Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
seregszemle A munka és a munkások ünnepe ... Igen, igy rögzült bennünk a fogalom, május elseje említése ezt a két szót hívja elő belőlünk: munka és munkás. És ilyenkor a kép is megjelenik előttünk: a negyvenöt-ötven esztendő előtti titkos, rejtett munkásünnepekről, s a feltüzött szuronyokról. Régóta nem ilyenek már májusaink. S régóta több ez az ünnep annál, amit a két szó kifejez. Tavaszi, zászlós, léggömbös felvonulásaink már jó ideje szép és biztató seregszemlék. A dolgozó ember seregszemléi. És e haza dolgozó emberének — visszatekintve utóbbi évtizedeinkre — van ünnepelni valója május elsején. 1945-ben, a harcok múltával, még a bizakodóbbak közül is sokan azt jósolták: ötven esztendő sem lesz elég ennek az országnak, ennek a népnek, hogy talpra álljon. S mi az, amit az 1980-as esztendőkben számba vehetünk? Egy világvárosi színvonalú főváros, olyan vidéki városok, mint például Győr, amely iparáról ismert a nagyvilágban, olyan alkotások, mint a Tiszai Vegyikombinát, a Videoton vagy legújabban a paksi atomerőmű! És olyan mezőgazdaság, amely esztendőről esztendőre képes a megújulásra, amelynek híre egész Európát elismerésre készteti. Egy dolgos ország kézjegyei ezek. A magyar vizügy is méltán feliratkozhat a listára. Hány új erőművet szolgálnak folyóink? Hány ezer kilométernyi árvédelmi töltést építettünk ki? Visszaszorítottuk a belvizet, az öntözéssel legyőztük az aszályt. Az országot átfogó nagy tájalakító munkából a magyar vízügy is alaposan kivette a részét. Kisköre mellett tavat rajzoltunk a térképre, hatalmas tározókat építettünk, a víztornyok immár olyan megszokottak a településeken, mint egykor a kutak voltak. A tavaszi seregszemlét újra megtartotta az ország. Azzal a tudattal tartotta meg, hogy a nehezebb években, a próbáló esztendőkben a munka, az alkotás becsületére még nagyobb szükségünk van, mint eddig. Nagy szükség van most a dolgos kézre, az okos agyra, a fizikai és a szellemi munkára egyaránt. És szükség van az ország javára végzett alkotó munka megbecsülésére, rangjára is. így lesz, így lehet a nemzetközi munkásünnep nemzeti ünnep is. Elvégzett feladataink seregszemléje. Májusi HAZÁNK ÉS A KGST-EGYÜTTMŰKÖDÉS Automatikus vízminőség-ellenőrzés A környezet elszennyeződésének eg/re gyorsuló follyamata szükségessé teszi a műszaki-tudományos alapokon nyugvó szervezett védekezést. A környezetvédelem területén ez a szükségszerűség elsőként a vízminőség-szabályozás területén jelentkezik. A növekvő vízigények kielégítése kellő mennyiségű és megfelelő minőségű víz biztosítását követeli meg. Sok esetben már az ivóvízellátás céljára is csak közvetlen felszíni vízkivételek — folyók, tavak, tározók — állnak rendelkezésre. Ugyanakkor az elhasznált, szennyezett víz visszakerül a felszíni vízbe, ahol vízszennyezést idéz élő. Napjainkban, amikor nyilvánvaló az ember által előidézett szennyezés sokrétűsége és mennyiségének növekedése, egyre nagyobb az igény, hogy pontosabb és megfélelő számú információkat kapjunk a víz minőségéről. A vízminőség-védelem és szabáilyozás törvényszerűségeinek vizsgálata, a vízfolyások minőségi állapotváltozásának és a vízminőség előrejelzése csak nagyszámú analízis alapján végezhető él. Óránkénti — esetleg még gyakoribb — mintavétel és elemzés viszont hagyományos módszerekkel hosszabb távon gyakorlatilag ellképzelhetetlen. A nagyszámú analízis végzése automatikus mérőműszerek alkalmazását, illetve automatikus mérőállomások létesítését igényli. A monitorok megteremtik a mért adatok állandó távjelzésének, esetleg távregisztrálásának és vészjelek továbbításának