Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
2. ábra. Az SVR-mérőállomások és a területi központ elhelyezése vezetőképesség, pH, oldott oxigén, zavarosság — folyamatos mérését, a mért adatok helyi — analóg és digitális — rögzítését végzik, valamint ezek tárolását teszik lehetővé. Egyes mérőállomásokon az említett paramétereken "kívül lehetőség van az olajtartalom, valamint a vízállás és napfény-intenzitás, illetve ezen paraméterek valamelyikének mérésére is. A mért adatok távadósát a VITUKI- ban kifejlesztett TélexDat készülék biztosítja az országos, illetve nemzetközi távválasztásos telexhálózaton keresztül. A készülék a telexhálózathoz központhívó segítségévéi csatlakozik. Távolsági hívás során a TelexDat készülék a fix memóriában rögzített névadó jelsorozat leadásával válaszol (pl. SVR—1), majd közli a mért értéket. Első helyen az időpont, a másodikon a vízállás szerepel, majd ezt követik az egyes vízminőségi paraméterek pillanatnyi értéken A mérőállomások az ősziéit adatok rögzítését analóg és digitális formában végzik. Az analóg adatrögzítés a mérőműszerekhez tartozó hatcsatornás pontírók regisztrátumán, a digitális adatrögzítés pedig a TelexDat készüléken beállított ciklusidővel (1 óra) a távgépíró telexpapírján és ötcsatornás lyukszalagon történik. Az analóg regisztrátum az óránkénti adatrögzítési cikluson belüli vízminőségváltozások értékelését teszi lehetővé, az óránkénti telex-regisztrátum közvetlenül felhasználásra és ellenőrzési célokra szolgál, a lyukszalag pedig a gépi adatfeldölgozás lehetőségét biztosítja. A digitális adatrögzítés az egyes paramétereket a méréshatár ezrelékében adja (alsó határ 000, felső 999), megfelelő matematikai művelet elvégzésével a mért érték megkapható. A területi központ feladata: — a monitorállomások mérési adatainak 1 órás ci'klusidővel történő automatikus bekérése a postai telex-hálózaton keresztül, — a bekért adatok értékelése, — határérték túllépése esetén riasztás, — a mérési adatok időszakos tárolása és azok — egyszerű algoritmusé feldolgozása (napi maximum, minimum, átlag stb.). A mérőállomások és a területi központ információvesztesége elfogadható szinten mozog. A mérőműszerek pontosságának megbízhatóbb ellenőrzése érdekében végzett kontroll alapján megállapítható, hogy a négy komponens közül csak a hőmérsékletmérés pontossága elfogadható (korrelációs együttható: 0,99). A pH és az oldott oxigén esetében a korrelációs együtthatók kisebb értéke (0,89 és 0 91) az érzékelő elektródok nagyobb gyakoriságot igénylő (2—3 nap) karbantartásával, kalibrálásával magyarázható. A vezetőképesség értékekben tapasztalható nagyfokú pontatlanság (korrelációs együttható < 0,9) a mérőcellák távadóinak gyakori meghibásodásával magyarázható. A KGST tagországok 1971 óta foglalkoznak az automatikus vízminőségmérés, ellenőrzés kérdéseivel. A téma első, 1975-ig tartó, ciklusában kidolgozásra kerültek az automatikus vízminőségmérő állomások telepítési szempontjai, az adattovábbítás és adatfeldolgozás kérdései. Kialakították az automatikus vízminőségmérő állomások alapműszereit: a NAJADA, Aquamer, Aqua- Dat, Nephelon és Oiltest monitortík, valamint az UPFA és egyéb diszkrét üzemű kolorimetriás analizátorokat. Megkezdődött az automatikus mintavevők gyártása is. Megépültek az első — felszíni vizek minőségének ellenőrzését végző — kísérleti jellegű többparaméteres monitorállomások a Duna, az Elba, az Odera, a Visztula, a Sajó, a Moszkva és az Iskar, valamint az Argas folyókon. A munka 1980-ig tartó második 5 éves ciklusa azzal az alapvető célkitűzéssel indult, hogy az automatikus vízminőségellenőrzés a rutin vízminőség-ellenőrzési és szabályozási tevékenység szerves részévé váljon. Ennek érdekében a tagországok tovább növelték a monitorállomások számát, javították a meglevők üzembiztonságát. Értékelési módszereket dolgoztak ki a mérőállomások által szolgáltatott adatok vízminőségi információ tartalmának feltárásához, újabb automatikus vízminőség-ellenőrző műszereket alakítottak ki további vízminőségi jellemzők automatikus meghatározása céljából. Különösen a kolorimetriás és a potenciometriás méréstechnika fejlődött számottevően ebben az időszakban. Ennek eredményeként egy sor minőségi jellemző — ammonium ion, nitrit ion, nitrát ion, össz-nitrogén, ortofoszfát ion, össz-foszfor, réz ion, fluorid ion, sulfid ion, cianid ion, vas, mangán és a fenolok automatikus mérése vált lehetővé. A felszíni vizek minőségének ellenőrzését végző monitorá'llomások mellett megjelentek az első technológiai folyamatok ellenőrzését, irányítását végző monitorok is. A KGST-ben folyó munka 1981-ben indult 3. fázisának fő célkitűzése a további műszerfejlesztés és automatizált irányítási rendszerek kialakítása volt. A fő altémák a következők: — Vízminőség-ellenőrzést végző automatikus állomások, analizátorok és mozgó laboratóriumok meglevő típusainak tökéletesítése és új típusok létrehozása. — A laboratóriumi vízelemzési folyamatok komplex automatizálása. — A vízelemzés folyamatai komplex automatizálási elvernék és módszereinek kidolgozása. Az ötéves munkatervnek megfelelően 1982-ben Magyarország szimpóziont rendezett „A vízminőség automatizált ellenőrzésének továbbfejlesztése és automatikus irányítási rendszerek kialakítása" címmel, melyre 1982. október 18—22. között Mátrafüreden került sor. A szakértői találkozón — Románia kivételével — a témában érdekelt össszes KGST-ország, valamint Finnország vett részt. A rendező OVH és VITUKI melleit számos hazai, műszerfejlesztéssel, aulomatikával foglalkozó intézmény, valamint több vízügyi igazgatóság képviselője vett részt. A szimpóziumon részt vevő külföldi és hazai szakemberek 28 előadást tartottak az alábbi fő témakörökben : — Fejlesztés alatt álló vagy már sorozatban gyártott automatikus elemzőkészülékek. — Automatikus vízminőség-ellenőrző állomások és rendszerek. — Az automatikus műszerek és állomások által szolgáltatott információk értékelési módszerei és lehetőségei. A szimpóziumon elhangzott előadások alapján megállapítható, hogy a korábbi szimpózion (Szovjetunió, 1978 Rosztov) óta nagymértékben fejlődött az automatikus vízminőség-ellenőrzés a KGST országokban. A felszíni vizek ellenőrzése mellett igen fontossá vált a különböző technológiai folyamatok ellenőrzése és szabályozása. A szimpóziumon körvonalazódtak az újabb feladatok — a mérőműszerek üzembiztonságának javítása, az optimális mérési gyakoriság és pontosság kiválasztása, valamint a résztvevő KGST-országok kooperációjának javítása a párhuzamos kutatásök és műszerfejlesztések elkerülése érdekében. Lengyel Iván—Dr. Princz Péter 2
