Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
I 1983. május 13. Nagykálló, Zöldmező Tsz sertéstelepe. A kiürült hígtrágyatároló díjat fizetni, tehát nem érdeke az üzemeltetőnek a vízzel való takarékoskodás. A szivattyúk meghibásodnak, a csővezetékek eldugulnak, mert a dolgozók a trágyacsatornába dobálnak idegen anyagokat (pl. gyógyszeres ampullák, dobozok stb.). Nem öblítik át rendszerese^ a berendezéseket, tárolókat, így kiülepedik az iszap, s ennek eltávolítása már igen nehéz, a legtöbb esetben a nagyon szűkös kézi munkaerőt igényli. A cellulóz nyárast nem az üzemelési terv szerint öntözik. Egyes fasorok a túI- öntözés miatt kiszáradnak. A rendszeres faápolás, valamint a talajlazítás elmarad. A feltöltődött árkokban halmozódik a kiszáradt trágya, nem távolítják el. Tovább rontja a helyzetet, ha előzetesen nem volt tereprendezés, ennek következtében a hígtrágya az öntözőterület mélyebb részein gyűlik össze. A következmény hassonló az előbbiekhez: a nyárfák kipusztulnak. A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén az elmúlt évtizedben 14 db szakosított sertéstelepet létesítettek. Nagyságánál fogva szerepeltetjük ebben az anyagban a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nyírmadai sertéstelepét annak ellenére, hogy ezt a hizlaldát több mint 30 éve építették, hagyományos tartástechnológiával. A 16. telepet Jármiban most építik. A nyírmadai és a felsősimái sertéstelep nem tenyésztelep, e két helyen csak hizlalás folyik. A fentieken kívül 26 kisebb-nagyobb — nem szakosított — sertéstelep található a területünkön, amelyekben hagyományos módon, almos tartással tenyésztik a sertéseket. A szakosított telepeken az átlagos napi vízfelhasználás 60—250 m3 között váltakozik. A keletkezett hígtrágya a felhasznált víz 80—90%-a, amely átlagosan 1660 m3/d hígtrágyának felel meg. Vízvédelmi szempontból kedvezőtlen helyen települt a tiszaberceli és dombrádi telep, de különösen kedvezőtlen területen a fehérgyarmatií a nagyecsedi és a csengeri sertéstelep. Dombrád környékét rendszeresen elönti a belvíz. A nagyecsedi sertéstelep a volt Ecsediláp területén fekszik, s alig valamivel kedvezőbb a csengeri és a fehérgyarmati sertéstelep területe és környéke. E területek közös jellemzője a magas talajvízszint és a gyakori belvízelöntés. Ebből következően a hizlaldák hígtrágyájának ártalommentes elhelyezése nehéz feladatot jelent. * Területünkön 5 olyan sertéstelep van ahol a hígtrágyakezelés elfogadhatóan megoldott: a Nyíregyházi Mg. Főiskolai Tangazdaság sertéstelepe, a nyírteleki Dózsa Mg. Tsz sertéstelepe, a nyíregyházi Ságvári Tsz sertéstelepe, a Szabolcs-Szatmár megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat felsősimái sertéstelepe, a dombrádi Petőfi Tsz sertéstelepe. A következőkben egy-egy megoldást mutatok be részletesebben: Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság szakosított sertéstelepe A telepet 1973-ban építették 461 kocaférőhelyre. Azóta két utóhízlalóval bővítették a telepet. A hígtrágyakezelő és hasznosító telep terveit 1972. decemberében a Szarvasi Állami Gazdaság tervező csoportja készítette el. A sertéstelepen az Állattartási épületekből a hígtrágyát 5°/oo-es esésű csatornák továbbítják a 4°/oo-es fenékeséssel kiképzett központi trágyacsatornába. A csatornában a kedvező sebesség következtében kiülepedés nem fordul elő. A központi trágyacsatorna juttatja a hígtrágyát a kezelőtelepre, ahol az alábbi műtárgyak találhatók: — rácsakna vagy gerebakna, 30 mm-es pálcaközű ráccsal ellátva, — 28 m3-es gyűjtőakna, 1 db CP 3126 típusú FLYGT szivattyúval, 3 db ENH—10 típusú billenőkapcsolós úszószabályozóval, — 1 db 200 m3-es kör alakú, vb. homogenizáló medence 1 db CP—3126/ 250-es szivattyúval, — 1 db 100 m3-es vb. hígítóvíz-tároló medence TTA 120/20—V típusú öntözőszivattyúval, — NETZSCH 2 NE 60 típusú magasnyomású csavarszivattyú, gerinc nyomóvezeték hidránsok, mobil öntözőcsövek. A homogenizált hígtrágyát a tervek szerint többféle módon lehet elhelyezni : — tömény hígtrágya felületi öntözése, — tömény hígtrágya esőztető öntözése, — hígított hígtrágya felületi öntözése, — hígított hígtrágya esőztető öntözése. Az üzemeltető fennállása óta csak tömény, homogenizált hígtrágyát bocsátott ki a telepről, s azt a 93 ha-os mélyárkos cellulóznyárral betelepített területen helyezte el öntözéssel. 90 ha területen kiépítették a főnyomó vezetéket a hídránsokkal, de esőztető öntözést mind a mai napig nem végeztek azon a területen, ugyanis a növénytermesztési ágazat hígtrágyát nem igényel. Néhány észrevétel az üzemeltetéssel kapcsolatban: A gerebakna előtt fadarabok, seprűdarabok, műanyaghuladék, orvosi segédanyagok és szilárd trágya akad meg. A fennakadt anyagokat 2—3 óránként kiszedik. Az átemelő aknában nincs tartalék szivattyú. A homogenizáló medencébe vezető nyomócső végére felszereltek egy tolózárat, a tolózár gyűjtőakna felőli oldalára egy Storz kapcsolót és egy csapot. A Storz kapcsolóra csatlakoztatnak egy másik gumitömlőt, melyen keresztül ki tudják mosni a nyomóvezetéket ha szükséges. Amennyiben a gerebaknán átmegy valamilyen kisebb, darabos szennyeződés és beleakad a FLYGT szivattyúba, a tömlővel a szivattyút is vissza tudják mosatni, nem kell kiemelni azt. A tervező a homogenizáló medence öblítésére a medence falára körben lyukakkal ellátott PVC csövet tervezett. A lyukak hamar eltömődtek. Ennek oka, hogy a mély fúrású kút vizét tisztítás nélkül használják fel, s a víznek magas a vas- és a mangántartalma. A PVC csövek az illesztésnél eltörtek, deformálódtak, a mélyebb részeken télen belefagyott a víz — használhatatlanná váltak. A medence lemosását is mobil gumitömlővel, kézi erővel oldják meg. A nyárfás elhelyező területen két árok között 3 sor nyárfát telepítettek. A nyárfák közötti területet még lehet géppel karbantartani, de a szikkasztóárkokból a kiszáradt trágya eltávolítása megoldatlan. Kézi erővel kitermelni rendkívül gazdaságtalan, géppen pedig nem tudnak a fák miatt elférni. Az árok széle és a legszélső fasor között 0,8—1,0 m távolság van. 11
