Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
A vízgazdálkodás néhány kiemelkedő feladatáról V<jh Kovács Antal államtitkár, az OVH elnökének tájékoztatója a Magyar Hidrológiai Társaság kibővített elnökségi ülésén A Magyar Hidrológiai Társaság legutóbb megtartott kibővített elnökségi ülésén részt vett Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke is és tájékoztatást adott a vízgazdálkodás néhány kiemelkedő feladatáról, figyelembe véve a közelmúltban megjelent és a vízgazdálkodás széles körére kiterjedő, több jelentős párt- és kormány állásfoglalást, határozatot. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodás népgazdasági feladatainak fegyelmezett megvalósítását, a természeti erőforrások optimális kihasználását, a vízpotenciál észszerű hasznosítását — a társadalmi, gazdasági és ökológiai szükségszerűség teszi egyre időszerűbbé, majd így folytatta: A népgazdaság fejlődésével összhangban van szükség a vízgazdálkodásnak mind főművi létesítményi, mind szolgáltatási, fenntartási, üzemeltetési, mind jogi, közgazdasági szabályozási fejlődésére. Ehhez időről időre felül kell vizsgálni munkánk feltételeit és körülményeit, mérlegre téve személyi és tárgyi adottságainkat, hogy a vízgazdálkodás hatékonyságának emelésével, a változó körülményekhez és szükségletekhez való alkalmazkodással az új és bonyolultabb feladatok is megoldhatók legyenek. A kormányrendelkezések és programok közül az OVH elnöke először a víztakarékosságról szólva a következőket mondta: Ismereteink alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy vízkészleteinkből az ezredfordulóig és hosszabb távon biztosítható a készlet-szükséglet egyensúlya. A vízzel is mint egyéb természeti erőforrással, racionálisan kell gazdálkodni. Azt a feladatot tűzi elénk a kormény, hogy az ország vízpotenciálját mind sokoldalúbban — takarékosabban és környezetkímélőbben — állítsuk a gazdaság fejlődésének szolgálatába. A víztakarékossági program eredményességét jelentősen elősegítheti a vízfelhasználókat érdekeltté tevő és a hatékonyságot fokozó módszerek együttes bevezetése. Ezeknek a módszereknek magukba kell foglalniok: — a víztakarékos termelési technológiák bevezetését, — a vízveszteségek csökkentését, általában a technológiai fegyelem növelését, — a vízigények minőségi differenciált kielégítését, — az ismételt és többszörös vízfelhasználás kiterjesztését, — a vízhasználatok mennyiségi mérésének lehetőségét, — a szennyvizek mezőgazdasági elhelyezését, hasznosítását, — a gazdasági ösztönző rendszer alkalmazását, mint például az árrendszer, bírságok stb. Hazánkban a víznek, mint természeti érték megbecsülésének már jelentős mértékben mutatkoznak eredményei. Néhány példa az ipar területéről: A papírgyártás korábban egy tonna papír előállításához 600—700 m3 vizet használt, 1950 körül 100—300 m3-t. Ma 10—100 m3 vizet használnak egy tonna papír előállításához. A Szolnoki Papírgyár új üzemének felépítésével a fajlagos frissvízigény 30—40 m3-re csökkent, az anyagveszteség pedig 10—15%-ról 1—2%-ra mérséklődött. Egy tonna acél gyártásának technológiai vízigénye 180—220 m3. Jelenleg hazánkban a technológiai vízforgalom frissvízigénye átlagosan 53 m3/tonna. (Az NSZK-ban 23 m3/t.) Ugyanakkor a vízszegény területen levő Ózdi Kohászati üzemekben és a Lenin Kohászati Művekben 6—7 m3 a frissvízfelhasználás, míg Dunaújvárosban — ahol a vízvisszaforgatás megoldása nem kényszerítő — 69 m3/tonna. A cukoriparban egy tonna répa feldolgozása 1950-ban 13—19 m3 vizet kívánt. Ez 1968-ban 6,5 m3/t-ra és 1982- ben 3,5 m3/t-ra csökkent. Ismeretes, hogy egyes lakótelepeinken a szükségesnél nagyobb a kommunális víz használata. Van adatunk 500 liter/ fő, napi vízfogyasztásról. Ezt összehasonlítva a fejlett országok lényegesen kisebb fogyasztásával, arra a megállapításra kell jutni, hogy ebben a