Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
A kocsi Aranykalász Mg-i Tsz területén elvégzett hegyvidéki melioráció egyik műtárgyának megtekintése védelmét munkájuk során tekintsék etikai követelménynek. Amíg ez a szemlélet nem alakul ki, addig nem lehet várni a környezetvédelem hathatós megvalósítását, hiszen közismert az az általános alapelv, hogy minden szenynyezést legegyszerűbb a keletkezési helyén megfogni. A környezetvédelem ügyét szolgáló tényleges cselekvés a mindennapi munkában csak akkor válik „természetszerű" gyakorlattá, ha ilyen szemlélet alakul ki minden dolgozóban. Ennek érdekében viszont a vállalatok, üzemek vezetőinek nagyon sok mindent kell tenniök a felvilágosító munkától kezdve az anyagi és erkölcsi ösztönzésig, a szervezeti intézkedésektől a szocialista munkaverseny-mozgalom által nyújtott lehetőségek igénybevételéig. Dr. Soós Gábor nyugalmazott MÉM államtitkár, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke előadásában az agrárágazat környezetvédelmi feladatainak sokrétűségét hangoztatta. A növényvilág fontos szerepet játszik a természet egyensúlyának fenntartásában. A VI. ötéves terv környezetvédelmi célkitűzései tervszerűen teljesülnek. A termőföld nemzeti vagyonunk mintegy 20 százalékát képezi. Megóvására az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Az utóbbi 10 évben ugyanis évi 16—18 ezer hektárral csökkent a termőterület — mondotta — majd hozzáfűzte, hogy az idén 6700 hektárt terveznek a termelésbe visszaállítani. Az ezredforduló első tíz évében elérhető, hogy hazánk területének 20—21 százaléka erdő lesz a felszabadulás előtti 13 százalékkal szemben. A természet védelmét a mesterséges nyáras is jobban szolgálja, mint a meddőhányó. Bár igaz — mondotta —, hogy a természetvédelmi problémák 40 százaléka a MÉM-tárcához tartozik — a természet védelmét a tárcáknak mégiscsak együtt, egymással összehangoltan lehet megoldani. El kell érni, hogy az üzemek, vállalatik a fejlesztéssel egyidőben terveztessék meg a természet- és környezetvédelem módszereit, eszközeit is és ne utólag. Dr. Láng István akadémikus, az МГА főtitkárhelyettese előadásában a biomassza hasznosításának környezetvédelmi vonatkozásaival foglalkozott. Bevezetőben rámutatott arra, hogy hazánkban évente szárazanyagra átszámítva, 54 millió tonna biomasza keletkezik, ide értve nemcsak a hulladék- és melléktermékeket, hanem a növénytermelés és állattenyésztés teljes biológiai produktumát. A főtermékek előállítása mellett az is fontos — hangsúlyozta az MTA főtitkárhelyettese —, hogy a melléktermékek visszakerüljenek a biológiai láncba, így gazdagítva talajaink termőképességét. Annak érdekében, hogy a termelés és a környezetvédelem érdekeit összehangoljuk, új technológiai elemeket szükséges bevonni a gazdálkodásba. Részmegoldások mór vannak, de a környezetet kímélő gazdaságos mezőgazdasági termelés komplex rendszere még hiányzik, A továbblépés feltétele elsősorban az agrotechnikai fegyelem növelése, a kedvezőtlen agrotechnikai hatások csökkentése s az, hogy feleslegesen ne kerüljön ki egyetlen gramm olyan kemikália sem, mely az élővizeket, a talajt szennyezné. Dr. Hargitai Ferenc, a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztályának helyettes vezetője előadásában a kemizálás kérdéseivel foglalkozott. Napjaink kérdése nem az —• hangsúlyozta az előadó —, hogy milyen szereket alkalmazunk a növények megvédéséhez, hanem az, hogy mikor juttatjuk ki azokat. Ha optimális időben történnek a kezelések, kevesebb szerrel érhetünk el ugyanolyan biológiai hatást. A rovarölő szereknél például 30 