Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 3. szám

Aden-Towohi, a modern kikötő A tengervíz és a só összefüggő fogalmak. Képünk az adeni lepárló telepen készült öntözött földeken Lahej-ban (Herbst Rudolf felvételei) Aden mellett egy vádi mentén gyomrára. Mi jellemzi a jemeni kony­hát? — Változatos és nem sokban külön­bözik a magyar ízléstől. Bőséges, pap­rikáson és szaftoson készítik az étele­ket. Körítésnek kevés burgonyát és in­kább rizst használnak. Nagyon ízletes sütve, főzve a birkahús, párolva a mar­hahús, a hal, a tevehús. Persze a ma­gyar ember Jemenben is magyar módon élt, mert megszervezte az élelmiszer­utánpótlást. Volt szalonnánk, szalámink, savanyítottunk káposztát, uborkát. És tea helyett kávét ittunk. A jemeniek ugyanis teáznak. Kifőzik a teafüvet olyan sötétre, ami még a kávénál is erősebb és ezt tejjel keverik, úgy fo­gyasztják. — Úgy hallottuk, újra Jemenbe ké­szül. —- Újabb pályázatot nyertünk és Mei­­fa Hajr-ban egy már kiépített több ezer hektáros öntözőrendszer rekonstrukciós tervét kell elkészítenünk, s egy 500 ezer pálmafából álló datolyaültetvény fej­lesztésére készítünk tanulmányt. E mun­kákban — csakúgy mint a korábbiak­ban —■ részt vesznek régi partnereink a VITUKI, a BGTV és az MTA Talajtani Intézete. A munkálatokat a VIZITERV fogja össze. — Az újabb megbízás is azt jelenti, tekintélyt szereztek a magyar vízügyi szakemberek a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságban. — Jóleső érzés, hogy a munkákat partnereink nagy megelégedésére vé­geztük el, az „együttesnek" jó híre van, a magyar vizes mérnökök tovább öreg­bítették a vízügyi szolgálat nemzetközi tekintélyét, ám ugyanezt mondhatom a kint dolgozó agrár szakemberekről, or­vosokról, építészekről, akiknek munká­jával ugyancsak elégedettek a jemeni emberek. Szokács László 7

Next

/
Thumbnails
Contents