Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
Az elhelyező területet évek óta elhanyagolták, a rendszeres karbantartást elmulasztották: az árkok egy része színültig tele van trágyával, bennük elszaporodtak a bokrok, a bodza és akácfák. A nyárfák ápolása nem történik. Ennek ellenére a kedvező talajviszonyok (30% csernozjom barna erdőtalaj, 23% csernozjom homoktalaj, 25% gyengén humuszos homok és 22% réti talaj; a talajvíztükör 1,20—1,80 m mélyen található) következtében a kiöntözött hígtrágya víztartalma hamar elszikkad. Kedvező továbbá, hogy az öntözőtelep közötti!) húzódó IX-es számú főfolyás mintegy megszívja az öntöző területre jutó hígtrágyát, ill. annak a talajon átszűrt, tisztított vizét. A IX. számú főfolyás vízminőségében az öntözőtelep miatt kedvezőtlen változást eddig nem tapasztaltunk. Szabolcs-Szatmár megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat felsősimái sertéstelepét 1978-ben kezdték építeni és 10 000 férőhelyet terveztek. Az ólakból a trágya lemosása hidraulikus úton történik. A hígtrágyát 1 db 100 m3 térfogatú gyűjtőmedencébe vezetik gravitációs úton. Innen Flygt szivattyúval nyomatják a győri-típusú fázisbontó toronyba. A fázisbontó alatt 3 rekeszes szilárd-fázis tároló van, amelyet szalmabálákkal vettek körül. A tároló körüli csurgalékvíz-gyűjtő csatornát a gyűjtőmedencébe kötötték be. A hígfázist 2 db 2300 m3 térfogatú kiegyenlítő földmedencébe vezetik, felváltva. A földmedencékből 1 db 100 m3-es gyűjtőmedencébe, majd nyomócsövön át — felváltva — 2 db 12 000 m3-es Taurus W fóliával burkolt földmedencébe nyomatják a hígfázist. Innen föld alatti nyomóvezeték és hidránsok segítségével kiöntözik. Az öntöző berendezés Rain-Roll 30T típusú. Az üzemeltető tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a berendezések jól működnek. A Taurus W fóliáról viszont kedvezőtlen a véleményük. Takarítás alkalmával (iszap eltávolítás) — bármennyire vigyáztak — könnyen elrepedt, beszakadt a fólia, nem elég jó az öregedésállósága. Ez a sertéstelep kiváló példája annak, amikor a beruházó rendszer szemléletben átfogóan gondolkodott, a sertés tenyésztését nem tekintette bezártnak a kerítésnél, ahol a hígtrágya elfolyik; és természetesen az elképzelései megvalósításához elég pénze volt. A hígtrágyakezelés részben megoldott 4 sertéstelepen. Ezek a fehérgyarmati SERKÖV, a nagykállói „Virágzó Föld" Tsz sertéstelepe, a Szabolcs-Szatmár megyei ÄHV nyírmadai sertéstelepe és ugyanezen vállalat csenged sertéstelepe. Ebből a kategóriából részletesen: Fehérgyarmati SERKÖV A sertéstelepet 1974-ben építették, azóta másodszor bővítették az állatszállásokat a telepen. A bővítéssel egyidőben nem gondoskodtak a megnövekedett hígtrágya elhelyezéséről. Eredetileg a hígtrágya kezelésére az alábbi műtárgyakat építették: 1 db gyűjtőakna, 1 db győri rendszerű fázisbontó torony, hígfázist gyűjtő medence, szilárd fázis szikkasztó a fázisbontó alatt, föld alatti vezetékek, hidránsok, 14 db 2 ha nagyságú hígfázis elhelyező szikkasztó terület. A hígfázis kiöntözés éveken keresztül egyenetlenül történt, ugyanis a földalatti főnyomóvezeték eltört, s a hígtrágyát évekig 2—3 kalickába tudták nyomatni. A kalickák töltésein, a növényzet kaszálása nagyon ritkán történik, a töltések sok helyen átszakadtak, javításuk, karbantartásuk nem történt meg. A kiszikkadt kalickákban a talaj lazítása elmaradt. Elburjánzott a nád, sás, a gaz. 1982-ben észleltük, hogy a telepen törekedtek a hígtrágya egyenletesebb elhelyezésére, más kalickákba is nyomattak hígtrágyát. A kép teljesebbé tételéhez hozzá tartozik, hogy a terület mély fekvésű, magasan van (20—50 cm) a mértékadó talajvízszint. Az elhelyező területek mellett húzódó üzemi csatornák gazzal, növényzettel erősen benőttek és több helyen a csapadék és csurgalékvíz levezetését áteresz nélküli átjárók gátolják. A talajt javító, a vizet gyorsabban levezető drénezési munkákra egyelőre nincs beruházási keretük. A korábban létesült berendezés nem működik, vagy nem rendelkezik semmiféle berendezéssel: