Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM az Eszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság területén A vízminőség-védelem alapvető célja, hogy a dinamikus társadalmi és gazdasági fejlődés mellett megóvjuk vizeink tisztaságát és egyben biztosítsuk a vízigények kielégítésével szemben támasztott minőségi követelményeket. Az elmúlt évtizedek nagyarányú ipari fejlődésével és a városiasodással párhuzamosan megnövekedett vízigények kielégítése egyre inkább a felszíni vizek igénybevételét tette szükségessé. Ugyanakkor a szennyvíztisztítás fejlődése lemaradt és a befogadóba jutó szennyező anyagok elsősorban felszíni vízfolyásainkat elszennyezték. Egyes vízfolyások olyan mértékben elszennyeződtek, hogy azok többcélú hasznosításra alkalmatlanná váltak. A vízigények kielégítése, a keletkező szennyvizek tisztítása és a vizek vízminőségének megóvása olyan szoros vízgazdálkodási rendszerré fejlődött ki, amelyben a további előrehaladást csak szabályozó rendszerekkel lehet megoldani. Ebben vízminőségvédelmi szempontból az első lépést jelentette az 1960-as évek elején megjelent szennyvízbírságos rendelet, majd szennyvíztisztító berendezések tervezésének és kivitelezésének megkezdése. A jogi szabályozók szigorítása és a fokozódó vízminőség-védelmi problémáik kényszerítőig hatottak a szennyvíz-kibocsátókra és a vízgazdálkodási érdekekkel összhangban az 1970-es évek elejétől fokozott fejlődésnek indult a szennyvíztisztító berendezések építése. Ezekkel párhuzamosan javult az ipari üzemek belső vízgazdálkodása és alapjaiban kialakult a vízminőség-védelem korszerűbb formája a vízminőség-szabályozás. A vízminőség-szabályozás vízgyűjtő területre kiterjedő olyan komplex vízgazdálkodási tevékenység, melynek célja, hogy a népgazdaság fejlődésével egyidejűleg jelentkező vízminőségi igényeket a szükségletnek megfelelően az adott gazdadaságossági lehetőségek figyelembevételével kielégítse. Ezen tervezési és operatív tevékenység kiterjed mindazon tényezőre, amely közvetve, vagy közvetlenül hatással lehet a vizek minőségére. A vízminőség-szabályozásnál a természeti és társadalmi adottságokból, valamint a vízminőségi állapotból szükséges kiindulni. A gazdasági céloknak megfelelő vízminőséget ezek gazdaságossági kihatásait figyelembe véve lehet megtervezni. Mivel a vízminőségi célállapot elérése a népgazdaság teherbíró képességétől függő dinamikus folyamat, ezért időben elhúzódó tevékenység. A vizsgált terület jellemzése Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság területe 10 290 km2, mely a Tisza jobb oldali vízgyűjtőjének egy részére terjed ki,. A terület Északi felén hegy és dombvidékek, a Déli részen alföldi területek vannak. Közigazgatásilag Borsod- Abaúj-Zemplén megye teljes területére és Heves megye nagyobbik felére terjed ki. A települések száma 466; a területhez tartozó lakosság száma 1 147 000 fő, melyből 471 000 városokban lakik. A vezetékes vízellátottság aránya 66%, a csatornázottságé 27%. Legjelentősebb vízfolyásai: Tisza, Bodrog, Hernád, Bódva, Sajó, Tárná. A terület népgazdasági jelentőségét reprezentálja, hogy az ország ipari termelésének több mint 10%-a ezen területre esik. Kiemelkedő a vaskohászat, vegyipar és bányászat, de ezek mellett jelentős a gépgyártás, élelmiszeripar, épületelemgyártás, valamint