Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 8. szám

HÉVÍZ, 1983 Források, gyógyházak, szállók Hévíz múltjav jelene, méginkább jö­vője a gyógyító hévízen múlik. A nagyközségi tanács üdülőhelyi cso­portvezetője, Szabó Andrásné bölcs mértéktartásról szóló döntést közöl. Hé­víz 'lélekszámút ötezerben maximálták, ennél nagyobbra nem engedik terjesz­kedni az utóbbi néhány esztendőben rohamléptekkel fejlődő, Európa-szerte híres és keresett gyógyhelyet. — A Balatont és vonzásikörzetét érin­tő új rendelkezés szerint egyelőre le kell állítani az üdülők építését. — Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy akinek télke van Hévízen, az nem építhet la­kást. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak lakás építése lehetséges, mégpedig az­zal a kikötéssel, hogy kétszobásnál ki­sebbet nem emelhetnek. Hévízen az év minden napját a SZOT és a vállalati üdülőikben 3213, az ide­genforgalmi irodák 955 bérelt szobájá­ban 1986, a kórházakban (állami sza­natórium, MÁV szanatórium, a Honvé­delmi Minisztérium és Belügyminiszté­rium gyógyházaiban) 900, a Thermál Szállóban 400, a magánúton kiadott lakószobákban 508, a 119 magánüdülő­ben hozzávetőlegesen 400 ember, ösz­­szesen 7400 vendég pihen, gyógyul. Vagyis a nagyközség mai „őslakosságá­nak" csaknem kétszerese. Ezért városi méretű a forgalom az utcákon, az üzle­tekben, az autóbusz-pályaudvaron. Rend, tisztaság, ápoltság jellemzi az utcákat, a házaikat, udvarokat és kerte­ket. Miként nyugaton — ahol az idegen­­forgalom fontos bevételi forrás — Héví­zen is üzlet a vendégjárás. Ezért a héví­ziek érdeke, hogy a házak külseje is gondozott legyen, az udvart pázsit te­gye vonzóvá, s a kertekben virág pom­pázzon. Ugyanis az utazási irodáknak kiadott szobák osztályba sorolása nem­csak a belső kényelmi meglévőségektől függ, hanem a külcsíntől is. És ha már a saját portán belül rend és tisztaság van (csaknem minden házon ott a „Tiszta udvar, rendes ház" fel­irat), a házak előtt sem lehet elhanya­golt a terület. Ez utóbbit a „Cselekvőén Hévízért" mozgalom keretében évente értékélik. Több mint két évtizede kez­dődött ez a falucsinosító mozgalom. A hatvanas években ügyes és lelkes ker­tésze volt Hévíznek, hozzá kezdett a parkosításhoz. Ám ha a saját erejére és a község pénztárcájára számít, aligha sikerül eredményt produkálni. Ezért in­gyen osztogatta a rózsákat, dísznövé­nyeket, (gyalogfenyőket, tojóikat, örök­zöldeket), amelyek egykettőre megvál­toztatták az utcák képét. Ma már Hévíz egyik nevezetessége, sajátossága a két fő utat, a Szabadság és az Ady Endre utat összekötő Kossuth Lajos utca tuja­­sora. Amennyire örvendetes a SZOT és más gyógyüdülők sorának gyarapodása, annyira gond az infrastruktúra. A ke­reskedelemben mutatkozó hiányokat jól pótolják a magánkereskedők. (Jelenleg 41 érvényes engedélyt tartanak nyilván, ebből 23-at (!) a múlt esztendőben ad­tak ki. Annál több gondot okoz az üdülők és a gyógyhelyek kiszolgálása. A jellegből adódóan elsősorban női munkaerőre van szükség, s ahhoz, hogy nyugodtan végezhessék feladatukat, bölcsődére, óvodára volna szükség. Elsősorban böl­csődére. Aki néhány esztendővel ezelőtt járt utoljára Hévízen kellemesen meglepő­dik a változásokon. Különösen a gyógy­fürdő és környéke szépült sokat az 1975 óta tartó rekonstrukció nyomán. A tóhoz tartozó épületék közül már A tófürdő nyári épülete, háttérben a Thermal Szálló tömbje A tavi téli fürdő főbejárata, a hangulatos park felöl csak egy van hátra — az ütemtervnek megfelelően az idén elkészül. A fürdőházak talán szebbek, mint új korukban voltak. A tavi építményeket hordó, a század elején levert facölöpök változatlanul megvannak, de a vízből kiemelkedő részeket vasbetonnal „meg­fejelték", hogy óvják az idő rontó ha­tásától. Az egykori nyitott folyósokat füstszínű üvegajtósor takarja, egybefüggő üveg­falként. Kicserélték a csatornák vezeté­keit, műszert helyeztek el a hőforrások­nál, így a látogatók is meggyőződhet­nek: 38 fok körüli gyógyvíz táplálja a tavat. A fő hőforrás előtt álló téli fürdőépü­letben melegbefúvásos fűtést szereltek; ez a rendszer nyáron hűtött levegőt jut­tat az öltözőkabinokba, közösségi helyi­ségekbe. A dr. Schulhof Vilmos sétány körül kiépített hangulatos park is megszépült. A régi gyógyházak és a gyógytó kö­zött fekvő területet aszfaltútokból osz­tották fel. Ezeket virágágyak, dísznövé­nyek sora kíséri, itt-ott pihenőpadok, hangulatos „rönksáncok” tűnnek elő. A téli fürdő főbejáratával szemközt szökőkút épült, közepén bájos leány­szoborral. A gyógytó itteni oldalát be­­tontalapzatú új kerítés védi. Mögötte sárga, piros, kék, almazöld műanyag székek, fekvőágyak. (Ezek is a rekonst­rukció részeként kerültek ide: egy szék 1500, egy ágy 4000 forintba került!) — Az emberek már akkor gyógyulni jártak Hévízre, amikor szó sem volt or­vosi segítségről — mondja Gaál Imre, a hévízi gyógyszanatórlium főigazgató helyettese. — Az igazság persze az, 18

Next

/
Thumbnails
Contents