Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
HÉVÍZ, 1983 Források, gyógyházak, szállók Hévíz múltjav jelene, méginkább jövője a gyógyító hévízen múlik. A nagyközségi tanács üdülőhelyi csoportvezetője, Szabó Andrásné bölcs mértéktartásról szóló döntést közöl. Hévíz 'lélekszámút ötezerben maximálták, ennél nagyobbra nem engedik terjeszkedni az utóbbi néhány esztendőben rohamléptekkel fejlődő, Európa-szerte híres és keresett gyógyhelyet. — A Balatont és vonzásikörzetét érintő új rendelkezés szerint egyelőre le kell állítani az üdülők építését. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akinek télke van Hévízen, az nem építhet lakást. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak lakás építése lehetséges, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy kétszobásnál kisebbet nem emelhetnek. Hévízen az év minden napját a SZOT és a vállalati üdülőikben 3213, az idegenforgalmi irodák 955 bérelt szobájában 1986, a kórházakban (állami szanatórium, MÁV szanatórium, a Honvédelmi Minisztérium és Belügyminisztérium gyógyházaiban) 900, a Thermál Szállóban 400, a magánúton kiadott lakószobákban 508, a 119 magánüdülőben hozzávetőlegesen 400 ember, öszszesen 7400 vendég pihen, gyógyul. Vagyis a nagyközség mai „őslakosságának" csaknem kétszerese. Ezért városi méretű a forgalom az utcákon, az üzletekben, az autóbusz-pályaudvaron. Rend, tisztaság, ápoltság jellemzi az utcákat, a házaikat, udvarokat és kerteket. Miként nyugaton — ahol az idegenforgalom fontos bevételi forrás — Hévízen is üzlet a vendégjárás. Ezért a hévíziek érdeke, hogy a házak külseje is gondozott legyen, az udvart pázsit tegye vonzóvá, s a kertekben virág pompázzon. Ugyanis az utazási irodáknak kiadott szobák osztályba sorolása nemcsak a belső kényelmi meglévőségektől függ, hanem a külcsíntől is. És ha már a saját portán belül rend és tisztaság van (csaknem minden házon ott a „Tiszta udvar, rendes ház" felirat), a házak előtt sem lehet elhanyagolt a terület. Ez utóbbit a „Cselekvőén Hévízért" mozgalom keretében évente értékélik. Több mint két évtizede kezdődött ez a falucsinosító mozgalom. A hatvanas években ügyes és lelkes kertésze volt Hévíznek, hozzá kezdett a parkosításhoz. Ám ha a saját erejére és a község pénztárcájára számít, aligha sikerül eredményt produkálni. Ezért ingyen osztogatta a rózsákat, dísznövényeket, (gyalogfenyőket, tojóikat, örökzöldeket), amelyek egykettőre megváltoztatták az utcák képét. Ma már Hévíz egyik nevezetessége, sajátossága a két fő utat, a Szabadság és az Ady Endre utat összekötő Kossuth Lajos utca tujasora. Amennyire örvendetes a SZOT és más gyógyüdülők sorának gyarapodása, annyira gond az infrastruktúra. A kereskedelemben mutatkozó hiányokat jól pótolják a magánkereskedők. (Jelenleg 41 érvényes engedélyt tartanak nyilván, ebből 23-at (!) a múlt esztendőben adtak ki. Annál több gondot okoz az üdülők és a gyógyhelyek kiszolgálása. A jellegből adódóan elsősorban női munkaerőre van szükség, s ahhoz, hogy nyugodtan végezhessék feladatukat, bölcsődére, óvodára volna szükség. Elsősorban bölcsődére. Aki néhány esztendővel ezelőtt járt utoljára Hévízen kellemesen meglepődik a változásokon. Különösen a gyógyfürdő és környéke szépült sokat az 1975 óta tartó rekonstrukció nyomán. A tóhoz tartozó épületék közül már A tófürdő nyári épülete, háttérben a Thermal Szálló tömbje A tavi téli fürdő főbejárata, a hangulatos park felöl csak egy van hátra — az ütemtervnek megfelelően az idén elkészül. A fürdőházak talán szebbek, mint új korukban voltak. A tavi építményeket hordó, a század elején levert facölöpök változatlanul megvannak, de a vízből kiemelkedő részeket vasbetonnal „megfejelték", hogy óvják az idő rontó hatásától. Az egykori nyitott folyósokat füstszínű üvegajtósor takarja, egybefüggő üvegfalként. Kicserélték a csatornák vezetékeit, műszert helyeztek el a hőforrásoknál, így a látogatók is meggyőződhetnek: 38 fok körüli gyógyvíz táplálja a tavat. A fő hőforrás előtt álló téli fürdőépületben melegbefúvásos fűtést szereltek; ez a rendszer nyáron hűtött levegőt juttat az öltözőkabinokba, közösségi helyiségekbe. A dr. Schulhof Vilmos sétány körül kiépített hangulatos park is megszépült. A régi gyógyházak és a gyógytó között fekvő területet aszfaltútokból osztották fel. Ezeket virágágyak, dísznövények sora kíséri, itt-ott pihenőpadok, hangulatos „rönksáncok” tűnnek elő. A téli fürdő főbejáratával szemközt szökőkút épült, közepén bájos leányszoborral. A gyógytó itteni oldalát betontalapzatú új kerítés védi. Mögötte sárga, piros, kék, almazöld műanyag székek, fekvőágyak. (Ezek is a rekonstrukció részeként kerültek ide: egy szék 1500, egy ágy 4000 forintba került!) — Az emberek már akkor gyógyulni jártak Hévízre, amikor szó sem volt orvosi segítségről — mondja Gaál Imre, a hévízi gyógyszanatórlium főigazgató helyettese. — Az igazság persze az, 18
