Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
Vízügyi munkák a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban Leszakadt, elmáló homokkövek !mra-n a tenger és a szárazföld találkozásánál Az emberi civilizáció egyik bölcsőjének, a sémita népek ősi származási helyének tartják Dél-Jement, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot. A 300 ezer km2-en elterülő ország a Vörös-tenger és az Indiaióceán találkozásánál fekszik, lakosainak száma 2,5 millió. Az ország népe 15 évvel ezelőtt vívta ki függetlenségét, ekkor szakadt meg a britek 128 éves gyarmati uralma. A lakosság egyharmada a nagyobb városokban, Ádenben, Tarimban, Mukallában stb. él. A természeti adottságok meglehetősen mostohák, az ország területének mindössze 2 százaléka művelhető. Egykori hatalmas birodalomról mesélnek a kőbe vésett szövegek, az alabástrom szobrok, a 600 évvel ezelőtt agyagból épített Sibam-i felhőkarcolók, a legendák Sába királynőjéről és udvaráról. Az utakon tevekaravánok, nyájak és teherautósorok. A városok mögött égbe nyúló hegyek körvonalai, s azokon túl lakhatatlan homok- és kősivatag. A leszakadt meredek hegyoldalak között, amikor esik az eső a völgyek felé ömlik a víz és összegyűlik. A nagy esőzések idején óriási folyam hömpölyög a meder-, ben amely az év nagy részében száraz. A hegyekből lefolyó víz teremtett itt oázisokat, pálmaligeteket, életet. Igen, itt különösen igaz a mondás: a víz életet hoz! Az öntözés itt varázsszó. Jó tudni, hogy a jemeni emberekkel együtt a magyar a vízügyi szakemberek is kiveszik részüket az aszályos sivatagi táj termővé tételéből. Kút Saiun-ban. A 8 méter mély aknából szivattyúval folyamatosan szállítják a felszínre az életet adó vizet Érdi Sándor, a VIZITERV mérnöke, nemrégiben tért haza a távoli országból, ahol öt évet töltött. Vezetője volt egy nagyszabású munkának. — Kapcsolatunk Jemennel még 1969- re nyúlik vissza. Ekkor nyertünk egy versenytárgyalást, amikor a FAO a TESCO-n keresztül megbízta vállalatunkat, hogy a Jemeni Arab Köztársaságban a Vádi Zabid völgyében tárjuk föl egy 20 ezer hektáros terület mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit, készítsünk programot és terveket. E munkálatok helyettes vezetője voltam, s a ,,Vadi Zabid Project" négy év alatt elkészült. —• Hogyan kaptak meghívást a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba? — A Vádi Zabid Project megalapozta jó hírnevünket, amely eljutott Dél- Jemenbe is. Ide 1975-ben hívtak meg bennüket és nem kisebb feladat hárult ránk, mint egy 12 ezer hektáros mintaform létrehozása, amely később 100 ezer hektáros modern gazdasággá fejleszthető. A Vádi Meifa völgyében hoztuk létre a gazdaságot, amelyet öntözőgépeklkel is elláttunk, esőztető öntözést valósítottunk meg, csőkutas vízbázissal. — Kik dolgoztak ezen a munkán? — Mérnökök, agronómusok — két szerelő Tiszalökről és Kisköréről — 12 szakember és természetesen jemeniek is. Hasonló, nagyszabású munka nem volt még az országban, s az ősi környezetben ez az új rendszer valóságos csoda. A munkálatokkal 1982-ben végeztünk. — Milyen volt a kapcsolatuk a jemeni emberekkel? — Már 1969-ben is tapasztaltam, hogy a jemeniek szívélyesek, nyíltszivüek, s ami feltűnt nekem, hogy volt fogalmuk a magyarokról. (Talán ez oda vezethető vissza, hogy a török birodalom lenyúlt Ádenig és Jemen is ugyanolyan hódoltsági terület volt mint Magyarország.) Tény, hogy a „magoriakró!” hallottak, nem csengett idegenül a nevünk. Mindig szimpatizáltak velünk valahányszor az értelmiségiekkel vagy egyszerű munkásokkal kerültünk érintkezésbe. — A magyar ember érzékeny a Esőzés után egy héttel Lahej-ban a vádi mentén. Levonult az özönvízszerű esőzés után az ár 6
