Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 8. szám

Hévíz pillanatnyilag legszebb családi háza ^lüir^irr A SZOT gyógyüdülőinek sorában ez a legfiatalabb, tavaly nyitották meg A fedett gyógyfürdő 1968-ban nyílt, de már felújításra szorul hogy a reumát nem űzi ki a testből ez a víz sem, de már az is gyógyulással felérő állapotváltozás, ha enyhülnek a fájdalmak, ha nem romlik tovább a be­teg állapota. Természetesen csak azok tapasztalják ezt a változást, csak azok számíthatnak fájdalmaik enyhülésére, akik megtartják az orvos utasításait. Nincsenek kevesen azok, akik azt gon­dolják, az orvosok sajnálják tőlük a für­dési időt, ezért önkényesen meghosz­­szabbítják a kúra tartamát. A gyógy­víz nem romlik, nem merül ki ettől, be­tegségük viszont romlani fog, arról nem is szólva, hogy a kigőzölgés megöli a vízfelszínt. Az oxigénhiányos levegő ugyancsak káros lehet, ha sokáig azt lélegzik be. Eddig csak kerülgettük a Hévíz neve­zetességét megteremtő, jelenét és jövő­jét meghatározó gyógyvizet, amely va­lahol a gyógytó közepe táján, a téli fürdő előtt buzog elő. Hogy pontosan hol és hogyan, azt laikus módon, a víz felszínét vizsgálva nem lehet megálla­pítani. Búvárruhát szükséges ölteni, és alá­merülni. Miként az AMPHORA Könnyű­búvár Sport Klub tagjai tették. Termé­szetesen nem kimondottan sportszenve­délytől indíttatva. A történtekről, a megfigyeléseikről érdekes tanulmányt állított össze a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Központ megbízásából Ember Sándor. A címe: „A hévízi tóban vég­zett víz alatti kutatások összefoglalása." Eszerint a hévízi tóban az első szer­vezett, és a tó különleges körülményei­nek megfelelő technikai felkészültséggel indított kutatási programot a Nyugat­dunántúli Vízügyi Igazgatóság felkéré­sére az Országos Vízügyi Hivatal Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezeté­nek könnyűbúvárai 1972. február 28— március 31. között végezték. Megkísérelték a forrásnyílás előtti te­rület megtisztítását, de a forrásnyílásba nem úsztak be. Víz alatti felvételeket, rögzített televíziós kamerával képmag­nós felvételeket is készítettek. A kráter tisztítását az ötödik napon befejezték, mert a darabos törmelék miatt a táma­szát vesztett iszaiplejtő megcsúszott. . . 1975. február 10-én sikerült először a könnyű búvá raknak két méternyire be­­hatolniok a forrásnyílásba. Megállapí­tották: itt búvárok által „járható” mé­retű barlangrendszer kezdődik! Az AMPHORA klub 1975 szeptemberé­ben kezdte a tervszerű kutatást. 1970— 80 között 58 napon 330 órát töltöttek a forráskráter vizsgálatával. Szeptember 13-án a búvárok bejutottak a forráste­rembe, felfedezték a 17,2 °C hidegvíz forrást, és felúsztalk a forrásterem tete­jére (—36 méter). Szeptember 24-én a mennyezetre felúszó búvár egy négyszer 1,5 méteres, ovális, szabad vízfelületet észlelt. A „légzsák” magassága kb. 0,4 m. A búvárok 1976. január 3—4-én meg­találják a melegvízforrásokat, s először ússzák körbe a forástermet. Két héttel később feljegyzik: ahol a meleg víz fel­tör élőlénytelepek vannak. A forrásnyílást 1977. április 5—10. kö­zött építették ki. A 10 cm vastag beton födémelemekből 60 cm magas, 70 cm széles, 80 cm hosszú nyílás készül. A ku­tatás emberáldozattal is jár: október 29-én Rlózer István és Páli Ferenc bú­vár a forráskráterben, merülés közben életét vesztette. (Két évvel később em­léktáblát helyeznek el a kráterfalon.) A hévízi tó közepén — a nyári fürdő és a cölöpökre épített tófürdő között — karélyszerűen húzódó homokkőfal ha­tárolja a forráskrátert. A félkörívben nyitott kréterfallal szem­ben, a tőzeg iszappal fedett tófenék meredeken mélyül a kráterfal, illetve a forrásnyiláis felé. A forrásnyílás kráter­­fala kelet—nyugati irányú, kb. 70 mé­ter hosszú. A krátertól jelenlegi felső pereme 7—9 méter mélységben húzódik, északkeleti és északnyugati végén egy­aránt ilyen mélységben tűnik el a tőze­­ges tófenékben. Maga a forrásnyillás 2,5—3 méter szélesen elnyújtott rés, amelynek felső 19

Next

/
Thumbnails
Contents