Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Leágazó kábelkötés készítése Az ároknyitás nélküli fektetés a vízügynél mint új technológia került alkalmazásra, a kísérleti szakaszon 1976— 78-ban, tekintettel a gát szerkezeti egységének minél kisebb megbontására. A gépi kábelfektetési munka legfontosabb teendői és feltételei: a nyomvonal pontos felmérése és kitűzése; a fektetés útjába eső közműtárgyak és létesítmények keresztezésének előzetes rendezése (pl. munkagödrök kiépítése stb.); az érintett terep élőkészitése a fektetőgép részére (pl. fák, bokrok eltávolítása 15 cm-nél magasabb talajegyenetlenség rendezése stb.); a fektetési jegyzék szerint sorolt teljes kábelmennyiség kiszállítása a helyszínre; a szükséges daru, szállító gépkocsi és segédszemélyzet biztosítása helyszínen. Az ároknyitás nélküli kábelfektetéshez az ÁBKSZ 1978-ban az S—1500 típusú hidraulikus vezérlésű lánctalpas földtoló gépét alakította át. A gép egyidejűleg 2 kábel fektetését teszi lehetővé. Maximális dobátmérő: 1,8 m, dobszélesség 1/2 m. 1978 márciusában a Keleti Főcsatorna jobb parti töltés 67+180 km és 71+570 km szelvényében talajmechanikai feltárást — izotópos tömörségvizsgálatot — végzett a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság. Megállapítást nyert, hogy a résnyitás és kábelfektetés a töltés szerkezetében semmiféle károsodást nem okozott, a hézagtényező és a tömörségi fok Tr,, értékének csökkenése jelentéktelen volt. Általános szabályként kimondható, hogy a fektetést árvízmentes időszakban, lehetőleg a töltés legszárazabb állapotában kell elvégezni. Amennyiben a talaj erősen térfogatváltozó, úgy a rés szabadon hagyható, ha kevésbé térfogatváltozó, akkor a rést homokkal kell kitölteni. SZERELÉSI TECHNOLÓGIA ÉS FEJLESZTÉS Az 1976-ban lefektetett kábelek kötései még a hagyományos technológiával készültek. Kivételt csak a műanyag köpenyű kábelek egyenes kötéseit lezáró hőre zsugorodó RAYCHEM műanyag cső jelentett. Az 1978-ban lefektetett kábelnél a kötéseket már teljesen új technológiával végezték. Tekintve, hogy a hagyományos papírszigetelésű kábelek helyett országos viszonylatban is új műanyag alapanyagú és szerkezetű kábelek jelentek meg, az ÄBKSZ Hírközlési Szakszolgálata előzetesen tanulmányozta a különféle érkötési módszereket. A választás az AMP PICABOND érkötésű eljárásra esett, amely 0,3—0,9 mm átmérőjű kábelek egyenes és elágazó kötéseinek készítésére szolgál. Az érkötések kialakítására fogazott fém kötőhüvelyeket használnak, melyek megfelelő kézi fogó segítségével a vezető ereket fémesen befogják, s egyidejűleg műanyag szigetelő burkolatot képeznek az összekötött felület köré. Az eljárás előnye a kötések gyors, megbízható és különösebb szakértelmet nem igénylő kivitelezhetősége. A kábel köpenyének helyreállítására a kötéstípusoktól függően többféle szerkezetű építőelem ismeretes, pl. a thermofit kötőhüvelyek, az öntöttvasházú fazekak, a műanyag házak stb. A kereskedelemből jelenleg beszerezhető építőelemek közül — figyelembe véve az árvízvédelmi töltéstestek állékonyságát biztosító rendelkezéseket —, egyedül a thermofit anyagok és könnyű szerkezetű műanyag házak építhetők be (ez utóbbi csak tőkés importból). A thermofit anyagok nagy előnye a „forma emlékezetük". Az ionizált sugárzással kezelt és melegen hőtágított polietilén poliolefin stb. csövek, idomok megnagyobbodott formájukat megtartják mindaddig, amíg újabb hőközlés hatására az anyagban „befagyasztott” feszültségek fel nem oldódnak. Ekkor az anyag az eredeti formájára húzódik össze, miközben a benne levő kábelre szorosan rázsugorodik, lég- és vízzáróságot hozva létre. A leágazó kondenzátoros és pupinkötések készítéséhez az ABKSZ Hírközlési Szakszolgálata saját fejlesztésű szerelvényeket alakított ki. Anyaguk üvegszállal erősített, hőre keményedő, telített poliészter műgyanta. A szerelvények fa vagy műanyag mintára történő rétegenként kenéssel (laminálással) készülnek. A vízügyi vezetékes hálózat fejlesztésénél a számításba vehető kábel keresztmetszetekből három típus került kifejlesztésre. A TKL—0,1 típus az 1x4/0,9-től a 10x4/0,9-ig terjedő kábelérszámig alkalmazható egyenes vagy elágazó kábelkötés létesítéséhez. A TKL—02 típus a 10x4/0,9-től a 19x4/0,9-ig terjedő kábelszerkezetek esetén biztosítja az egyenes vagy elágazási lehetőségeket, ezenkívül kis keresztmetszetű DM kábelek kondenzátoros és pupinkötéseinek készítésénél is felhasználható. A TK—03 típus a 10x4/0,9—19x4/0,9 DM kábelek kondenzátoros vagy pupinkötéseinél használható fel. A szerelvények külső háza két félrészből áll. Az alsó rész nagyobb térfogatánál fogva a kötés elhelyezésére szolgál. A két félrész lég- és vízzáró csatlakozására Siloplast vagy hazai előállítású TG—10 tömítőanyagot használunk, szorító karmantyús kötőelemekkel. A nagyobb biztonság érdekében a belső térrész TG—10-zel is kiönthető. A házban a belső szerelvények, anyagok, forrasztással lezárható fémházban helyezkednek el. Az első kísérleti kötések, amelyek a Keleti Főcsatorna mentén kerültek beépítésre 1979-ben, azóta is kifogástalan állapotban vannak. Széles körű vízügyi bevezetésükre a jelenleg folyamatban levő Postai Minősítő Vizsgálat kedvező eredménye után kerülhet sor. Szervezetünknél, ez év júniusában lefolytatott gyorsított élettartam-vizsgálat kedvező eredményt hozott. A szerelvények állékonysága minimum 30 év. A'vízügyi kábelesítésről az ABKSZ és VIZDOK gondozásában megjelent a „Vízügyi Távközlő kábelhálózat fejlesztése és technikája" c. könyv, valamint a „Távkábelek elmélete, szerelése és üzembe helyezése" c. jegyzet 1979-ben, továbbá a „Vízügyi vezetékes távközlő hálózat műszaki előírásai” c. könyv 1981-ben. Vágó Jenő—Tóth Zoltán 7
