Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
Hévíz pillanatnyilag legszebb családi háza ^lüir^irr A SZOT gyógyüdülőinek sorában ez a legfiatalabb, tavaly nyitották meg A fedett gyógyfürdő 1968-ban nyílt, de már felújításra szorul hogy a reumát nem űzi ki a testből ez a víz sem, de már az is gyógyulással felérő állapotváltozás, ha enyhülnek a fájdalmak, ha nem romlik tovább a beteg állapota. Természetesen csak azok tapasztalják ezt a változást, csak azok számíthatnak fájdalmaik enyhülésére, akik megtartják az orvos utasításait. Nincsenek kevesen azok, akik azt gondolják, az orvosok sajnálják tőlük a fürdési időt, ezért önkényesen meghoszszabbítják a kúra tartamát. A gyógyvíz nem romlik, nem merül ki ettől, betegségük viszont romlani fog, arról nem is szólva, hogy a kigőzölgés megöli a vízfelszínt. Az oxigénhiányos levegő ugyancsak káros lehet, ha sokáig azt lélegzik be. Eddig csak kerülgettük a Hévíz nevezetességét megteremtő, jelenét és jövőjét meghatározó gyógyvizet, amely valahol a gyógytó közepe táján, a téli fürdő előtt buzog elő. Hogy pontosan hol és hogyan, azt laikus módon, a víz felszínét vizsgálva nem lehet megállapítani. Búvárruhát szükséges ölteni, és alámerülni. Miként az AMPHORA Könnyűbúvár Sport Klub tagjai tették. Természetesen nem kimondottan sportszenvedélytől indíttatva. A történtekről, a megfigyeléseikről érdekes tanulmányt állított össze a Vízgazdálkodási Tudományos Központ megbízásából Ember Sándor. A címe: „A hévízi tóban végzett víz alatti kutatások összefoglalása." Eszerint a hévízi tóban az első szervezett, és a tó különleges körülményeinek megfelelő technikai felkészültséggel indított kutatási programot a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság felkérésére az Országos Vízügyi Hivatal Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezetének könnyűbúvárai 1972. február 28— március 31. között végezték. Megkísérelték a forrásnyílás előtti terület megtisztítását, de a forrásnyílásba nem úsztak be. Víz alatti felvételeket, rögzített televíziós kamerával képmagnós felvételeket is készítettek. A kráter tisztítását az ötödik napon befejezték, mert a darabos törmelék miatt a támaszát vesztett iszaiplejtő megcsúszott. . . 1975. február 10-én sikerült először a könnyű búvá raknak két méternyire behatolniok a forrásnyílásba. Megállapították: itt búvárok által „járható” méretű barlangrendszer kezdődik! Az AMPHORA klub 1975 szeptemberében kezdte a tervszerű kutatást. 1970— 80 között 58 napon 330 órát töltöttek a forráskráter vizsgálatával. Szeptember 13-án a búvárok bejutottak a forrásterembe, felfedezték a 17,2 °C hidegvíz forrást, és felúsztalk a forrásterem tetejére (—36 méter). Szeptember 24-én a mennyezetre felúszó búvár egy négyszer 1,5 méteres, ovális, szabad vízfelületet észlelt. A „légzsák” magassága kb. 0,4 m. A búvárok 1976. január 3—4-én megtalálják a melegvízforrásokat, s először ússzák körbe a forástermet. Két héttel később feljegyzik: ahol a meleg víz feltör élőlénytelepek vannak. A forrásnyílást 1977. április 5—10. között építették ki. A 10 cm vastag beton födémelemekből 60 cm magas, 70 cm széles, 80 cm hosszú nyílás készül. A kutatás emberáldozattal is jár: október 29-én Rlózer István és Páli Ferenc búvár a forráskráterben, merülés közben életét vesztette. (Két évvel később emléktáblát helyeznek el a kráterfalon.) A hévízi tó közepén — a nyári fürdő és a cölöpökre épített tófürdő között — karélyszerűen húzódó homokkőfal határolja a forráskrátert. A félkörívben nyitott kréterfallal szemben, a tőzeg iszappal fedett tófenék meredeken mélyül a kráterfal, illetve a forrásnyiláis felé. A forrásnyílás kráterfala kelet—nyugati irányú, kb. 70 méter hosszú. A krátertól jelenlegi felső pereme 7—9 méter mélységben húzódik, északkeleti és északnyugati végén egyaránt ilyen mélységben tűnik el a tőzeges tófenékben. Maga a forrásnyillás 2,5—3 méter szélesen elnyújtott rés, amelynek felső 19