mezőgazdasági szempontból a Tokaj-hegyalja, Eger, Gyöngyös borvidéke. Vízgazdálkodási szempontból különleges jelentőségű, hogy a terület Északnyugati, Északi és Északkeleti határa közös Csehszlovákiával, mely az egymásra ható folyamatok tekintetében különös feladatokat jelent nemzetközi vonatkozásban is. Felszíni vizek vízminőségi helyzete Az Igazgatóság területén 16 vízfolyás vizsgálatát végezzük rendszeresen 38 mintavételi szelvényben évi 12—52 gyakorisággal. Ezek közül legjelentősebbek a Bodrog, Hernád, Bódva, Sajó, melyek vízgyűjtő területének jelentős része Csehszlovákia területén van. Valamennyi vízfolyás befogadója a Tisza. Az egyes vízfolyások minőségét az alábbiakkal jellemezhetjük : A Sajó folyó völgyére jellemző, hogy vízgyűjtő területén az ipari üzemek és városok koncentráltan települtek. A legjelentősebb nagyipari üzemek ipari vízigényüket a folyóból biztosítják és ma már jelentős mértékben tisztított szennyvizeiket ugyanezen vízfolyásba vezetik. A vízminőség alakulását szerves szennyezettség szempontjából a határszelvény vízminősége határozza meg. Az ipari üzemek soros vízhasználata következtében a Sajó olyan nyitott rendszert képez, melyben a felsőbb vízhasználók szennyezései károsan veszélyeztetik az alsóbb vízhasználókat. Az elmúlt öt év vizsgálati eredményei alapján a KGST-módszer szerint számított mértékadó koncentráció értékei a határszelvény és torkolati szelvény közötti oxigénfogyasztás tekintetében jelentősen javul, míg az összes oldottanyag-tartalom, nitrát- és ammómumion szempontjából romlik. A jellemző vízminőségi komponensek változásait az 1. és 2. táblázatok mutatják. 1. táblázat Sajó határszelvényében a jellemző vízminőségi komponensek mértékadó értékei Év KOIMo mg/l KOlc, mg/l Ossz. oldott anyag mg/l nh4+ mg/l N03-mg/l 1976. 69 132 552 2,6 10 1977. 75 153 499 2,9 7 1978. 82 173 644 3,6 8 1979. 71 162 487 2,4 7 1980. 46 106 463 1,6 11 2. táblázat A Sajó jellemző vízminőségi komponenseinek mértékadó értékei Alsózsolca szelvényében Ossz. Űxj KOIm„ KOlcr oldott nh4+ NOjmg/l mg/l anyag mg/l mg/l mg/l 1976. 41 84 710 14,0 15 1977. 36 101 695 11,7 14 1978. 42 116 795 16,3 16 1979. 49 130 746 16,0 15 1980. 32 114 692 9,1 17 A Sajó folyó hazai vízgyűjtőjére kiterjedő vízminőségszabályozási vizsgálatok azt mutatják, hogy a szerves szennyezettség javítása a csehszlovákiai vízgyűjtő területen történő beavatkozással javítható. Az összes oldottanyag-tartalom tekintetében a matematikai modellszámítások alapján a befogadóba jutó szennyvizek 80%-os sótartalom csökkentése lenne szükséges, amely tisztítás technológiailag a gazdaságosság határait többszörösen túllépi. Ezen komponens csökkentése csakis a belső üzemi technológiai és vízgazdálkodási korszerűsítésekkel, valamint szabályozott vízleeresztésekkel oldható meg gazdaságosan. Az ammonium- és nitrátion csökkentése a műtrágyagyári szennyezések további javításával érhető el. A Bódva folyó hazai vízgyűjtő területén jelentősebb ipari létesítmény nincs. A vízminőség megóvása szempontjából kiemelt jelentőségű, mivel a regionális ivóvízellátó-rendszer egyik vízbázisát képezi. A Bódva vizének ivóvízellátásra történő igénybevétele közvetlen felszíni vízkivétellel, mesterséges talajvízdúsítással és parti szűrésű kutakkal történik. 8