a lehetőségét is. Mód nyílik így a szennyező hullám előrejelzésére, ami biztosítja a védelmi intézkedések megtételét. Különösen fontos a külföldről érkező szennyeződések mérése. Automatikus mérőállomások közbenső adathordozó nélkül adhatnak jeleket, vészhelyzetben vészjeleket. A mért adatok száma és feldolgozása számítógép nélkül elképzelhetetlen. A számítógépben tárolt adatok viszont többféle feldolgozásra adhatnak lehetőséget. Számos előnyük ellenére a monitorállomások széles körű elterjedését két fő tényező — a rendkívül magas beruházási és üzemeltetési költség, valamint a mérhető komponensek viszonylag alacsony száma — korlátozza. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a jelenlegi műszerezettségi szinten a monitorral rendelkező vízminőségi jellemzők elsősorban a természeti tényezők hatására változnak. Nem megoldott azonban — vízminőségi szempontból fontosabb információt hordozó — elsősorban emberi tevékenység hatására változó paraméterek monitorálása. (1. ábra) Magyarországon az ENSZ Fejlesztési Programjának támogatásával 1972— 1977 között épültek az első, többparaméteres automatikus vízminőségmérő állomások a Sajó és a Duna vízminőség-szabályozási mintaterületén. Az SVR (Sajó-térségi Vízminőségellenőrző Rendszer) és a DVR Dunavölgyi Vízminőség-ellenőrző Rendszer) feladata a két vízfolyás — Sajó, Duna vízminőségének állandó vizsgálata, a külföldről érkező (elsősorban a Sajónál) szennyezés folyamatos mérése és rögzítése, a szennyvízhullámok levonulásának előrejelzése. Duna Budapest feletti szakaszán két állomás került elhelyezésre: a DVR—1 Rajkánál, a DVR—2 Szobnál. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság területén valamennyi vízfolyás határszelvényében mérőállomás üzemel (SVR) és egy mobil állomás áll rendelkezésre (SVR—3 M). Ezek a miskolci székházban elhelyezett — mikroszámító-géppel vezérelt — területi központi (SVR—TK) irányításával egységes vízminőségi információs rendszerként üzemelnek. A mérőállomások és a területi központ áthelyezése a 2. ábrán látható. A mérőműszereket magába foglaló mérőállomás a vizsgált vízfolyás partján kerül elhelyezésre. A mérőműszerek vízellátását csővezetéken és kiegyenlítő puffer-tartályon keresztül Flyght vagy más alkalmasan választott szivattyú biztosítja. A tápszivattyú a parton kialakított aknában található. A monitorállomások épülete két részből, egy „nedves" és egy „száraz" helyiségből! áll. A „nedves" helyiségben a mérőműszerek és az ezék egyenletes vízellátását biztosító belső vízellátó rendszer kerül elhelyezésre. A „száraz" helyiség analóg és digitális adatrögzítőket, a hírközlő és adattovábbító berendezéseket, valamint a mérőműszerek ellenőrzéséhez, kalibrálásához és karbantartásához szükséges laboratóriumi félszerelési tárgyakat tartalmazza. Az automatikus vízminőségmérő állomások a klasszikus, a természetre jellemző vízminőségi paraméterek — hőmérséklet, természeti tényezők [/] Emberi tevékenység 80 60 40 20 0 ?C iO 60 80 100 Homersekle! pH Oldott oxigén Oxigén telítettség Vezetőképesség Oldott anyag lebegő anyag Összes keménység Marid ion Szulfát ion Vas , L_ Mangán I ózu/fid ion Ammónia Nitrit ion Nitrat ion Foszfátok Higany Kadmium Ólom Arzén Réz Króm Kobalt Nikkel Cink Szobád cianid Összes cianid Ftuorid KOI ВО/ TOC , , Extrádat hala anyagok Szerves nitrogén Ktorofiu, ' L Anion aktív det. Fenolok Olajok Peszticidek Kátrángszerú a L = Laboratóriumban M = Monitorra/ □ *= A mérés problematikus Automatikus mérhetőség L M 1. ábra. A fontosabb vízminőségi jellemzők, automatikus mérhetősége, a természeti és az emberi tevékenység hatása azok alakulására
