is. A tárgyalássorozat eredményeképpen a két ország miniszterelnökei 1983. október 10-én Prágában aláírták az államA Duna Pozsony és Budapest közötti szakaszának komplex hasznosítására vonatkozó elképzeléseik az 1970-es évek közepére érettek 'közös tervekké, megvalósítható létesítmény-részletekké. A sokoldalúan tervezett, egyeztetett, vizsgált adatok, számok, méretek és módszerek, tanulmányok és (kutatások tömege alapozta meg a magyar és csehszlovák párt- és állaimi vezetőik szerződését a Gabcilkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megvalósítására. A vízlépcsőrendszer építésére és üzemelésére vonatkozó közös elhatározást a magyar és a csehszlovák párt első titkárai közös közleményben jelentették be és az államközi szerződést a két kormány elnöke a csehszlovák párt- és állami vezetők budapesti tárgyalása során másnap 1977. szeptember 16-án írta alá. Ugyanakkor írták alá a Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei a vizlépcsőrendszer építésével kapcsolatos kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó kormányközi megállapodást is, amely szerint a csehszlovák fél az építés első éveiben saját területén kotrási munkákat végez a magyarok helyett, amelynek ellentételét a majdan termelt viílarnosenergia-részesedésünkből egyenlítünk ki. A vízlépcsőrendszer építési munkáit 1978-ban mindkét fél saját területén megkezdte. A munkák üteme igazodott az állaimközi szerződésben rögzített befejezési határidőkhöz. A jóváhagyott építési ütemterv szerint a Gabcikovói Vízlépcső erőtelepének első turbináját 1986-ban, míg a Nagymarosi Vízlépcső első turbináját 1989-ben indítják. 1980-ban és az azt követő időszakban Magyarország gazdasági viszonyai szükségessé tették a beruházások korlátoSzállitószalag behajózása az alvízcsatorna torkolatánál Az alvízcsatorna tengelyében kotort hajózható vezérárok Palkovicovo és Gabcikovo (Bős) között közi szerződést kiegészítő jegyzőkönyvet, azaz a befejezési határidőt négy évvel későbbi időpontban állapították meg. így az első gabcikovói turbina 1990-ben, az első nagymarosi turbina pedig 1993- ban kezdi meg az energiatermelést. A vízlépcsőrendszer építési munkái az eredeti és a módosított ütemterv szerint is (nagyobb volumenben a csehszlovák oldalon kezdődtek. Ennek tulajdonítható, hogy a csehszlovák fél építési munkáinak készültségi állapota 1983. végéig meghaladta a 30°/o-ot. Az építési ráfordítások eddigi mértéke több mint 4,5 (milliárd korona. Ezen felül kisajátítottak 1200 létesítményt, 3100 ha mezőgazdasági területet és 20 ezer ha erdőt. A keréken 25 km hosszú üzemvízcsatonna helyén 5,4 millió m3 humuszt szedtek le, 17 millió m3 elsődleges földmunkát végeztek el. A felvízcsatorna alatt, a 4 íkm szelvényben épített óriás bújtatónál és a gabcikovói hajózsilip és erőtelep területén 30 ezer m2 szigetelő résfalat építettek be. A nagy műtárgyak alapozásához szükséges injektálás során 1983. év végéig 135 ezer m3 betont és 23 ezer m3 vegyi anyagot használtaik fel. A Samorjától Komarnóig terjedő, közel 100 km hosszú munkaterületen 3600—3800 fő dolgozik. Részükre olyan munkásszállókat építettek, amelyek az építkezés befejezése után szállodai és turistaelhelyezésül szolgálnak. Ennek tulajdonítható, hogy a 4 emeletes, egyenként 280 személyes összekötött épületek kulturális, egészségügyi és sportlétesítményeit a későbbi üdülőközpontok igényeihez igazodva készítik el. Az ideiglenes felvonulási utak hossza meghaladja a 100 km-t. Az üzemvízcsatornával kapcsolatos kotrási és töltésépítési mun-12