kérdésben is a társadalmi értékítélet megváltoztatására van szükség. A hálózati veszteségek helyenként különösen nagyok, a szerelvények is javításra, korszerűsítésre szorulnak, de fontos az emberi magatartás változtatása is, mely néha hűtővíznek tekinti a csapból folyó ivóvizet. A gazdasági fejlődés, a jelentősen megnövekedett termékvolumen következtében a szennyvízmennyiség növekedett, de a növekedés üteme a korábbiakhoz viszonyítva csökkent, amihez nagyban hozzájárult a termékegységre jutó szennyvizek mennyiségének csökkenése. Ugyanez következett be a kibocsátott hulladékanyagnál, szennyező anyagnál is. A VÍZTISZTASÁG FOKOZOTT VÉDELMÉRŐL A víz szennyezettségének eredete szerint három alapvető forma különböztető meg: — a vízfolyásokkal a vízgyűjtő távolabbi területeiről érkező szenyezések; — a felszíni és felszín alatti vizeket érő hazai eredetű szennyezések; — a mélységi vizek geológiai eredetű szennyezései. Ismert tény, hogy a felszíni lefolyásból eredő vízkészleteink 96%-a külföldi eredetű. Határainkon átlépő vizek minősége tehát meghatározó jelentőségű. A szomszédos országokkal több mint húsz éve fejlesztjük vízminőség-védelmi együttműködésünket. Valamennyi határvíz minőségét rendszeresen közösen vizsgáljuk és értékeljük. A Vág völgyében Rózsahegyen a városi és papírgyári szennyvíztisztító telep működése, a Duna völgyében a pozsonyi — a magyar vállalat által épített sturovoi (párkányi) papírgyári szennyvíztisztító üzembe helyezése azt eredményezte, hogy a Duna felső szakaszán néhány vízminőségi mutató javul. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy — főleg a Tisza vízgyűjtőjében — általános és gyors vízminőség-javulásra közép távon nem számíthatunk. Ezért is szorgalmazzuk a KGST Vízminőségi Konvenció, a Tiszavölgyi Vízminőségvédelmi Egyezmény aláírását, továbbá a Duna menti országok jobb együttműködését. A hazai eredetű szennyezések csökkentésére eddig is nagy erőfeszítések történtek, az elmúlt öt évben 3%-kal csökkent a szerves eredetű szennyező anyagok és 30%-kal az olajszennyezés mértéke. SZENNYVÍZ- ÉS CSATORNABÍRSÁG A szennyvízbírságról szóló most megjelent és a csatornabírságról intézkedő új rendelkezések feloldották a szennyvíz- és csatornabírság közötti további ellentmondást, ezzel is segítve a legnagyobb és legsúlyosabb szennyezések felszámolásának meggyorsítását. A rendelkezés lehetővé teszi az öntisztító képesség recionólisabb kihasználását, a helyi körülményeknek és az adott vízgyűjtő érzékenységének pontosabb figyelembevételét. Ennek alapján például engedmény tehető egy dunaújvárosi iskolánál, de szigorítás lehet indokolt egy jövőbeli vízbázis védőterületén levő állattartó telep szennyvízkezelésénél, a Balaton vízgyűjtőjén viszont különleges szigor is lehet indokolt. Az Akcióprogram gazdasági lehetőségeinkhez igazodva — rövid távon — elsősorban gazdaságszervezési, szabályozási és tervezési feladatokat jelöl ki. A közép- és hosszú távú feladatok között már nagyobb arányban szerepelnek a technológiai, műszaki beavatkozást igénylő, illetve beruházással járó feladatok. Az Akcióprogram végrehajtásában részt vevő szervek, így az OVH is, intézkedési terveket készítettek és a tervek végrehajtása széles körű összefogással megkezdődött. Az öntözés: Az elmúlt aszályos évet követően, a tovább növekvő csapadékhiány miatt most nagyon is időszerű. A Tisza vízgyűjtőjén tárolt vízkészlet messze elmarad a sokéves átlagtól. Az öntözési vízszolgáltatási időszak korábbi kezdésével, a kedvezményes vízdíjjal, az egyszeri vízjogi engedélyek gyorsított kiadásával, erőfeszítéseink remélhetőleg sikerrel járnak. Fontos, hogy a vízgazdálkodás — ha szükség és igény van rá, közvetlen szolgáltatásokkal — például gépkölcsönzéssel is segítse az öntöző gazdaságokat. Az ország energia helyzetét ismerve, bátorítunk és támogatunk minden olyan 6