százalékos megtakarítást lehetne elérni az alkalmalmazási idő jobb megválasztásával. Az előadás kitért arra, hogy a nitrogénvegyületek nitrát formájában konkrét veszélyt jelentenek — ezért kedvezőbb a folyékony, szuszpenziós műtrágyázás, illetve a műtrágyáknak tavasszal történő, a jelenlegi 1—2 helyett 4—5 alkalomra megosztott kijuttatása. Megoldandó problémaként vetette fel az előadó a kemikáliák szállítása terén tapasztalható hiányosságokat, hangsúlyozva, hogy szállítás közben azért fordulnak elő veszteségek, mert nem megfelelőek a rakodó és szállító járművek. Ugyanez mondható el a kijuttató gépek egy részéről is. Dr. Kelemen Borbála, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője előadásában a mezőgazdaságot érintő higiénés környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozottan kiemelte a felszín közeli vízszennyezés káros hatását, rámutatva, hogy a legnagyobb gondot a hígtrágya és a szennyvíziszap jelenti, mert ezékkel baktériumok, vírusok, paraziták kerülnek a talajba, levegőbe. Ezért nyomatékosan felhívta a figyelmet a hígtrágyakezelés fontosságára, a szennyvíziszap fertőzőképességének csökkentésére, ennek módszereire. Az előadó fentiek mellett annak ismertetésére is kitért, hogy az egészségügyi szervek milyen konkrét segítséget tudnak nyújtani a kemizálás veszélyeinek elhárításához. Az előzőekben ismertetett előadásokra épültek a szekcióülések vitái, amelyeken konkrét környezetkímélő technológiákat, berendezéséket ismertettek a megye mezőgazdasági üzemeinek szakemberei és amelyéket a rendezvény második napjára ütemezett bemutatók keretében szemléltettek. E bemutatókon az egymást kölcsönösen kiegészítő és egymásra logikusan ráépülő technológiák — pl. szennyvízkezelés, hígtrágyázás, öntözés, almozásos állattartás, szuszpenziós műtrágyázás vagy síkvidéki, dombvidéki, hegyvidéki melioráció stb. — mellett kiemelkedő, a gazdálkodás hatékonyságát és a környezetvédelmet magas színvonalon tesítmények is bemutatásra kerültek. A Komáromi Állami Gazdaság húsüzemében például' szennyvíztisztítót építettek. Ennek jelentőségét növeli, hogy Komáromban nincs szennyvíztisztító, ezért korábban a húsüzem szennyvize tisztítatlanul került a csatornába. A gazdaságban azt is bemutatták, hogyan lehet körte-ültetvények és lucerna öntözésére használni a sertéstelepen keletkező hígtrágyát. A kocsi Aranykalász Tsz-ben bemutatták azt a 3000 négyzet méteres sze rve st r á g у a - te I e p et, amely lehetővé teszi a trágya érését, ugyanakkor nem szennyezi a környezetet. A lejtéssel elkészített betonozott területről a trágyalé medencébe folyik,, ahonnét visszalocsolják azt. A résztvevők két példát is láthattak a megyében keletkező, egyébként fölösleges és környezetet szennyező pernye hasznosítására. A Komáromi ÄG szarvasmarba-teilépének egy részét pernyével „burkolják". A kocsi Aranykalász Tsz-ben pedig mezőgazdasági utak építéséhez használják ezt az anyagot. A bábolnai IKR-ben a szuszpenziós műtrágyakészítő üzemet tanulmányozhatták a tanácskozás résztvevői. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát erdészeti üzeme gépesítette erdőgazdálkodását, ami egyáltalán nem rombolja, sőt védi a környezetet. De ezentúl az üzemnek arra is van energiája, hogy parkosítsa, rendben tartsa a községet, így megteremtve a magas színvonalú munkát végző emberhez méltó környezetet. A célraorientált rendezvény sikeréhez nagyban hozzájárult a körültekintő szervező munka, melyből stílszerűen jelentős részt vállaltak a Komárom megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás dolgozói. Dr. László Ferenc 8