Ebbe a kategóriába 6 telep tartozik, a Jármi Alkotmány Tsz mátészalkai, (korábban ez a telep a Szamosmenti Állami Tangazdaság tulajdona volt!), a mátészalkai Krasznamenti Tsz, a tiszaberceli Bessenyei Tsz, a nagyecsedi Rákóczi Tsz, a nagykállói Zöld Mező Tsz és a vásárosnaményi SERKÖV sertéstelepe. A 7. a Jármi Alkotmány Tsz sertéstelepe jelenleg épül a hígtrágyakezelő és elhelyező területtel együtt. A nagykállói Zöld Mező Tsz sertéstelepén (korábban 50—50%-os tulajdonjogi megoszlással a Balkányi Állami Gazdaság volt az üzemeltető) a trágyáiét Kellermann-féle fázisbontás után a 3 db földmedencében tárolták, amely medencéket közvetlenül a VI1/3—1 oldalág belvízcsatorna mellett létesítettek. A fázisbontóban igen ritkán cserélték a szalmát, amiért az könnyen elrohadt, a trágyalé akadálytalanul jutott a tároló medencébe. A 2 db korábban létesült földmedence jelentősen feliszapolódott, ma már mindössze 50—80 cm szabad víztérfogat van benne. A harmadik medencét később építették, ennek töltése 1982. novemberében először, majd 1983. májusában ismét kiszakadt. Mindkét alkalommal kb. 6000 m3 trágyalé zúdult a befogadóba. A korábbi közösködés eredménye az volt, hogy az állami gazdaság nem tudta kiöntözni — terület hiányában — a trágyáiét. Bármilyen furcsa, de a volt üzemeltető szerint a Zöld Mező Tsz ehhez nem biztosított területet. Az öntözőtelep egyébként — a tervekkel ellentétben — nem épült meg. Miután a telep 1983. májusában egyetlen üzemeltető kezébe került, várható az előrelépés a trágyakezelésben. Hozzájárul ehhez az 1982. évre kiszabott nagy összegű szennyvízbírság is. A nagyecsedi Rákóczi Tsz sertéstelepén semmiféle kezelőberendezés nincs. Korábban a trágyát a gyűjtőaknából közvetlenül a telep melletti mély fekvésű területre nyomatták. Néhány alkalommal a hígtrágya a teleptől kb. 1000— 1200 m-re húzódó Bódvaj patakba is eljutott. A magas talajvízszint miatt a trágyalé ártalommentes elhelyezése gondot okoz. Az utóbbi 3 évben szippantókocsival hordják ki a hígtrágyát a telepről és saját területükön — főleg a gyümölcsösben — helyezik el. Ez utóbbi módszert követi a Mátészalka határában levő két telep, valamint a vásárosnaményi SERKÖV is. A vásárosnaményiakon kívül az előző három telepen a közeljövőben nem is kívánnak változtatni ezen a módszeren. A szippantókocsival történő kihordásnak előnye a módszer egyszerűsége. A beruházás mindössze egy traktor és egy vagy két szippantókocsi. A kiadásokat termelési költségként tehet elszámolni. Ugyanakkor viszonylag magasak az üzemelési költségek. A szakosított sertéstelepek hígtrágyakezelése területünkön igen tarka képet mutat. A sertéstelepek többségénél jó szándékú törekvésekkel találkozunk. Az üzemeltetők igyekeznek a legkevesebb ráfordítással a legnagyobb és a leggyorsabb eredményt elérni. Igen kevés Tsz engedheti meg magának az idegen tervezővel és kivitelezővel elvégeztetett munkát. Az üzemeltetők — részben jogosan — hibáztatják a tervezőket, s nem bíznak a hígtrágyakezelő berendezések hatékonyságában. A szennnyvízbírságról szóló 40/1969. (II. 25.) Korm. számú rendeletet módosították a 28/1979. (V. 26.) MT számú rendelettel. E módosítás jogalapot adott a felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyvízkibocsátók bírságolására. Habár a vízügyi hatóságnak nem az az elsődleges célja, hogy szennyvízbírságot szabjon ki a vízszennyezőkkel szemben, de ez is egy eszköz, melyet felhasznál. Ma már egyre kevésbé találkozunk mély fekvésű területen pangó hígtrágyával. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a sertéshús mennyiségének növelése érdekében — nagyon helyesen — magas dotációt ad — sertés férőhelyenként 7000 Ft-ot — a meglevő szakosított sertéstelepek bővítésére. A Tsz-ek minimális összeggel járulnak ehhez hozzá. A kapott összeget a férőhely bővítésére használták fel a dotált sertéstelepek, viszont sajnálatos módon a trágyakezelésre ebből az összegből már nem jutott. Reméljük a jövőben a dotációból és a beruházásokból a vízvédelmi beruházásokra is marad. Molnár Béla 12
