Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
Azoknak az eszközöknek, módszereknek a körét számba véve, amelyek valamilyen formában hozzájárulnak a környezetvédelem terén jelentkező szerteágazó tennivalók hatékony megoldásához, nem feledkezhetünk meg a szervezésről sem. Eszköztárunkban a szervezést fontos segítőtársként kell kezelnünk, mivel ez csaknem minden környezetvédelmi jellegű ténykedésünkhöz kapcsolódik valamilyen formában. Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy nálunk a szervezés jelentőségét sokan még ma sem értékelik „rangjának", fontosságának megfelően. Ez a helytelen szemléletbeli felfogás számos hibás, célszerűtlen vagy gazdaságtalan megoldást, intézkedést von maga után a környezetvédelem különböző területein. Ha abból indulunk ki, hogy a szervezés céltudatos, tervszerű és folyamatos szabályozó tevékenység, amely biztosítja az adott szervezet elé kitűzött célok optimális megvalósítását, kialakítja a céloknak megfelelő folyamatokat és a folyamatoknak megfelelő szerveket, továbbá meghatározza és csoportosítja a célok optimális megvalósításához szükséges személyi és tárgyi föltételeket, akkor nyomban világossá válik e tevékenység fontossága. Anélkül, hogy itt számba vennénk a környezetvédelemhez kapcsolódó tennivalók széles körét és csak néhány területre utalunk, minden bizonnyal ezek révén is meggyőződhetünk a szervezésben rejlő erő fontosságáról és hatékonyságnövelő szerepéről. Kezdjük talán azzal, hogy vajon elképzelhető-e a környezetvédelmi politika céljainak magabiztos meghatározása a tényekre épülő helyzetelemzés nélkül? És továbbmenve: lehetséges-e a környezetvédelmi politika által körvonalazott célok eléréséhez szükséges eszköz- és feltételrendszer kialakítása az összefüggések ismerete nélkül? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Ezzel egyúttal megadtuk a választ a szervezés szükségességére is, mivel a helyzetelemzés, a sokoldalú összefüggések szakszerű vizsgálata elképzelhetetlen anélkül, hogy ne találkoznánk ennek során léptennyomon a szervezés valamilyen megnyilvánulásával. A gondolatsort folytatva arra a következtetésre juthatunk, hogy nem nélkülözhető a szervezés — a környezetvédelem irányító apparátusának létrehozásánál és folyamatos működtetésénél; — a termelőüzemekre háruló környezetvédelmi feladatok megoldásánál; — a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködésből eredő tennivalók ellátásánál; — a környezetvédelmi jellegű kutatómunkánál; — az ellenőrző-hálózat kialakításánál és működtetésénél; — a környezetvédelemmel összefüggő ökonómiai problémák megoldásánál; — a környezetvédelem interdiszciplináris jellegéből adódó team-munkáknál ; — a hulladékok kezelésével, hasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos tennivalók megoldásánál; — a környezetvédelem információrendszerének kialakításánál; — a környezetvédelemmel kapcsolatos oktató, nevelő, tudatformáló munka megalapozásánál és folyamatos vitelénél ; — a társadalmi összefogás módszereinek kialakításánál stb. Ebből a — korántsem teljességre törekvő — felsorolásból világosan kitűnik, hogy a címszavak mögött meghúzódó feladatok sikeres megoldása tudatos, hozzáértő szervező munka nélkül elképzelhetetlen. Mindezeket figyelembe véve célszerűnek látszik röviden kitérnünk a szervezéssel összefüggő néhány olyan kérdésre, amelyek eligazítást adnak a környezetvédelmi tevékenység viteléhez. Természetesen e helyen nem vállalkozhatunk a szervezéselmélet tárgykörébe tartozó ismeretek széles körű áttekintésére, hanem csak a gyakorlati munkát elősegítő leglényegesebb szervezési kérdések felvillantását tűzhetjük ki célul. A szervezésben rejlő lehetségek A szervezés, mint gyakorlati tevékenység mindig szoros tartozéka volt a különböző munkafolyamatoknak, azonban jelentősége a társadalmi-gazdasági fejlődés előrehaladásával ugrásszerűen megnő. A szervezettség színvonalának növelése a környezetvédelem terén is nagyban hozzájárul a különböző tevékenységek lebonyolításának hatékonyabbá tételéhez, a rendelkezésre álló erőforások ésszerű felhasználásához. A szervezésben rejlő lehetőségek kihasználása megsokszorozza a rendszer egyes elemeinek erőit és ezzel növeli az egész rendszer működésének hatékonyságát. A szervezés tehát nagyobb eredmények biztosítására képes, mint amilyen összeredmény az egyes elemek eredményeinek összegezéséből adódik. Segítségével lehetővé válik a rendszer elemeinek integrálása és hasznosításuk fokozása. A szervezés legfontosabb jellemzői a következők; — mindig meghatározott célra és a cél megvalósítására hivatott szervezeti keret létrehozására, valamint működésének szabályozására irányul; — elősegíti a cél elérése érdekében lebonyolítandó folyamatok kiépítését és összehangolását; — lehetővé teszi a végrehajtandó folyamatokhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek racionális megteremtését. A szervezetek felépítése szoros függvénye a szervezet elé tűzött céloknak, az ezek érdekében végrehajtandó folyamatoknak. Ez az összefüggés azt a körülményt jelzi, hogy a folyamatok — ideális helyzetet feltételezve — nem lehetnek sem egyszerűbbek, sem bonyolultabbak, mint amit a célkitűzésben foglalt feladatok teljesítése megkíván, figyelembe véve az anyagi-műszaki ellátottság, valamint a munkaerő-állomány színvonalát. A célok-folyamatok-szervek kötelező összhangjának alapkövetelménye mellett a szervező munka további legfontosabb alapelvei a következők: A gazdaságossági elv azt a követelményt támasztja, hogy a számításba vehető sok szervezeti és működési változat közül azt válasszuk, amely a hatékonyság maximumát biztosítja. A dialektikus elv azt a követelményt támasztja, hogy a szervezés során a jelenségeket dinamikusan, fejlődésükben és összefüggéseikben kell vizsgálni és természetesen tervezni is. A jelenségek összefüggéseinek vizsgálata jelenti egyrészt a komplexitás elvének betartását, másrészt a kauzalitás (ok és okozat közötti összefüggéseket) és a teleologika (cél és eszköz viszonya) szemléletének alkalmazását. A rendezettség elve azt a követelményt támasztja, hogy — az egészet alkotó elemek, részek, tagok (pl .a folyamatban foglalt feladatok, műveletek stb. vagy a szervezetben levő szervek) összefüggéseit, kölcsönhatásukat, működésük feltételeit szabatos, pontos szabályok irányítsák és azokat fegyelmezetten betartsák; —• a szervezet és folyamatok valamennyi eleme úgy legyen tagolva és cső. portosítva, hogy az áttekinthetőséget biztosítsa. Az egyszerűség elve megköveteli, hogy a folyamatok és szervezet tervezésénél a lehető legegyszerűbb megoldásra törekedjünk és alkalmazzuk a legkevesebb mozdulat és legrövidebb út megvalósításának követelményét. Az elmekre bontás és az elmekből való felépítés elve azt a követelményt támasztja, hogy a folyamatok lebonyolítási módjainak, valamint az érintett szervek feladatainak kialakításakor elsődlegesen a folyamatelemeket és a részfeladatokat tervezzük meg, s azokból építsük fel a folyamat, illetve szervezet egészét. Az elv érvényesítése munkamegosztással és összehangolással történik. 22 KÖRNYEZETVÉDELEM és szemezés
